Köszönet a könyvért a General
Press kiadónak!
Azt hiszem, hogy ha a
könyv nem lett volna recenzió, akkor nem vagyok benne biztos, hogy végig is
olvastam volna. A fülszöveg alapján, és a borító alapján egy roppant aranyos
kis történetnek tűnt, feltehetően ezért is kértem annak idején. De sajnos az,
amiért én gondoltam, hogy elolvasom (kutyák, panzió), az volt a legkevesebb
benne.
Szereplőkről:
A két főszereplőn
kívül (Nikki és Quinn), igazándiból a többieket alig ismerjük meg. A gyászoló
családból persze vannak még olyan szereplők, akik két-három oldalnál több ideig
voltak jelen, akiknek belelátunk kicsit a múltjába, de egyikükre sem tudnám azt
mondani, hogy megismertem őket. Vagy, hogy egyáltalán tudom, hogy hogy néznek
ki.
Quinn és Nikki is a
könyv során végigment egy bizonyos úton, és emberileg fejlődtek is. Quinn útját
amúgy sejteni lehet már a könyv elején, sőt szerintem már a fülszövegből is
lehet sejteni, hogy a nagyvárosból merre halad a férfi útja.
Az írónő, hogy kicsit
feldobja Nikki életét, beledob a történetbe egy teljesen random
gyilkosság-sikkasztás szálat, csak azért, hogy Nikki kicsit előtérbe kerüljön.
(meg, hogy Quinn végre lefeküdhessen vele, „megnyugtatás” céljából...érdekes
logika volt, de mindegy). Nikki maga, amúgy csak úgy éli a világát, szerelmes,
de néha ezt nem tudja normálisan kezelni. Bár tény, hogy volt rész, amikor
egyetértettem vele, de a könyv nagy hányadába annyira idegesített, mint Quinn.
Parkert sajnáltam, mert a történet vezetés szempontjából úgy
tűnik, hogy ő szívott a legnagyobbat, a „majdnem meghalt egy motor balesetben”
résszel. Aminek amúgy így a sorozat első részét nézve, tök lényegtelen volt.
Csak az volt a lényege, hogy Quinn amúgy is elb*szott napján még rontson, és
kicsit nosztalgiázzon két szereplő. De annyira életidegen volt a történetben,
mint a sikkasztásos szál.
A könyvben.... 4
ember halt meg rákban! Ez szerintem rekord szám. Kevés olyan könyvet olvastam,
amiben ha meghalsz, akkor azt tuti rákban teszed meg. Oké, a történet folyamán
haltak ennyien meg, és abból kettő a jelen történet előtt 20 évvel, de ez akkor
is olyan „ne már” érzés volt. De hát valamivel alá kellett támasztani, hogy
Quinn miért ment onkológusnak, és kellett okot adni arra, hogy teljesen
irreális módon lelkifurdalást okozzon magának a férfi, aki nem tudta megmenteni
ezeket az embereket. Kettőt, azért nem mert akkor még nem volt onkológus, egyet
azért nem, mert nem mondta meg, hogy rákos (pont azért, mert tudta, hogy magát
enné miatta Quinn), egy meg, mert úgy döntött, hogy így nem él (Jah, végtére is
vele nem rák végzett, de rákos volt...).
Tehát kicsit sok volt
benne a rák, nekem legalábbis. Sok volt a határozatlan felizgulás (ettől
agybajt kaptam.... Már az elején feláll tőle a ....akkor mégis miért kell a
könyv feléig úgy tenni, mintha nem is tartaná vonzónak). És sok volt benne, a szerintem nem oda illő
rész.
A történetről:
Rájöttem, hogy ha ez egy tipikusan romantikus könyvnek
mondható. Akkor én nem szeretem a tipikusan romantikus könyveket. A történet
alap szála ugyebár az volt, hogy meghalt a nagymama, mindenkit hazarendelnek,
megöröklik a tartozásos panziót, meg egy-egy labradort. Hazajönnek, és mindenki
próbál segíteni, de relatíve az eleve ott élőkön kívül senki sem tervezi, hogy
végleg hazaköltözik. Ez az alap szál.
