Sara Raasch: Hó, mint hamu (Hó, mint hamu 1.)

 Hogy én, mennyire de mennyire vártam ezt a könyvet!

 Komolyan, amikor megjelent rögtön beleszerettem a borítóba, és úgy a fülszöveg is tetszett. Azért is szavaztam, sokunkkal együtt arra, hogy ez legyen a Mini-könyvklub egyik állomása. Persze friss megjelenés, tehát még nem volt meg a könyvtárnak. Ebookba nem szeretek annyira olvasni (abba kellett volna -.-), így végül amikor kiderült, hogy februárban kell elolvasnom, és erre az intervallumra biztosan nem fog sikerülni a könyvtárnak a könyv beszerzése döntöttem. Megvettem, ez lett 2016 első könyves beruházása. Hát, remélem a többi beruházásom ennél merőben jobb könyvekre esik.

 Kezdjük a külcsínnel.

Külcsín: 3/5

Bár a borítóba szerelmes vagyok még mindig, és az maximális pontot érdemelne a könyv kiadása, megjelenése már nem érdemel ennyi pontot. Kezdjük a nevezetes Hó mint hamu vs. Hó, mint hamu kérdéskörrel. Nos, a molyon is voltak erről kérdések, kérések, viták, hogy akkor ez most Hó vessző mint hamu vagy nincs vessző hamu. Sokan érvelnek, hogy itt nem kell a vessző helyesírásilag, sokan meg megvannak róla győződve, hogy de igen. Nos a kiadó nem tudta eldönteni ezt a kérdést ezért a gerincen van, a borítón nincs, első lapon van, második lapon nincs vessző. Ami számomra egyértelművé tette, hogy nincsenek a helyzet magaslatán. De ez még hagyján. Igazándiból fura számomra a betűtípus, amiért amúgy még csakcsak nem vontam volna le pontot….de tényleg fura. És akkor  a magyartalan mondatokról ne is beszéljünk, meg néha eszembe jutott, hogy a ragozás sem stimmel mindenhol. Ami gáz! A legnagyobb gáz, hogy ez nekem feltűnik, amikor én is remekül tudok magyartalan mondatokat írni és ragzani :P

És akkor jöjjön a „Miért hagytam abba a 73. oldalon” története!

1. Utálom az olyan történeteket, amik E/1-ben íródnak. Valahogy kizökkent engem a történetből, ha erőltetetten én vagyok a főhős. De túl tudok lendülni ezen. A tövisek hercege szintén E/1-es volt, és Jorg egy akkora gyökér volt, hogy bele tudtam magamat képzelni, és remekül szórakoztam a történetein. Jól volt megírva. Meira…. Meg egy szerencsétlen 16 éves lány (öregebb Jorgnál és bénább!!!)

2. Meggyőződésem, hogy az írónő gyermek korában sokat nézet Xenát. Nos csakramot, eddig általam olvasott fantasyk történetében senki nem használt! Ami, persze nem gond, hiszen  ez is fegyver, és lehet ezzel kezdeni is valamit…de. Meira, csak ezt tudja használni, legalábbis az első 73 oldalban, és ezt sem mutatta be annyira, de kedvére lengeti. Néha már-már hiányoltam, hogy felkiáltson, hogy „vááááááááááh”, mint Xena! Ha kiáltott volna lehet tovább olvasom, már csak nosztalgia miatt is!

Komolyan kedvem lett újranézni a sorozatot :D

3. A főhős miatt. Mivel sajna nem lehet kikerülni azt, hogy mi történik Meira-val és az ő agyában, mert ezt folyamatosan megtudjuk. És mivel én őt nagyon megutáltam…. Ezért is hagytam félben. Sajnos az akinek a szemével és szóhasználatával élem át, hallom elmesélve a történetet erősen borzalmas, gyerekes, idegesítő. És mivel nem lehet kikerülni, vagy úgy tenni, hogy nem érdekel mit csinál, mert hogy Mindent tudok amit csinál, így felejtős lett.

