Ugrás a fő tartalomra

Lacey Baker: Hazatérés (Sweetlandi történetek 1.)

Köszönet a könyvért a General Press kiadónak!
 Azt hiszem, hogy ha a könyv nem lett volna recenzió, akkor nem vagyok benne biztos, hogy végig is olvastam volna. A fülszöveg alapján, és a borító alapján egy roppant aranyos kis történetnek tűnt, feltehetően ezért is kértem annak idején. De sajnos az, amiért én gondoltam, hogy elolvasom (kutyák, panzió), az volt a legkevesebb benne.

Szereplőkről:
 A két főszereplőn kívül (Nikki és Quinn), igazándiból a többieket alig ismerjük meg. A gyászoló családból persze vannak még olyan szereplők, akik két-három oldalnál több ideig voltak jelen, akiknek belelátunk kicsit a múltjába, de egyikükre sem tudnám azt mondani, hogy megismertem őket. Vagy, hogy egyáltalán tudom, hogy hogy néznek ki.
 Quinn és Nikki is a könyv során végigment egy bizonyos úton, és emberileg fejlődtek is. Quinn útját amúgy sejteni lehet már a könyv elején, sőt szerintem már a fülszövegből is lehet sejteni, hogy a nagyvárosból merre halad a férfi útja.
 Az írónő, hogy kicsit feldobja Nikki életét, beledob a történetbe egy teljesen random gyilkosság-sikkasztás szálat, csak azért, hogy Nikki kicsit előtérbe kerüljön. (meg, hogy Quinn végre lefeküdhessen vele, „megnyugtatás” céljából...érdekes logika volt, de mindegy). Nikki maga, amúgy csak úgy éli a világát, szerelmes, de néha ezt nem tudja normálisan kezelni. Bár tény, hogy volt rész, amikor egyetértettem vele, de a könyv nagy hányadába annyira idegesített, mint Quinn.



Parkert sajnáltam, mert a történet vezetés szempontjából úgy tűnik, hogy ő szívott a legnagyobbat, a „majdnem meghalt egy motor balesetben” résszel. Aminek amúgy így a sorozat első részét nézve, tök lényegtelen volt. Csak az volt a lényege, hogy Quinn amúgy is elb*szott napján még rontson, és kicsit nosztalgiázzon két szereplő. De annyira életidegen volt a történetben, mint a sikkasztásos szál.
 A könyvben.... 4 ember halt meg rákban! Ez szerintem rekord szám. Kevés olyan könyvet olvastam, amiben ha meghalsz, akkor azt tuti rákban teszed meg. Oké, a történet folyamán haltak ennyien meg, és abból kettő a jelen történet előtt 20 évvel, de ez akkor is olyan „ne már” érzés volt. De hát valamivel alá kellett támasztani, hogy Quinn miért ment onkológusnak, és kellett okot adni arra, hogy teljesen irreális módon lelkifurdalást okozzon magának a férfi, aki nem tudta megmenteni ezeket az embereket. Kettőt, azért nem mert akkor még nem volt onkológus, egyet azért nem, mert nem mondta meg, hogy rákos (pont azért, mert tudta, hogy magát enné miatta Quinn), egy meg, mert úgy döntött, hogy így nem él (Jah, végtére is vele nem rák végzett, de rákos volt...).
 Tehát kicsit sok volt benne a rák, nekem legalábbis. Sok volt a határozatlan felizgulás (ettől agybajt kaptam.... Már az elején feláll tőle a ....akkor mégis miért kell a könyv feléig úgy tenni, mintha nem is tartaná vonzónak).  És sok volt benne, a szerintem nem oda illő rész.

