Meglehetősen érdekes olvasmány amúgy, azt hittem, hogy kicsit buddhistább és "zenebb" lesz, hogy többet tudok meg magáról a kolostorban élésről, de nem csalódtam így sem a könyvben. Ez amolyan régimódi élménybeszámoló a "hogy próbáltam zen koanon gondolkodni, és buddhistává válni, egy japán kolostorban" típusú.
Hála az égnek a nyelvezete nagyon könnyen befogadható, a szerző meglehetősen nyíltan beszélt mindenről, amit ott tapasztalt. Főleg a nehézségekről, arról mennyire nehéz egy nyugatinak, a keleti kolostori élethez alkalmazkodni, és hogy hogyan próbálták mégis áthidalni a nézetkülönbségeket.
Szerettem azt, hogy mindent kimondott, hogy milyen bajai voltak, hogy a lótuszülés remek dolog, de hogy ő a magassága, és nem túl rugalmas izomzata miatt, nem is tudott eljutni odáig több év alatt, hogy egyáltalán megpróbáljon teljes lótuszülésbe ülni. Örült, hogy fél/egy év alatt a féllótuszülés szerűségig eljutott. Mesélt a zártabb hetekről, amikor semmit nem tudtak a külvilágról és borzalmasan sokat meditáltak, és hogy ez azontúl, hogy lábfájást okozott, azért még aranyere is lett, amin a többi szerzetes jól mulatott.
Hogy a meditációk nem mentek elejével...meg közepével és a végén sem úgy ahogy kellett volna, hogy igazándiból az első sétáló meditációja röhögésbe fulladt, mert mindig is utálta a szabálykövetést, aztán rájött, hogy Ő aki utálja a szabálykövetést...elment egy zen kolostorba, hogy tök idegen kultúra szabályait kövesse, ez a felismerés elég volt arra, hogy félreálljon és kiröhögje magát. Tartom, hogy Jan-szan meglehetősen vicces ember. De legalább tisztában van önön gyarlóságával és gyengeségeivel.
Örülök, hogy végül könyvtárközivel sikerült elolvasnom, mert saját példányra nem vágyom. Viszont nagyon rossz lett volna, ha kimarad az életemből ez a könyv. Mert a hangulata, a mondanivalója, a szerző maga, olyan akit érdemes meghallgatni.
Aki teheti olvassa, mert szerintem megéri. Amúgy a Győri példány elég megviselt volt, úgyhogy ezek szerint ott sokan olvasták. (valaki mondjuk leette valami pörköltszerűvel, nem tudom elképzelni, hogy pörköltevés közben ezt a könyvet olvassam...főleg, ha könyvtári...semmilyen könyvet nem olvasunk kaja közben, amivel kárt tehetünk a könyvben!!! :D)
Belbecs: 5/5
Külcsín: 4/5
Nekem tetszik a borító, bár még mindig tartom, hogy a cím, és a borító együtt jóval több szakirányú dolgot sugall, mintsem azt, hogy élménybeszámoló volna ez a könyv. De ennek ellenére a címre pl. fény derül a könyv....vége felé amikor történetet olvashatunk az üres tükrökről :)
Fülszöveg:
A zenkolostorok hétköznapjairól ad a könyv hiteles beszámolót. A történet során kibontakozik a bölcseleti háttér, az ősi meditatív módszer, amely intuitív felismeréshez vezeti a gyakorlót.
Janwillem van de Weteering 26 évesen, felhasználva egy örökség által kapott anyagi lehetőséget, elhatározta, hogy Japánba, Kiotóba utazik. “Hallottam, hogy Kiotó a templomok városa. Szentélyek és kolostorok, titokzatos helyek rejtélyes tartalommal; épületek, amelyekben a bölcsesség ütött tanyát. Én pedig épp ezt kerestem, a bölcsességet, nyugalmat, letisztultságot.”
Sikerül egy zenmestert találnia, aki elfogadja tanítványnak, és a nagy kérdésre, van-e az életnek értelme vagy nincs, ezt feleli: “– Tudnék válaszolni arra, amit kérdeztél. Mégsem válaszolok, mert nem értenéd meg. Figyelj ide. Képzeld el, hogy szomjas vagy, és szeretnél egy csésze teát. Nekem van teám, és öntenék is szívesen, de nincs csészéd. Nem önthetem a teát a markodba, mert megégetlek vele. A földre sem önthetem, mert csak a szőnyeg lesz foltos. Kell, hogy legyen csészéd! Ezt a csészét magad formálod ki önmagadban az itt megtanultak által.”
Eredeti cím: De lege Spiegel
Eredeti megjelenés éve: 1972
Könyv: Janwillem van de Wetering: Az üres tükör
Kiadó: Editio M
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1999
Oldalszám: 228
ISBN: 9638587814
Megjegyzések