2016. február 23., kedd

Sara Raasch: Hó, mint hamu (Hó, mint hamu 1.)

 Hogy én, mennyire de mennyire vártam ezt a könyvet!
 Komolyan, amikor megjelent rögtön beleszerettem a borítóba, és úgy a fülszöveg is tetszett. Azért is szavaztam, sokunkkal együtt arra, hogy ez legyen a Mini-könyvklub egyik állomása. Persze friss megjelenés, tehát még nem volt meg a könyvtárnak. Ebookba nem szeretek annyira olvasni (abba kellett volna -.-), így végül amikor kiderült, hogy februárban kell elolvasnom, és erre az intervallumra biztosan nem fog sikerülni a könyvtárnak a könyv beszerzése döntöttem. Megvettem, ez lett 2016 első könyves beruházása. Hát, remélem a többi beruházásom ennél merőben jobb könyvekre esik.
 Kezdjük a külcsínnel.






Külcsín: 3/5

Bár a borítóba szerelmes vagyok még mindig, és az maximális pontot érdemelne a könyv kiadása, megjelenése már nem érdemel ennyi pontot. Kezdjük a nevezetes Hó mint hamu vs. Hó, mint hamu kérdéskörrel. Nos, a molyon is voltak erről kérdések, kérések, viták, hogy akkor ez most Hó vessző mint hamu vagy nincs vessző hamu. Sokan érvelnek, hogy itt nem kell a vessző helyesírásilag, sokan meg megvannak róla győződve, hogy de igen. Nos a kiadó nem tudta eldönteni ezt a kérdést ezért a gerincen van, a borítón nincs, első lapon van, második lapon nincs vessző. Ami számomra egyértelművé tette, hogy nincsenek a helyzet magaslatán. De ez még hagyján. Igazándiból fura számomra a betűtípus, amiért amúgy még csakcsak nem vontam volna le pontot….de tényleg fura. És akkor  a magyartalan mondatokról ne is beszéljünk, meg néha eszembe jutott, hogy a ragozás sem stimmel mindenhol. Ami gáz! A legnagyobb gáz, hogy ez nekem feltűnik, amikor én is remekül tudok magyartalan mondatokat írni és ragzani :P


És akkor jöjjön a „Miért hagytam abba a 73. oldalon” története!
1. Utálom az olyan történeteket, amik E/1-ben íródnak. Valahogy kizökkent engem a történetből, ha erőltetetten én vagyok a főhős. De túl tudok lendülni ezen. A tövisek hercege szintén E/1-es volt, és Jorg egy akkora gyökér volt, hogy bele tudtam magamat képzelni, és remekül szórakoztam a történetein. Jól volt megírva. Meira…. Meg egy szerencsétlen 16 éves lány (öregebb Jorgnál és bénább!!!)
2. Meggyőződésem, hogy az írónő gyermek korában sokat nézet Xenát. Nos csakramot, eddig általam olvasott fantasyk történetében senki nem használt! Ami, persze nem gond, hiszen  ez is fegyver, és lehet ezzel kezdeni is valamit…de. Meira, csak ezt tudja használni, legalábbis az első 73 oldalban, és ezt sem mutatta be annyira, de kedvére lengeti. Néha már-már hiányoltam, hogy felkiáltson, hogy „vááááááááááh”, mint Xena! Ha kiáltott volna lehet tovább olvasom, már csak nosztalgia miatt is!

Komolyan kedvem lett újranézni a sorozatot :D

3. A főhős miatt. Mivel sajna nem lehet kikerülni azt, hogy mi történik Meira-val és az ő agyában, mert ezt folyamatosan megtudjuk. És mivel én őt nagyon megutáltam…. Ezért is hagytam félben. Sajnos az akinek a szemével és szóhasználatával élem át, hallom elmesélve a történetet erősen borzalmas, gyerekes, idegesítő. És mivel nem lehet kikerülni, vagy úgy tenni, hogy nem érdekel mit csinál, mert hogy Mindent tudok amit csinál, így felejtős lett.
4. A világ! 73 oldalban kiderült, hogy Tél, Tavasz, Nyár, Ősz királysága régen barátságban volt, de aztán jött a gonosz Tavasz(azt hiszem) uralkodó és elfoglalta a Télieket. Akiket mos dolgoztat a munkatáborban, már, ha nem ölte meg őket. Elvette Tél mágiakabaláját, és megszűnt ott a mágia, bár van egy elrejtett barlangjuk, de úgy elrejtették, hogy ők sem tudják hol van (wtf????), és eltörte a medált, és jaj máris mindenki béna lett, semmi jégvarázsos mágia nem maradt az országban, és elmenekültek. És azon dolgoznak, hogy visszalopják a cuccot, összerakják és visszamenjenek a havas lankákra. Oh igen, és persze hófödte népe hófehér hajjal, kék szemmel, és über fehér bőrrel rendelkezik. Tök könnyen beleolvadnak a napbarnított ősz és nyár, és tavasz embereibe ;D
5. A belső monológok miatt, meg a szeret-nem szeret, jaj hozzám ért elpirulok, jaj ő a herceg, jesszus hozzám ért, totál piros vagyok, biztos nem látta. De tuti hazudik a kedvemért, hiszen annyira cukkerpofa…
6. A Harc jelenet: wehehehhehehehehehehehe…. Ennyire kiszámítható harcot és végkifejletet sosem olvastam. Komolyan… megkötözöm és oda rakom, ahol az van amit el akar lopni????? WTF?????

Nos, ez csak hat indok. Rövid az életem ahhoz, hogy ilyenekkel foglaljam az időt. És borzalmas azt mondani, hogy még a Taktus is magasabb irodalmi értéken mozog, mint ez… de igen! Ott bonyolultabbak a mondatok, de tényleg, pedig az a könyv sem jó :D

Belbecs: 1/5
Bocsi mindenki! Mondanám, hogy adok rá három pontot…. De nem. Nálam az a könyv, amit képtelenség végigolvasni, az nem ér többet. Ami persze borzalmasan rossz a könyvnek, mert még Szűcs Vanda könyvét is végig tudtam olvasni…. Na kb. ugyanaz az élmény, csak fantasyba.

Fülszöveg:
Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.
Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Eredeti megjelenés éve: 2014
Kiadó: Twister Media
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 496
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786158029438
Fordította: Bozai Ágota

5 megjegyzés:

Vegazus írta...

Sajnálom, hogy ennyire szenvedtél tőle! A legtöbb dologgal egyébként egyetértek, amit írtál. Én is szenvedtem a könyv első felében. Mondjuk talán nem ennyire. Ja és a vessző/nincs vessző kérdés engem is nagyon zavar a borítón/gerincen/belső lapokon! Nem tűnik fontosnak, de akkor is zavaró, hogy nem bírták eldönteni. Azért mégiscsak a könyv címéről van szó!

Jeffi írta...

Amúgy sajnálom, hogy nem ment. Tényleg nagyon érdekelt, és fülszöveg alapján még jó is lehetett volna, ezzel kicsit beletenyereltem a lecsóba :D
De a könyvnek jó helye lett, mert miért ne vettem volna meg... mindegy odaadtam a könyvtárnak ahol dolgozom, hogy legalább Ott ne költsünk erre a... papírhalomra :D

Mariann Czenema írta...

Hű, tényleg, nekem ez a címes dolog fel se tűnt :)
De nem csodálom, hogy abbahagytad, bennem is felmerült, mert betegen olvastam és szenvedtem a könyvtől is, láztól is egyaránt.
Jó kis bejegyzés lett ez, szerintem nem baj, ha őszintén megírtad, hogy mennyire nem jött be.

Jeffi írta...

Pedig a címmel voltak karcok, hogy vegyük ki a vesszőt, mert helyesírásilag nincs ott, akkor mi se használjuk. De pl. ha megnézed az online boltokat, hol vesszővel, hol nem vesszővel szerepel. Igazándiból azt láttam, hogy senki nem tudja eldönteni,hogy ezt mégis hogy kellene írni. Arra meg ne hivatkozzanak, hogy azért nincs a borítón vessző, mert a függőleges írásnál nem kell :D Vagy mert esztétikailag rontana a hatáson...
Csak azt sajnálom, hogy pénzt adtam érte ;(

Orsolya Horváth írta...

Jé, én ezt csak most látom ezt a vessző kérdést! Nekem eddig fel sem tűnt, de most jobban ránézve, tényleg eléggé zavaró :(