Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok

Fülszöveg:

Tedd meg a következő lépést…

A Titok egyértelmű alapelvei megmondják, hogy miként éld az életedet az Univerzum természeti törvényeivel összhangban. A lényeg azonban mindig az, hogy MEGÉLD ezeket az elveket.

A Határtalan gondolatokban, Rhonda Byrne újabb könyvében, a szerző végigvezet az év napjain, minden egyes napra egy-egy bölcsességet vagy felismerést nyújtva, amelyek összhangban vannak az emberi lényeket irányító törvényekkel.

A Titok nagyhatású igazságain alapuló gondolatok tovább bővítik a vonzás törvényére vonatkozó ismereteidet, hogy igazán sorsod kovácsa lehess. Több öröm, több fényűzés, több nagyszerűség – az év minden egyes napján.

Aki olvasta a Titkot, az már körülbelül tudta, hogy miről fog szólni a könyv. Szeretem az idézetes, okosság gyűjteményeket, mert minden napra mond valami újat. Persze sosem úgy olvasom, mint azt rendeltetésszerűen kellene (naponta egyet), hanem úgy mint minden könyvet, az elejétől a végéig, ahogy időm engedi. Ezzel is így voltam.

 A Titoknál, szerintem már kicsit összeszedettebb, és kevésbé nyomulós. Nem akarja minden áron rád tukmálni a Titkot, csak tanácsokat ad, vagy éppenséggel, csak egy idézetet, amin elmerenghetsz, vagy megmosolyoghatod, esetleg a fejedhez csapva rájöhetsz, hogy „hát igen ez is igaz”. Nem tudom a Titok elolvasása nélkül mennyire érthető pár idézet, okosság, ugyanis folyamatos a visszautalás a másik könyvre. De úgy vagyok vele, hogy szerintem, ha ezt veszed le a polcról, és nincs előolvasottságod akkor is meglesz a hatása.

 Sokszor gondolkodtam el, az olvasás közben azon, hogy vajon eljut-e azokhoz az emberekhez ez a könyv akiknek íródott. Feltehetően a Vonzás törvénye szerint el kell nem? Minden esetre a kicsit pesszimista világszemléletű emberek tényleg jól tennék, ha olvasnák. Nem feltétlen ezt, hanem olyan könyveket, amik pozitív dolgokról szólnak. Mert bizony, néha (sokszor), az olvasmányaid is befolyásolják a kedvedet, ami amúgy fordítva is igaz.

 Hangulat olvasó vagyok, úgyhogy én már csak tudom, hogy nem mindegy, hogy egyes könyvek mikor találnak meg. A Titok is valamikor már volt a kezemben, és két oldal után letettem, hogy „jesszus mit akar ez”, aztán évekkel később itt vagyok, és tetszett, most egyhuzamban elolvastam és hagyom elhitetni magammal, hogy ez tényleg működik. És csak azért is mosolygok a világra J

 Tehát, olvasd, ha olyan a hangulatod, de ha egy pár oldal után nem érzed azt, hogy ez jó, ez érdekel, akkor tedd le, és folytasd majd évek múlva, vagy évtizedek múlva, vagy ki tudja mikor, úgyis szembe jön veled, ha eljön az ideje.

Külcsín: 5/5 - Fényes szép lapok, igényes kiadás, kemény kötés és a pecsét külön tapizható az elején (imádom az ilyen térhatású dolgokat), egyetlen hátránya, hogy a fényes lapok miatt, körülbelül fél kilós (nem mértem le, de nehéz)

Belbecs: 5/5 - Ha szereted az idézetgyűjteményeket, okossággyűjteményeket akkor tetszeni fog. Ha nem szereted, akkor feltehetően nem :P

 Mosolyogjatok, mert a mosoly nem kerül semmibe, de csodákra képes J

Tom Watson: Pálcikakutya

Fülszöveg:

Pálcikakutya – ahogy Tom, a narrátor nevezi, aki azt állítja, hogy nem tud rajzolni – és a kutyus barátai, Pindur, Zsebi, Blöki és Csíkos, olyan kóbor kutyák, akik egy külvárosi parkban élnek. Egy nap grillezett hamburger illata szállt a levegőben, és a kutyák úgy döntöttek, hogy éhségüket bármi áron csillapítják. Ezzel kalandos hajsza veszi kezdetét…

A mókás rajzok és a fordulatos történet nemcsak a gyerekeket ragadja meg, hanem bármelyik felnőttet is.