A történetről:

Rájöttem, hogy ha ez egy tipikusan romantikus könyvnek mondható. Akkor én nem szeretem a tipikusan romantikus könyveket. A történet alap szála ugyebár az volt, hogy meghalt a nagymama, mindenkit hazarendelnek, megöröklik a tartozásos panziót, meg egy-egy labradort. Hazajönnek, és mindenki próbál segíteni, de relatíve az eleve ott élőkön kívül senki sem tervezi, hogy végleg hazaköltözik. Ez az alap szál.
 De ugyebár holmi kutyáknak otthon keresés, és a panzió kimentése túl unalmas lenne, nem töltene meg egy könyvet sem. Ezért kellett mellé még pár mellék szál, ilyen a rákos férfi, aki eltéved az este folyamán, és természetesen Quinn fut bele, és már ránézésre tudja, hogy rákos. Ilyen szál, Nikki barátja, a sikkasztott pénzzel és a gyilkossággal vádolással. Teljesen random történik, és random is tér véget. Ilyen szegény Parker balesete is, aki hát beszívta a dolgot, de ez van. Aztán a városi tanács sikkasztásos dolga szintén olyan szál, hogy csak bámulsz, hogy „he, ez most miért???”
A legtöbb mellék szál ugyanis csak úgy hopp ott van aztán nincs már ott. Amúgy ez még nem is lenne akkora gond, csak hát... a történet borzalmasan lassan halad előre 370 oldalig, mintha csiga lenne, aztán 370-390 oldal között minden megoldódott. Minden elrendeződött és már esküvőről ábrándoznak és gyerekekről, ugyan előtte két nappal halt meg az ismerősük, akit bírtak. Tehát kicsit gyorsra sikerült a lezárás úgy érzem.

A folytatásról:
Nem, nincs az a pénz, hogy ezt a sorozatot folytassam. Egyszerűen nem tudom, mit lehet még két részben írni. De annyira nem érdekel, hogy azokat is végig olvassam. Nem mondom, hogy szenvedést okozott ennek a könyvnek az olvasása, de tény, hogy azért ennél gyorsabban szoktam haladni.


Belbecs: 3/5
Tuti, hogy vannak emberek, akiknek ez tetszik. A könyvtárban is látom, hogy viszik, egyszerűen nem az én stílusom. Nagyon nem az. De végig olvastam, el lehet olvasni, kedvenc nem lett. A fogalmazással voltak gondjaim, az írónő stílusa sem tetszett annyira. Viszont akinek tetszik, mármint maga a történet, az gyorsan fog vele haladni.

Külcsín: 3/5
Elgépelések vannak benne, néha nagyon zavaró módón. De igazándiból ennyi ami a külalakba bele lehet kötni. A borító aranyos, bár a kutya szerepe elhanyagolható a történetbe.

Fülszöveg:
Dr. ​Quinn Cantrell, a jóképű és sikeres orvos szomorú apropóból tér vissza az álmos kisvárosba, ahol született: meghalt a nagymamája. A férfit és öt testvérét messzire sodorta egymástól az élet és a családi tragédiák, most azonban együtt kell megbirkózniuk nagyanyjuk hagyatékával: a panzióval, egy alomnyi kiskutyával és a tetemes tartozással. A testvérek vérmérsékletüktől függően más-más érzésekkel fogadják a nem kívánt örökséget – Quinn kelletlenül veszi tudomásul, hogy egy időre fel kell függesztenie nagyvárosi életét, hogy kibogozza a szálakat: nem csupán a tartozás okát, hanem saját, borongós múltja kísértő emlékeit is. Nikki Brockington, a panzió megbízott vezetője gyerekkorában reménytelenül szerelmes volt a férfiba. Most, hogy annyi idő után újra látja, ismét feléled benne az érzés, ám igyekszik elhessegetni azt. Nem szeretne újabb csalódást átélni, és a szerelem egyébként sem fér az ő kényelmes és érzelmileg biztonságos életébe. De vajon parancsolhat a szívének? És milyen esélyekkel indulhat a befutott, nagyvárosi orvos és a szegény, kisvárosi lány románca?
Lacey Baker amerikai írónő mesteri, helyenként pikáns sorai lebilincselő módon idézik meg a kisvárosi élet minden báját – a kisvárosét, ahol még történhetnek csodák. A Hazatérés az első sweetlandi regénye, a testvérek története folytatódik.

Eredeti megjelenés éve: 2013
Kiadó: General Press
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 390
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636435561
Fordította: Burai Petra

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é