4. A világ! 73 oldalban kiderült, hogy Tél, Tavasz, Nyár, Ősz királysága régen barátságban volt, de aztán jött a gonosz Tavasz(azt hiszem) uralkodó és elfoglalta a Télieket. Akiket mos dolgoztat a munkatáborban, már, ha nem ölte meg őket. Elvette Tél mágiakabaláját, és megszűnt ott a mágia, bár van egy elrejtett barlangjuk, de úgy elrejtették, hogy ők sem tudják hol van (wtf????), és eltörte a medált, és jaj máris mindenki béna lett, semmi jégvarázsos mágia nem maradt az országban, és elmenekültek. És azon dolgoznak, hogy visszalopják a cuccot, összerakják és visszamenjenek a havas lankákra. Oh igen, és persze hófödte népe hófehér hajjal, kék szemmel, és über fehér bőrrel rendelkezik. Tök könnyen beleolvadnak a napbarnított ősz és nyár, és tavasz embereibe ;D

5. A belső monológok miatt, meg a szeret-nem szeret, jaj hozzám ért elpirulok, jaj ő a herceg, jesszus hozzám ért, totál piros vagyok, biztos nem látta. De tuti hazudik a kedvemért, hiszen annyira cukkerpofa…

6. A Harc jelenet: wehehehhehehehehehehehe…. Ennyire kiszámítható harcot és végkifejletet sosem olvastam. Komolyan… megkötözöm és oda rakom, ahol az van amit el akar lopni????? WTF?????

Nos, ez csak hat indok. Rövid az életem ahhoz, hogy ilyenekkel foglaljam az időt. És borzalmas azt mondani, hogy még a Taktus is magasabb irodalmi értéken mozog, mint ez… de igen! Ott bonyolultabbak a mondatok, de tényleg, pedig az a könyv sem jó :D

Belbecs: 1/5

Bocsi mindenki! Mondanám, hogy adok rá három pontot…. De nem. Nálam az a könyv, amit képtelenség végigolvasni, az nem ér többet. Ami persze borzalmasan rossz a könyvnek, mert még Szűcs Vanda könyvét is végig tudtam olvasni…. Na kb. ugyanaz az élmény, csak fantasyba.

Fülszöveg:

Megtört szívű lány

Ádáz harcos

Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Eredeti mű: Sara Raasch: Snow Like Ashes

Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyv: Sara Raasch: Hó, mint hamu

Kiadó: Twister Media

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 496

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786158029438

Fordította: Bozai Ágota

Gary Chapman – Paul White: A munkahelyi elismerés 5 nyelve

 Egy olvasó ajánlotta, hogy mindenképpen olvassak Chapman-től, mert hát ő aztán megmondja a tutit. Végignézve az összes könyvét, ez az egy volt, ami egy kicsit is érdekelt. A többi totálisan számomra értelmetlen dolgokról szól. Legalábbis így cím alapján nem én vagyok a célközönség. Az a bizonyos olvasó persze részletezte is, hogy számára a minőségi idő és az érintés az első szeretetnyelve. Az infó amúgy elég kéretlen volt, mert hogy nem igazán érdekelt, de azért próbáltam kedvesen, mosolyogva bólogatni, hogy azt látom, hogy a minőségi idő… azt meg nem akarom látni, hogy az érintés. No mindegy is.

 Kinéztem ezt a könyvet magamnak, és sajnáltam rá a pénzt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mivel Chapman amúgy is bestseller író, és oda és vissza vannak tőle az olvasók, nem gond, ha megvan ez is a könyvtárnak. Már van amúgy rá előjegyzés, úgyhogy tényleg nem gond, hogy meglett.

 Érdekes könyv, és azon kívül, hogy el lehet aludni rajta (ami lehet a fordító hibája, és lehet az íróké is, vagy a harmadik mesélőé, aki beszúrja, hogy ezt most éppen ki meséli…), voltak benne használható dolgok. Az a baj amúgy, hogy a használható dolgok nagy részéhez én mint egyedüli emberke elég kevés vagyok egy munkahelyen. Persze mindent ellehet kezdeni kicsiben is. Tudom én ezt, és csinálom is!

 Kitöltöttem a könyv végén található linken, található tesztet is. Nem meglepetés, de az érintés nincs benne a szeretetnyelveimben, valahol az utolsó helyen van.(annak ellenére, hogy kedvemre ölelgetem spontán a munkatársaimat :D). A teszt szerint az elsődleges munkahelyi elismerésnyelvem a szóbeli dicséret. Tartom, hogy van benne valami, mert nem kapok túlzottan sokszor dicséretet. Pláne olyantól aki esetlegesen hivatott volna arra, hogy ha valamit jól csinálok megdicsérjen. Persze vannak akik dicsérnek, és puszi és ölelés nekik, mert tényleg sokat jelent a pozitív visszajelzés. A második elismerés nyelvem a figyelmes ajándék. Igen, rohadt anyagias vagyok ez jött ki. Igenis örülök a FIGYELMES ajándékoknak, ellenben a falra tudok mászni a nem figyelmes ajándékoktól. Mert nem igénylem, hogy mindenképpen meg legyek lepve, vagy adjanak valamit. De ha már ad valaki valamit nekem, az olyan legyen amin minimum elgondolkodott egy icike picikét, és nem otthon körbenézett majd felsóhajtott, megfogott valamit és odaadta, hogy „ez jó lesz”…. Ettől körülbelül az ajándék máris inkább bántó, mintsem elismerő.

 Tehát, okos a könyv, de nem sokra megy vele az ember, ha nem tölti ki mindenki. Vagy ha kitölti mindenki, és elolvassa mindenki, még mindig ott van az emberi tényező, hogy vajon mennyire képes ezt használni. Például olyan dicséretnek sem örül feltehetően senki, ami nem őszinte. Hanem mert „ez az elismerésnyelved ezért mondom” alapon vágják hozzá az emberhez. Mindegy is, el lehet gondolkodni a dolgon, bár tartom, hogy ez sajnos Amerikában jelenleg még jóval jobban működő dolog mint kicsiny hazánkban. És nem azért, mert itt nem lenne igénye a munkába járó embereknek arra, hogy elismerjék őket, hogy bátorítsák, hogy jó amit csinál, hanem mert egyszerűen nincs meg hazánk embereiben a készség, hogy mást is lássanak, mint azt, hogy minden szar.

 Mert bizony, minden szar ezt hallom folyamatosan, és meglepődnek, hogy basszus én a mostani világban, hogy mehetek Boldogan dolgozni. És nehogy valaki kimondja azt a mondatot amit nagyon utálok, miszerint „örülj, hogy van munkahelyed”. Amúgy örülök, de ez sosem lehet indok semmire sem. Én boldog vagyok, mert ilyen vagyok. Tudok persze morcos, bunkó, és tahó is lenni. De alapjában véve, szeretem a munkámat, szeretek bejárni, még akkor is, ha minden nap elmondom legalább kétszer, hogy „mikor megyünk haza”, vagy indulás előtt itthon vergődőm, hogy „de nem akarok menni, mert esik az eső”, mindezek ellenére, igenis szeretem a munkahelyemet, az olvasókat, a kollégák nagy részét. De nem vagyok hajlandó politikáról beszélni, és belefolyni, mert totálisan nem érdekel. Nem vagyok hajlandó a bevándorlókról beszélni, és arról, milyen szar az ország, mert nem érdekel. Úgyhogy ezekkel a témákkal kíméljenek!

Belbecs: 3/5

Az elgondolás szép és jó, a megvalósítással vannak kétségeim, és borzalmasan száraz. Pedig fel akarták dobni, egy csomó interjút és esettanulmányt raktak bele, de ettől ez nem lett még jobban fogyasztható.

Külcsín: 4/5

Igazándiból tetszik a borító. A maga egyszerűségével. Emellett egy csomó lappocsékolás van a könyvben, amiket nem értek. Üres oldalak…. A semmi miatt, és igen ezek engem zavarnak, amikor random a semmi közepén egy üres lap ott van :D

Fülszöveg:

Hogyan alakítható ki egy olyan munkahelyi légkör, amely a legjobb teljesítményre ösztönzi a munkatársakat? Milyen szerepet játszik a személyre szabott elismerés a munkatársak motiválásában, és hogyan alkalmazható ez a gyakorlatban?

A New York Times bestseller szerző Gary Chapman és Paul White „A Munkahelyi Elismerés 5 Nyelve” című könyvében bemutatja, hogy a megerősítés, az elismerés és a bátorítás nemcsak a kapcsolatokat teszi jobbá, de nagyban hozzájárul a szervezetek hatékonyabb működéséhez is.

Eredeti cím: The Five Languages of Appreciation in the Workplace

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Gary Chapman – Paul White: A munkahelyi elismerés 5 nyelve

Kiadó: Harmat

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 228

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632883021

Fordította: Abrudán Katalin

Madocsai Eszter: A belső harmónia útja

 A könyv kivitelezése az amiért elhoztam a könyvtárból. Tetszett a borító és az amit a fülszöveg mondott. Az öngyógyítás, belső harmónia egészen érdekes dolog. Gondoltam, ha már így a kezembe került akkor elhozom és beleolvasok, megnézem a dvd mellékletet is, és majd kipróbálom.

 A könyv olvasása után rájöttem pár dologra. Az egyik, hogy maga az ami a Do-in akar lenni érdekel, tényleg érdekesnek tartom, és utána is fogok olvasni még. Felkeltette az érdeklődésemet a téma iránt, viszont úgy igazán a könyv nem adott túl sok használható információt. Egyrészt azért, mert rövid, és minden második oldalon kép van. Tehát durván a 130 oldalas könyvben van 60 oldal szöveg, az is jó nagy margóval. A kivitelezés tényleg remek, de azért egy szerkesztőnek nem ártott volna átolvasnia, mert volt benne elgépelés, elírás, magyartalan mondat. Ami valahol vicces, mert hát magyar írta.

 A könyv igazándiból arra jó, hogy felkeltse az érdeklődését az embernek, vagy totálisan elvegye a kedvét az egésztől. Néha túl „misztikusan” fogalmazott, ami már ütötte a „webtávgyógyító” szövegeket. Én elhiszem, hogy ez a pont nyomásos dolog hatásos, és azt is, hogy bizonyos mozdulatsorok erre, és arra jók, de néha elérte azt a szintet, hogy felvonjam a szemöldökömet és értetlenül nézzek ki a fejemből.

 Mivel a könyv igazándiból nem ad gyakorlatsort, a dvd melléklet igen, de ott az írónő borzalmasan monoton hangja miatt erősen gondolkodtam, hogy mindjárt elbujdokolok… nos amiatt számomra használhatatlan. De! de van honlapja is a témának, és a könyv írója készítette. Belenézve már most leszögezhetem, hogy Több információval rendelkezik a honlap, mint a könyv. Pedig előbbi ingyenes, utóbbi meg drága.

 Oh, igen és a kedvenc mondatom a könyvben az volt, amiben vázolta, hogy ez a gyakorlatsor megtalálható a dvd-n és az előző kiadásba, ezért ide nem írja le… wtf????

Belbecs:

A könyv: 2/5

Alapokat megtudtam, bár szerintem még azt se teljesen. Okosabb túlzottan nem lettem. De felkeltette a figyelmemet a témával kapcsolatban.

Honlap: Első ránézésre többet ér, mint a könyv.

Itt elérhető!

Külcsín: 4/5

Komolyan nekem tetszik! Nagyon szép a borítója, és nagyon igényes a kiadás. Az egy pont levonás csak azért van, mert senki sem nézte át, hogy ne legyenek elgépelések, és hogy néha a háttér minta miatt kicsit nehezebb volt olvasni a szöveget, mint azt szerettem volna. Viszont tagadhatatlanul kellemes kézbe venni és forgatni. Arról meg nem tehet, hogy igazándiból tartalma az nem sok van.

Fülszöveg:

A Do-in öngyógyító mozgásgyakorlatok rendszere. Lényeges jegye az a szellemi állapot, amelynek segítségével megteremtjük a változás lehetőségét. Úgy is tekinthetjük a Do-int, mint aktív meditációt, amelyben mozgásgyakorlatokon keresztül harmonizáljuk és felszabadítjuk a testünkben áramló életenergiát.

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Madocsai Eszter: A belső harmónia útja

Kiadó: Scolar

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 134

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632445953

Tartalomjegyzék

Bevezetés 

    A szerző előszava a második kiadáshoz – Vallomás
A Do-in bemutatása
A Do-in eredete
A keleti és nyugati gyógyászat
Egészség – betegség
Energiagömb
Hara
A meridiánok általános ismertetése
Masunaga meridiánrendszer
Imagináció a gyakorlatban
A Fém elem – tüdő- és vastagbél-meridián
A Föld elem – gyomor – és lépmeridián
A Víz elem – hólyag – és vesemeridián
A Fa elem – epehólyag – és máj meridián
A kormányzó és a befogadó vezeték
Összegzés
A Do-in módszerei
Makko-ho gyakorlatok
Néhány fontos pont
Öngyógyítás
A gyakorlat összeállítása
Mire figyeljünk a gyakorlatok végzésekor? 

Ajánlott és felhasznált irodalom

Seung Sahn: A zen iránytűje

 Ez tipikusan az a könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni. Nem lehet csak úgy leülni és egyhuzamban elolvasni az egészet, mert idő kell, hogy az ember megeméssze, amit olvas, felfogja a mögöttes tartalmakat, és ráérezzen a dolgokra.

 Meglehetősen letisztult a kötet, jóval több dolgot értettem meg belőle, mint a többi hasonló témát boncolgató könyvből. De!

 De nem vagyok elég zen, sem elég buddhista, hogy mindent egyrészt megértsek, másrészt képes legyek beépíteni a saját életembe. Annak ellenére is, hogy érdekel a keleti kultúra és érdekelnek a buddhista tanok és ha muszáj lenne válaszolni arra, hogy milyen vallású vagyok szemrebbenés nélkül mondanám, hogy buddhista. Pedig igazándiból nem vagyok az sem, és semmi sem, és mégis a keleti vallások legtöbbjéből van beépítve az életembe ez-az.

 Középiskola végén volt egy tervem, elhatározásom, miszerint én vallásbölcsész akarok lenni és buddhista tanító! Még az elbeszélgetésre is elmentem Pestre, apukám vitt el. Arra emlékszem, hogy borzalmasan izgultam, és borzalmasan be akartam jutni (amúgy japán szakra, de az abban az évben nem indult :D). feltehetően nem voltam elég… vallásbölcsésznek való, mert nem vettek fel. Bár az elbeszélgetésen meg akartak győzni, hogy a szanszkrit-páli szak milyen jó lenne nekem, arra meg nemet mondtam. Volt egy elképzelésem és annak nem feleltem meg. Igazándiból így visszagondolva, feltehetően az életem gyökeresen megváltozott volna, ha felvesznek arra a főiskolára. Feltehetően sokkal műveltebb lennék a témában és a vallásokban.

De azt is őszintén be kell vallanom, hogy jelenleg nem érzem magamat alkalmasnak arra, ami akkor szerettem volna lenni. Könyvtáros lettem,és ez nekem jó. Nem a legnehezebb munka a világon, de ha az ember jól akarja csinálni, akkor azért kell rendesen dolgozni, márpedig én jó könyvtáros szeretnék lenni.

 Hogy ennek mi köze a könyvhöz? Nem sok, igazándiból azért akartam valamit írni, de a könyvet nem lehet túlzottan összefoglalni, pláne hosszan. Azt el kell olvasni, el kell rajta gondolkodni. Sokat. Írni róla nehéz. De akit érdekel kelet, a buddhizmus, a megvilágosodás a zen és még hasonló dolgok annak mindenképpen ajánlom.

Tudom, ez kicsit furán hangzik, de ez a könyv vicces! Amúgy ezt imádom a buddhistákba (sok más mellett), hogy bár komoly szabályaik vannak nekik is, azért nem nevezném őket a világ legkomolyabb embereinek. Feltehetően sokat segít, ha tisztában vannak az élet körforgásával, a szenvedés természetével, és a karmával, és még millió dologgal, és képesek vállat vonni, és nevetni ha éppen azt akarnak!

Seung Sahn, tartom, hogy ő nagyon vidám
ember volt :D

Fülszöveg:

És vajon mi a zen buddhizmus?
A zen sohasem beszél abszolútumokról, vagy az ellentét világról. Nem próbálja megmagyarázni az ürességet, az igazságot, vagy a teljes világot. A zen gyakorlás sohasem magyaráz meg semmit. A zen egyszerűen rámutat közvetlenül az elménkre, igazi önmagunkra, mégpedig úgy, hogy közvetlenül elérhessük a megvilágosodást, és segíthessünk minden lénynek.
Így a zenben nincs hangsúly sem a nyelven, sem a tanuláson – a zenben egyszerűen a meditáció gyakorlása van. A zen tanítás sohasem vizsgálja az ellentét világot, sohasem vizsgálja az abszolútumot és sohasem beszél a teljes világról.
Mindene zen tanítás egyszerűen az elmédre mutat, éppen ebben a pillanatban.
Mit csinálsz most?
A zen tanítás mindig visszavisz bennünket oda, amit „pillanat világnak” nevezhetünk. Ez a pillanat nagyon fontos. Egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent.
Ez a zen buddhizmus.
Nincs elme, nincs Buddha, nincs isten, nincs semmi! És mégis van elme, van Buddha, van isten, van minden.
Ennek megtapasztalása a zen buddhizmus.

Megjelent Zen iránytű címmel is.

Eredeti cím: The Compass of Zen

Eredeti megjelenés éve: 1997

Könyv: Seung Sahn: A zen iránytűje

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 428

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632660486

Fordította: Fórizs László

Ez történt Januárban

 Bármennyire meglepő, de januárban elmarad a beszerzős poszt. Méghozzá azért, mert nem szereztem be semmit sem. Sem csere, sem rukkolázás, sem vásárlás, sem ajándék, sem recenzió nem került hozzám. Ebből adódóan nincs miről posztot írnom, legalábbis beszerzős vonalon.

 Ellenben azért elég sok dolog történt a hónapban! Kezdem az olvasós résszel. Összesen 23 könyvet kezdtem el, és 21-et be is fejeztem.

A legtöbb könyvet a Merítés díjas zsűrizés miatt olvasom. Nos, azt hiszem, elmondhatom, hogy lettek kedvenc mesekönyveim, és lettek mesekönyvek, amik kiverték a biztosítékot. Pedig Finy Petra könyvét még nem is vettem a kezembe. De így is sikerült beletenyerelni pár „remekműbe”. Azt hiszem Bogyó és Babóca volt az, ami teljes K.O.-t okozott nálam. Amúgy a mesével még nem is volt akkora gond, de a fogalmazás és a képek azt hiszem teljesen lerontották a felfogóképességem!

 Mesekönyvek mellett persze olvastam „rendes” könyvet is. Nekikezdtem a Széthullott birodalom trilógiának, hála a Mini-könyvklubnak. Nem bántam meg, nekem bejövős a sorozat, úgyhogy biztosan fogom még folytatni is. Emellett elkezdtem a tavaly felállított projektet is, ami szerint kihúzom mindig az üvegből a következő olvasandó kötetet. Eddig bevált, úgyhogy a várólista csökkentés is megkezdődött eddig 1 és fél kötetet már elolvastam hozzá. Fogyatkoznak a kölcsön könyvek is. Úgy tűnik, nekem kezd beválni ez a húzós dolog. Amibe csak a mesekönyvek nem kerültek bele, mert az elhatározáson kívüli felkérés lett, illetve a Mini-könyvklub kötetei, amik meg időlimitesek és nem egy év van rájuk. Jelenleg A zen iránytűjét olvasom és a Taktust. Kell egy komolyabb és egy nem túlzottan magasröptű könyv egyszerre. No meg megígértem AniTigernek, hogy sietek a Taktussal, hogy eladhassa :P

 Úgy gondoltam, hogy napi 100 oldalt szeretnék elolvasni, így 31 nap, és 2.576 oldal után azt tudom mondani, hogy azokon a napokon, amikor ténylegesen volt időm és erőm olvasni, tehát nem volt plusz programom, vagy nem jött valami front azokon a napokon tartottam ezt az elhatározást. Az olvasás nincs mindenek előtt, de azért örülök, ha alkalmam nyílik rá.

 Még olvasáshoz, 10 posztot írtam a blogra, ebből egy Decemberi beszerzős, és egy emlék poszt Alan Rickman halála miatt L A munkahelyemre 3 könyvajánlót írtam, amivel már majdnem teljesítettem az éves kvótát!

Mark Lawrence: Tövisek Hercege	2016. január 1., 19:28 →2016. január 3., 21:32		336	>
Sarah Addison Allen: A barackfa titka	2016. január 4., 21:36 →2016. január 7., 23:30		250	>
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök	2016. január 12., 08:56 →2016. január 12., 17:12		288	>
Mán-Várhegyi Réka: Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök	2016. január 20., 14:50 →2016. január 20., 20:44		64	>
G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula	2016. január 20., 14:50 →2016. január 20., 22:51		32	>
Harcos Bálint: Szofi varázsol	2016. január 23., 22:32 →2016. január 23., 22:32		40	>
Máray Mariann: Állatok ábécéje	2016. január 24., 11:37 →2016. január 24., 11:42		40	>
Gryllus Vilmos: Mókus, mókus, mit csinálsz?	2016. január 24., 14:35 →2016. január 24., 14:38		12	>
Tóth Krisztina: Anyát megoperálták	2016. január 24., 17:30 →2016. január 24., 17:44		48	>
Sepsi László: Az éjszaka réme	2016. január 24., 19:10 →2016. január 24., 19:23		32	>
Harcos Bálint: Szofi tüsszent	2016. január 25., 17:33 →2016. január 25., 17:38		40	>
Babucs Éva: Gondri gazdára talál	2016. január 25., 17:39 →2016. január 25., 17:49		32	>
Bosnyák Viktória: Nino repülni akar	2016. január 25., 18:30 →2016. január 25., 18:44		32	>
Harcos Bálint: A Tigris és a Motyó	2016. január 26., 16:59 →2016. január 26., 17:08		32	>
Matt Haig: Én és az emberek	2016. január 21., 21:15 →2016. január 26., 17:28		288	>
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren	2016. január 26., 21:20 →2016. január 27., 16:51		112	>
Mészáros Bori: Az álomtündér	2016. január 27., 16:54 →2016. január 27., 18:55		94	>
Bartos Erika: Bogyó és Babóca buborékot fúj	2016. január 27., 20:11 →2016. január 27., 20:24		48	>
Gryllus Vilmos: Kutyát kérek, kiskutyát!	2016. január 27., 21:08 →2016. január 27., 21:08		12	>
Rachel Vincent: Stray – Kóborok	2016. január 14., 19:57 →2016. január 28., 23:24		478	>
Boncsér Orsolya: Fogd rá a jetire!	2016. január 29., 20:03 →2016. január 29., 20:11		32	>
Seung Sahn: A zen iránytűje	2016. január 8., 09:36 →		204	>
Kylie Scott: Lick – Taktus	2016. január 30., 10:38 →		30

Filmek és sorozatok:

 Be kell vallanom, hogy nem néztem túlzottan sok filmet, animet a hónapban. Feltehetően inkább olvastam, mintsem bámultam a monitort. De ezeket néztem:

Szellemíró (2010)           

Adaline varázslatos élete (2015)

Onegai Teacher (2002–2002)     1. évad 1-2. rész

 A Szellemíró amúgy annak ellenére, hogy a témája teljességgel hidegen hagy, kellemes csalódás volt. Adaline varázslatos élete is nézhető volt, és csak kétszer jutott eszembe, hogy lehet, hogy abbahagyom mielőtt vége. Az Onegai Teacher anime viszont vicces! Szórakoztató és tetszik, ennek ellenére egyelőre nem sikerült folytatnom. Jelenleg a Junjou Romantica 3. évadjának OVA-ját nézem, ami szerintem nagyon aranyos, bár még nem tudom, hogy mi lesz a vége.

És akkor jöjjön a magánéletemben történő események, változások, történések.

2016-ban, ha csak hárman is (AniTiger, Szimirza és én), de megvalósítottuk azt, amiről tavaly már beszéltünk, miszerint társasozni fogunk. Megvan a hely is neki (könyvtár), úgyhogy havonta egy péntek délutánt társasozással töltünk, aminek kifejezetten örülök. Karácsonykor kezdtünk itthon is társasozni, és hála az égnek hétvégenként délután-este itt is megvalósítjuk. Itthon inkább a szókirakós megy, benn a csajokkal a Honfoglaló és a szókirakós volt a legmenőbb. Ennek ellenére azért a többi játékot is majd kipróbáljuk!

 Eldöntöttem, hogy idén spórolok. Amúgy egész jól sikerült, annak ellenére is, hogy mindenki előszeretettel költötte az én pénzemet. Januárba tehát nem igazán lehet lemérni azt, hogy éppenséggel mennyire vagy képes a spórolásra, ugyanis majdnem minden tagsági díjat és egyebet ekkor kell leperkálni. Jee!! Ennek ellenére az általában totálisan nullás havi pénzügyi zárásom jelenleg pozitívban van (12.000 ft maradt + 5.000 étkezési) úgyhogy megveregettem a vállamat, hogy minden nem tervezett költés ellenére is maradt pénzem. Úgy hogy kétszer ettem pizzát és egyszer hazahozott a taxi!

 A hónapban voltam teljesítménytúrán is, ami hivatalosan 10 km volt, valójában körülbelül 8, minden esetre annak ellenére, hogy már régen mentem ilyenre, kifejezetten élveztem. Még úgy is, hogy az elején soha nem akartunk felérni a dombra. (hegy volt, heeeeeegy).

 Elkezdtem papíron vezetni a bevételeimet és kiadásaimat is amiket el is rakok. Hónap közben csak a blokkokat, hónap végén meg papírra átírom, hogy mire mennyit költöttem. Ez azt hiszem elég fontos dolog. Legalábbis, hogy lássam mire megy el a pénz.

 Munkahelyemen is voltak változások, új igazgatónk van, aminek szerintem mindenki örül, remélhetőleg lassan elindulunk egy Új úton és merőben változik a könyvtár profilja is. Remélhetőleg jó irányba. Én örülök a változásoknak, eddig csak pozitív dolgokat láttam. Példának okáért a délutános hetemen sikerült átraknom az ebédidőmet 14.40-ről 13.00-ra. Ugyanis eddig, hogy ne halljak éhen (reggel nyolckor reggelizem), mindig vettem ilyen-olyan rágcsákat, és azzal húztam ki háromnegyed háromig. Ami egyrészt viszi a pénzt másrészt nem túl egészséges. De így azt hiszem, hogy egész jó lett. Nem vagyok éhes, ha meg este hazajövök eszek egy kis műzlit, hogy este se legyek éhes.

 Tegnap voltam „csapatépítő tréningen”, na jó ez amolyan, pár munkatársammal összeülés, beszélgetés, feszültség-levezetés, stb. igen kellemes módja, még ha hajnali fél háromra is értem haza és ma egész nap kóvályogtam, hogy én mennyire álmos vagyok XD. Szeretem az ilyen „bulikat”, mert tényleg lehet szabadon akár ötletelni, akár panaszkodni, akár csak úgy teljesen munkahelytől független dolgokról beszélni. Kifejezetten jó volt. És még a pizza is finom volt! Meg az Anita muffinja… az még mára is maradt, ha nem ették meg akkor holnap desszertnek megfelel ;)

 Így január 31-én azt hiszem azt mondhatom, hogy remek hónapot zártam. Itthon is jó a hangulat, mindenki megvan és azt hiszem olyan nyugodt a légkör. Benn a munkahelyemen szintén. Azt hiszem kezdem megtanulni azt, hogy ami idegesített eddig egyszerűen nem foglalkozom vele. Nem beszélek azokról az emberekről akiket nem szeretek, mert igazándiból annyit sem érnek, hogy felhúzzam magamat rajta, vagy a drága időmet az ő problémáikra fecséreljem. Ez a pár „nem kedvelem” emberből egynél már remekül sikerült, a többieknél még gyakorlom :D

Oh igen, rám borult egy polcnyi könyv
a könyvtárban :D

Februárra tervezet:

Mozi! Sajnos a Fekete Ötven árnyalatára túlzottan sokan nem akarnak elkísérni, de így marad csajos mozizás. AniTiger, Szimirza és Szil78 –al, remélhetőleg sikerül találnunk egy olyan vetítést, amikor mindannyian ráérünk.

Február 12-én társasozunk, megint! Már alig várom, ezt egybekötjük a Dóra nappal, úgyhogy névnapozós társasozás lesz. Még mindig mozi! Terv a Deadpool megnézése is, amint fenn lesz mikor játsszák már talán tervezni is sikerül rá :P