De ugyebár holmi
kutyáknak otthon keresés, és a panzió kimentése túl unalmas lenne, nem töltene
meg egy könyvet sem. Ezért kellett mellé még pár mellék szál, ilyen a rákos férfi,
aki eltéved az este folyamán, és természetesen Quinn fut bele, és már ránézésre
tudja, hogy rákos. Ilyen szál, Nikki barátja, a sikkasztott pénzzel és a
gyilkossággal vádolással. Teljesen random történik, és random is tér véget. Ilyen
szegény Parker balesete is, aki hát beszívta a dolgot, de ez van. Aztán a
városi tanács sikkasztásos dolga szintén olyan szál, hogy csak bámulsz, hogy „he,
ez most miért???”
A legtöbb mellék szál ugyanis csak úgy hopp ott van aztán
nincs már ott. Amúgy ez még nem is lenne akkora gond, csak hát... a történet
borzalmasan lassan halad előre 370 oldalig, mintha csiga lenne, aztán 370-390
oldal között minden megoldódott. Minden elrendeződött és már esküvőről
ábrándoznak és gyerekekről, ugyan előtte két nappal halt meg az ismerősük, akit
bírtak. Tehát kicsit gyorsra sikerült a lezárás úgy érzem.
A folytatásról:
Nem, nincs az a pénz, hogy ezt a sorozatot folytassam. Egyszerűen
nem tudom, mit lehet még két részben írni. De annyira nem érdekel, hogy azokat
is végig olvassam. Nem mondom, hogy szenvedést okozott ennek a könyvnek az
olvasása, de tény, hogy azért ennél gyorsabban szoktam haladni.
Belbecs: 3/5
Tuti, hogy vannak emberek, akiknek ez tetszik. A könyvtárban
is látom, hogy viszik, egyszerűen nem az én stílusom. Nagyon nem az. De végig
olvastam, el lehet olvasni, kedvenc nem lett. A fogalmazással voltak gondjaim,
az írónő stílusa sem tetszett annyira. Viszont akinek tetszik, mármint maga a
történet, az gyorsan fog vele haladni.
Külcsín: 3/5
Elgépelések vannak benne, néha nagyon zavaró módón. De igazándiból
ennyi ami a külalakba bele lehet kötni. A borító aranyos, bár a kutya szerepe
elhanyagolható a történetbe.
Fülszöveg:
Dr. Quinn Cantrell, a jóképű és sikeres orvos szomorú
apropóból tér vissza az álmos kisvárosba, ahol született: meghalt a nagymamája.
A férfit és öt testvérét messzire sodorta egymástól az élet és a családi
tragédiák, most azonban együtt kell megbirkózniuk nagyanyjuk hagyatékával: a
panzióval, egy alomnyi kiskutyával és a tetemes tartozással. A testvérek
vérmérsékletüktől függően más-más érzésekkel fogadják a nem kívánt örökséget –
Quinn kelletlenül veszi tudomásul, hogy egy időre fel kell függesztenie
nagyvárosi életét, hogy kibogozza a szálakat: nem csupán a tartozás okát, hanem
saját, borongós múltja kísértő emlékeit is. Nikki Brockington, a panzió
megbízott vezetője gyerekkorában reménytelenül szerelmes volt a férfiba. Most,
hogy annyi idő után újra látja, ismét feléled benne az érzés, ám igyekszik
elhessegetni azt. Nem szeretne újabb csalódást átélni, és a szerelem egyébként
sem fér az ő kényelmes és érzelmileg biztonságos életébe. De vajon parancsolhat
a szívének? És milyen esélyekkel indulhat a befutott, nagyvárosi orvos és a
szegény, kisvárosi lány románca?
Lacey Baker amerikai írónő mesteri, helyenként pikáns sorai
lebilincselő módon idézik meg a kisvárosi élet minden báját – a kisvárosét,
ahol még történhetnek csodák. A Hazatérés az első sweetlandi regénye, a
testvérek története folytatódik.
Eredeti mű: Lacey Baker:
Homecoming
Eredeti megjelenés éve: 2013
Kiadó: General
Press
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 390
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636435561
Fordította: Burai Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése