2014. május 11., vasárnap

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

 Meglepetések érik az embert, ha olyan könyvet olvas, aminek nem tudja a történetét. Nem olvas fülszöveget, csak cím és borító alapján dönt arról, hogy el fogja olvasni. Vagy ajánlják neki a könyvet, de ugyebár az ajánlás nem egyenlő azzal, hogy ismeri is a történetet. A könyvet azért olvastam, mert @Rebel ajánlotta nekem, tavaly, hogy 2014-ben kerítsek sort rá. Sokkal kevésbé szívatós listával ajándékozott meg, mint @Liliane_Evans. Úgyhogy éppen ideje volt elkezdenem a könyvet.
 Ness –ről, a könyvfesztiválon hallottam, már bánom, hogy nem mentem el @Sicc –cel a beszélgetésre az íróval. Előbb kellett volna olvasni a könyvet, no így jártam. Minden esetre most is csak azért került sorra, mert előjegyezték, és vissza kellett vinnem a könyvet, és gondoltam, hogy talán még belefér előtte. Egy nap sem kellett, hogy végezzek a könyvvel. Ez persze köszönhető annak, hogy nem túl vastag (224 oldal), és teli van illusztrációkkal néha kétoldalasakkal, és persze gyorsan haladós.

 Az elején, azért már sejteni lehetett, hogy mi lesz a vége, és mi a téma. Nekem, amúgy cím alapján nem ez jutott eszembe. Hanem, valami szörnyes, olyan valóságos szörnyes dolog. Nem is tudom, hogy ismerek-e másik olyan könyvet ami ezt a témát így feszegetné, így oldaná meg. mert nagyon komor, nagyon ijesztő és lehangoló néha, még azaz érzésed volt, hogy rengeteget segíthet, ha te is azt éled át amit Conor.
 Mesék a mesében szintén nagyon jó megoldások voltak, és néha én sem értettem elsőre, hogy miért is jó amit mesél, mire akar kilyukadni, és miért az a rossz, és miért az a jó akit a szörny annak vél. Az első történetet totálisan nem tudtam megfejteni, akkor amikor olvastam, persze a szörny magyarázata egyértelművé tette. A másodiknál, viszont már teljesen egyetértettem a döntéssel, hogy ki a jó fiú és ki a rossz fiú, és miért. A rombolás meg adott volt, az inkább Conor belső és külső rombolása.
 Az iskolás rész, és a láthatatlanság kérdése megint más. Sajnáltam Conort, mert azért, mert olyan a háttere amilyen, mert beteg és haldoklik az édesanyja, egyszerűen a többiek számára megszűnt létezni. De miért? Ezt az emberi viselkedést sosem fogom megérteni, miért kell egy ilyen gyereknek láthatatlanná válni? Miért nem lehet, normális emberként tekinteni rá, miért nem lehet esetlegesen segíteni neki. Conor vágyott arra, hogy észrevegyék, és megbüntessék. Vágyott rá, mert akkor egálnak érezte volna a világot, de nem büntetik meg…semmiért.
 Conor halmozottan hátrányos helyzetben van, a szülei elváltak, az anyjával ér, aki haldoklik, bár folyamatosan azt mondja, meg fog gyógyulni, a nagymamáját nem szereti, pedig ott kell leélnie majd az életét, az apjával ritkán találkozik, akkor sem igazán értik meg egymást mert már eltávolodtak egymástól. Az egyetlen akivel nyíltan beszélhet az a Szörny. Ő hívta, nem a szörny hívta őt. És ott vannak a belső vívódásai, ami végigvezet a könyvön, és végül megoldást talál rá. Kimondja az igazságot, pedig nagyon fáj neki.
 A vége felé már azt hiszem, mindenki tudja, mi történik 12.07-kor. Szomorú dolog, szomorú könyv, gyönyörűen megírva.

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5
Gyönyörű, és félelmetes illusztrációk. Nagyon szép kiadás. A borító is tetszik, bár nekem az eredeti borítók, valahogy jobban bejönnek. Ennek ellenére szerintem a magyar kiadás is kifejezetten szép lett.



Fülszöveg:
A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg. Conor ébren volt, amikor megérkezett. Rémálomból riadt fel. Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában. Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás. Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Amelyik mindig úgy végződött, hogy …
De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.
AZ IGAZSÁGOT.
Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek.

A Szólít a szörny (A Monster Calls) mintegy 40 országban jelent meg, a díjak történetében első alkalommal elnyerte valamennyi angliai ifjúsági nagydíjat, a német ifjúság díjat (Deutsche Jugendliteratur Preis). Készül a forgatókönyv a műből.
Vélemények:

0 megjegyzés: