2017. március 26., vasárnap

Pedram Shojai: A városi szerzetes

A blog olvasói, gondolom már észrevették, hogy sokszor kezdem úgy a posztot, hogy „Én ezt a könyvet szeretni, szerettem volna.” Vagy valami hasonlóval. A legtöbb könyvet ugyanis azért olvasom el, mert meggyőződésem van róla, hogy az nekem jó lesz. És vannak könyvek, amik nem hozták meg nekem, azt, amit vártam tőlük.
 Nos, ezt a könyvet, körülbelül a megjelenés környékén döntöttem el, hogy olvasni fogom, mert mennyire jó a fülszöveg, tetszik a cím, jó lesz. Gondoltam arra is, hogy majd recenzióba kérem, de aztán a hely ahol dolgozom, tényleg elég gyorsan beszerzi, amit az olvasók olvasni szeretnek, tehát nem muszáj recenzióban olvasnom semmit (az itt felhalmozott régieken kívül). Úgyhogy könyvtárból hoztam ki, és nem bántam meg. Azt sem, hogy nem vettem meg, azt sem, hogy nem kértem recenzióba, és azt sem, hogy elolvastam.

Mert jó volt olvasni. Szerintem mostanában ezzel a könyvvel haladtam a legjobban, mármint sebességileg. Rengeteg hasznos dolgot mond, még nekem is, pedig nem vagyok városi. Én jóval közelebb érezhetem magam a természethez, mint a városiak, így egy csomó dolog ténylegesen nálam nem jelentkezett, amit ő mondott, de érdekes volt. A gyakorlatok hol megszívlelendők voltak, hol elnapoltam a kipróbálását, mert szkeptikus vagyok kicsit még a dolgokkal, no meg eddig (EDDIG), a meditáció is számomra egy borzalmasan idegesítő dologként létezett, amit sosem értettem. Talán hamarosan elérem azt a „zen” állapotot, amikor meditáció címszóval, nem idegesítem magam fel. (sztorizgatás on: Egyszer voltam egy ilyen meditálós dolgon. Egészen addig élveztem, míg nem kezdtünk meditálni. Lehettem... Durván 16-18 között voltam valahol. Falusi ilyen mester-civil találkozó volt. Az előadás még teljesen oké is, a téma érdekelt – buddhizmus - csak aztán jött a „csukjuk be a szemünket, képzeljük el, hogy”. Nos, akkor addig jutottam, hogy csukott szemmel próbáltam nem röhögni. És ez az élmény elvette a kedvemet a meditáció + én gyakorlásától egy jó ideig. Most, így 12 év távlatából gondolom azt, hogy amikor hamarosan megpróbálok magam meditálni, talán nem röhögés és zsörtölődés lesz a vége. Mert amúgy rengeteget olvastam már róla, rengeteget gondoltam rá, és tetszik is az elképzelés, csak hát, ahányszor belegondolok, felvillan ez az emlék. Sztorizgatás off.)


Mint az látható, a tartalomjegyzékből, a könyv próbált azokra a problémákra megoldást találni, ami a legtöbb embernél jelentkezhet. Elhízás, stressz, rossz önkép, életcél nélküli élet. Mindegyik nagyon vonzó téma, egy önsegítő könyvet kereső olvasónak. Aki amúgy tökéletes megoldásokat vár, az szerintem csalódni fog. Az esetleírások (minden fejezet elején és végén – Amolyan ilyen volt, ilyen lett típusú), nagyon-nagyon amerikaiak voltak. Elhiszem, hogy Európában is élnek így emberek, de azt hiszem, a könyv kimondottan Amerikát célozta meg közönségnek, így vannak dolgok, amiket mi nem úgy érzünk, nem úgy értünk, itt Európa közepén. Minden eset természetesen megoldódott, ez nekem kicsit olyan... Fura volt. Tudom persze, hogy nem lehet önsegítő könyvbe olyat írni, hogy „ezt, ezt és ezt megpróbáltuk, nem jött be”, de azért ismerjük be, hogy borzalmasan túl lett tolva, a „stresszes volt, ezt, ezt, ezt kipróbáltuk, ugyan életmódja eddig teljesen más volt, mint amit mi elvártunk tőle, de teljesítette amit kértünk, és ma már várja a második gyerekét, gazdag és okos és szép” (csak kicsit túloztam...). Engem érdekelne, hogy aki a leírtak szerint, borzalmas életvitelt folytat, az egyáltalán hogy kerül kapcsolatba a könyv írójának cégével? Nehéz elhinnem, ha azt olvasom, hogy stresszes, semmire nincs ideje, hogy hopp, ebben a nem létező időbe pont belefért egy önsegítő honlap és elbeszélgetés és terv készítés. Mikor? Vagy feltételezzük azt, hogy mindenkinél eljön az amolyan „megvilágosodás” életérzés, amikor Jobb akar lenni? Amikor hirtelen igénye támad erre? Arra, amire előtte sosem? Tudom, hogy vannak ilyenek, de ebben a könyvben kicsit hiteltelennek éreztem a történeteket.
 Még a történetek, és csodás gyógyulásokhoz annyit, hogy az író borzalmasan sokat ismétli, hogy bio élelmiszerekre át kell térni, hogy utazni kell, ki kell mozdulni. Hogy olvasni kell (ezzel egyetértek), de fura volt, hogy ezek a mondatok, mindig mintha csak úgy oda lettek volna a sok körítés mögé biggyesztve. Természetesen, miután valaki felkeresi az írót és / vagy a honlapját (amit ajánl a könyvben, úgy hetvenmilliószor), az utána bio élelmiszereket fog vásárolni, elkezd otthon főzni, kimegy a természetbe, és bár eddig nem olvasott túl sokat, vagy semmit, most elkezd sokat olvasni... és persze szófogadó mindenben követi a mester tanításait – ez volt, ami nagyon kilökött a sok amúgy hihető dolog közül. Egyszerűen az ilyenek miatt vonogattam a szemöldökömet.

Belbecs: 3/5

 Rengeteg használható és jó dolgot mond, de borzalmasan sok, és néha hihetetlen és néha nem oda illő kerítéssel. A lényegre szorítkozás nem volt az erőssége az írónak. És igen, a könyv Nagyon amerikai. Holott a szerző elméletben bejárt minden keleti-nyugati-misztikus helyet, és tanult mindenfélét. Ennek ellenére, úgy tűnik, hogy tipikusan Amerikaiaknak írta a könyvet. Szájbarágósan.

Külcsín: 4/5

Nem tökéletes a kiadvány, de nekem a borító akkor is nagyon tetszik.

Fülszöveg:

Mindennap ​tudatosan törekszünk arra, hogy elégedettek legyünk, hogy mindenkinek megfeleljünk. Azt hisszük, hogy a modern világ, a csodálatos technológiák mind-mind megkönnyítik az életünket, pedig nem hogy egyszerűbbé válna az életünk, sokkal nehezebb lesz.
Ha úgy néz ki, mindenünk megvan, akkor mégis mi hiányzik?
Pedram Shojai megmutatja nekünk, hogy felfordult, túlhajszolt világunkban hogyan tudunk egy pillanata lelassítani és megállni. Apró, ám nagyon hasznos technikák, tanácsok, melyeket bárki könnyen beilleszthet elfoglalt hétköznapjaiba anélkül, hogy bármiféle plusz terhet róna rá.
A februárban megjelent és már a New York Times bestseller listáján is szereplő kötet megtanít minket arra, hogyan járjunk nyitott szívvel, tiszta lélekkel, mégis erős személyiséggel. Pedram Shojai kis életvezetési programja segítségével tisztán láthatjuk céljainkat, szembenézhetünk az élet próbatételeivel, s mégis nyugodtan, határozottan élhetünk.
Mindennapi meditáció, relaxációs technikák, melyek segítségével egy pillanat alatt elszáll a stressz és elengedjük a hétköznapok problémáit.
Pedram Shojai a vezetőddé válik, azzá a hétköznapi szerzetessé, aki utat mutat neked az őrült világban afelé a valódi, mély világ felé, ahol az érzelmek, a szeretet, a béke és a megértés él.
Pedram Shojai a Well.org alapítója, a Vitality („Vitalitás”) és Origins („Eredetek”) című filmek producere, a The Health Bridge („Az egészséghíd”) és a The Urban Monk („A városi szerzetes”) című podcastok moderátora. Egyben elismert csikungmester, gyógyfüves mester, és a keleti orvostudomány doktora. Szemináriumokat és tanfolyamokat tart szerte a világon, és a Taoista Ösvény Alkímiai Iskola alapítója. A kínai Arany Sárkány Templom taoista vonalának felszentelt papja.

Eredeti cím: The Urban Monk
Eredeti megjelenés éve: 2016
Kiadó: Trivium
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 304
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155334795
Fordította: Vallató Péter
Vélemények:

0 megjegyzés: