Ugrás a fő tartalomra

Gabriella Eld: Játékok ​unatkozó felnőtteknek (Legendák a Bagolyvárosból 2.)

Köszönöm a könyvet @AniTiger-nek! Mert olyan rendi, hogy kölcsönad könyveket ;)
Nos, részben jobb ez a másik résznél, részben meg rosszabb, mint a másik rész. Az elgépelések száma amúgy kicsit kevesebb lett, nem olyan idegesítő a dolog, mint az előzőbe, pedig a hossza ugyanolyan. Vagy a szerző figyelt itt már jobban oda, vagy kapott egy szerkesztőt, aki átnézi, bár ahhoz képest még mindig elég sok elütés volt.
Értékelem, hogy a fantáziájának egy nagy hányadát beledobta a könyvbe, de ennek az eredménye csak valami kavarc lett, ami nem volt mindenhol végtelenül logikus. Sőt! Értem én, hogy függő vég és amúgy majd egyszer megmagyaráz mindent, de most kb. minden lóg a levegőben. Alaska, Igor, a német, Cadie, meg a beszélő könyve.
Az előző értékelésnél is írtam, hogy az a baj, hogy váltott szemszögben van és ez a váltott szemszög rögtön 4-5 amit egy ilyen rövid történetnél még úgy ahogy tud koordinálni, de mondjuk, egy hosszabbnál nem. És itt is voltak vakfoltok, amikor igazándiból semmit sem tudunk meg, vagy egyáltalán nem vezetnek sehova sem a szálak. A nézőpontok meg irreleváns relatíve, hogy ki beszél, mert összefolynak a dolgok éppen ezért kellett volna megmaradni 2-nél mondjuk.. mondjuk Igor meg Cadie és ezzel lefedte a történet szereplőit, úgyis egy helyen van mindenki.
Ennek ellenére nem volt rossz, csak túlzsúfolt, túl sok mindent történt és kiszámítható volt. Az is, hogy ami történik az nem annak a műve, akire először gondoltak. Legalábbis nekem egyértelmű volt.
Egy nyári olvasmánynak jó, hogy a sorozat, ha folytatódik folytatom-e én is? Nem vagyok benne biztos. Cadie szála tök nem érdekel, Alaskáék meg sokat nem fejlődtek az előző rész alatt, bár az a gyanúm, sok idő sem telt el a két kötet között, mármint történetileg sem. Tehát olyan nagy karakterfejlődés sajna nem volt, bár azért Alaskán látszik a könyv végére, hogy kicsit élőbb lett, mint az előző kötetben, de ehhez kellett egy kiadós rémálom. Ami amúgy a tükörképét illeti, az az egyetlen olyan karakter Igoron kívül akit kedvelek. Mert egy bunkó, de legalább nem titkolja, hogy taj paraszt.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5
Tetszik a borító és a cím is, csak nem tudom a könyvhöz kötni. Egyiket sem, jó a cigis kezet tudom Cadie-hez kötni, de a cím akkor is így lóg a levegőben...mint ezzel a történettel oly sok minden :( Pedig szeretni akartam!

Fülszöveg:
Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon.
Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.
Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?
Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták.
Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.

Könyv: Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás helye: Hajdúböszörmény
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155999062
Megjelenés időpontja: 2019. június 12.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é