2017. március 6., hétfő

Emily Dickinson – Károlyi Amy: Emily Dickinson válogatott írásai / Károlyi Amy fordításai és tanulmányai

Nos, aki ismer az tudja, hogy nem vagyok egy költészetér rajongó ember. A verseket sosem szerettem, és ez nem nagyon változott az évek folyamán sem. A modern verseket amúgy jobban utálom a régieknél, mert a régiekben legalább van rím, a modern versben meg, csak ha a véletlen úgy szüli, akkor kerül rím.
 Hogy akkor miért olvasok verseket? Nos, általában nem olvasok ilyesmiket, viszont Emily ​Dickinson nevével folyamatosan találkoztam az olvasmányaim folyamán. És amikor a 20. író utal arra, hogy hát Dickinson mekkora költő volt, és mennyire inspirálja, akkor azt hiszem, más is azt tenné, amit én. Vers utálat ide vagy oda, de lássuk, mit tud Dickinson.
 Nos, meglehetősen Jónak találtam a jelenlegi kötetet, és azt hiszem jó döntés volt, hogy ezzel és nem a Emily Dickinson: Emily Dickinson versei –vel kezdtem. Méghozzá azért, mert itt egy úgy, ahogy életrajzot is kaptam, magyarázatokat, levéltöredékeket, és ez rengeteg dolgot megmagyaráz, amit feltehetően, ha csak a verseit olvasom nem jött volna át. Tehát jó kezdés volt, és tervezem is a verseit olvasni.
 Emily Dickinson fura fazon volt, és peches (bár feltehetően nem ezzel a jelzővel illetné más), de ismerjük be, hogy fura volt a családja, remek verseket írt, de ezt, míg élt nem adták ki, levelezet olyan emberekkel, akik felismerték a tehetségét, de ennek ellenére a nagy közönség csak akkor ismerte meg a költészetét, amikor meghal. Amúgy ez szívás. Mármint, borzalmas belegondolni abba, hogy íród-íród a verseidet, tehetségesnek gondolod magad, írsz a kiadónak, az visszaküldi, hogy jó-jó, de a jelen korban ez fura, úgyhogy ha máshogy írnál, simán kiadhatnák, de így nem. Ennek ellenére írogatod a verseidet tovább, nem foglalkozva azzal, hogy a sablonba húzd őket, megmaradsz olyan formabontónak amilyen voltál... meghalsz, és rá pár évre kiadják a verseidet, és világhíres leszel. Ez a szívás...
 Szegényt úgy sajnálom, mert azt hiszem fontos lett volna neki a nagyobb visszajelzés, és hogy tudja, amit ír az jó. És ez, amit egész életében, talán ha pár embertől megkapott, de sosem lett elismert költő.
 Tetszett, és szerettem. Ennek ellenére a versekért ezután sem rajongok. De elhiszem, hogy tényleg annyi embert képes volt inspirálni, mert inspiráló ez nem tagadható el tőle!

Fülszöveg:

Minden ​versének négy összetevője van: természet, érzelem, halál és öröklét. Tehát a van és a nincs. A halál csak annak okozhat ilyen élethossziglani problémát, aki minden ízében élvezi az életet.
Verseinek sokkal kevesebbet mond az életrajz. Emily Dickinson 1830-ban született Amherstben, Massachusetts államban. Verseit az akkor legtekintélyesebb amerikai irodalmi folyóirat szerkesztőjének küldi el. Az megsejt valamint a rendhagyó géniuszból, és bátorítja, hogy írjon formában és tartalomban is kerékvágásba illő verseket. Emily Dickinson erre nem volt hajlandó, ezért a jövőbe, érvényesülésbe vezető út bezárult előtte.
Ami nem sikerült az élőnek, sikerült a holtnak. 1886-ban halt meg, és már 1890-től kezdve gyors egymásutánban jelentek meg kis kiadásokban versei. De voltaképpen 1945-től indult el Emily Dickinson útja a világhír felé. Az értékelés ingamozgása, mely addig Poe-t és Whitmant lendítette magasba, most Emily Dickinsont repíti.
Emily Dickinson verseivel való foglalkozás élethossziglani elfoglaltságot jelent a fordítónak. A több mint 40 verssel kibővített második kiadást szeretettel adja át az olvasónak Károlyi Amy.

Kiadó: Magvető
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1978
Oldalszám: 136
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9632707435
Fordította: Károlyi Amy

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.