 Alapjába véve én szeretem az ilyen típusú könyveket. Az Egy ropi naplója például az egyik kedvencem az ilyen rajzolt-írt könyvecskékben. Gondoltam, a kutyás is jó lehet, bár a Ropis óta, mindent koppintásnak vélek. Hisz volt vámpíros (ami nem volt jó), van a Zizi (ami még címben sem volt túl kreatív, hogy mondjuk, ne süssön róla, hogy az egészet csak átírta női főszereplőre), láttam már angol nyelven zombisat (azt szívesen olvasnám), és akkor itt a kutyás. Aminek biztos lesz egy macskás verziója és koppintása… tudjátok, ha az egyik befut, akkor klónjai lesznek.

 Pozitív hozzáállással kezdtem,hogy hát ez remek, úgyis van kutyám, akkor hátha még valami kis jópofa vicces könyv segít megérteni a kutyákat. A rajzolás, még a Ropi szintjét sem ütötte meg, de elfogadom, hogy még azt a minimált sem lehet elérni, végülis az író le is írja a könyvben, rögtön az elején, húsz oldalban (tehát durván 40 mondatban), hogy nem tud rajzolni. Ez a rész amúgy szerintem a könyvet olvasok nagy hányadánál kiüti a biztosítékot. Nem szeretem, amikor egy író beszélni akar velem, és lepacsizni, hogy ő milyen jó fej és a hülyeséget osztani több oldalon keresztül. Nem, ha véletlen a könyvben kommunikál, akkor ne higgye, hogy az ő szintjén mozgok…bár feltehetően olyanok olvassák amúgy a könyvet. Mindegy is, túllendültem a bevezető, felesleges, történetileg teljesen haszontalan oldalakon, amiben azon kívül, hogy rajzolni nem tud, megtudtuk hogy írni sem (őszinte, értékelem, hogy tisztában van azzal, hogy nem ért ahhoz a kettő dologhoz, amit éppen eladni készül).  Akkor elkezdődik a történet. Nem spoilerezek, bár körülbelül három mondatban el tudnám mesélni az egész könyv tartalmát, úgy hogy még érdekes is legyen…ami a könyvben nem sikerült.

Itt már azon gondolkodtam, hogy lehet nekem is ki kéne
adnom valami rajzolt könyvet...így én is tudok rajzolni. :D

Tegnap este kezdtem a könyvet, ma délelőtt a munkahelyemen befejeztem, már nem akartam hazacipelni.  Általában az ilyen könyveket olyanoknak szoktam ajánlani, akiknek a gyereke nem szeret olvasni, mert ezáltal megszereti (szerintem a Ropi naplója tipikusan megfelel ennek a kitételnek, kevés szöveg, de általában értelmes, és rajzok), de ezt a könyvet még azoknak sem. Túl buta mondatok vannak benne, és relatíve egy nagyon-nagyon erőltetett történet.

 Külcsín: 3/5, béna rajzok, béna borító, de a kettő illik egymáshoz.

Belbecs: 2/5 a vége miatt kap két pontot, mert a végére lett egy apró tanulság, egy apró mondanivaló, csak hát ez kevés 200 oldalon. Még akkor is, ha 4-6 mondat / oldallal számolunk. Kicsit több mondanivalót, és értelmet vártam tőle.

Most néztem a borítón a szöveget. „Egy valóban JÓ történet, valóban FURCSA rajzokkal” khmm…a jót megkérdőjelezem :D

 Nos, rákerestem az eredeti kötetre, és kiderült, hogy nos, ez is sorozat! Valahogy éreztem, hogy ezt a „magas” szintű irodalmat, nem lehetséges csak egy kötetben művelni…nincs akkora szerencsénk .

Borító újratervezve

 Szeretem, ha egy könyv szép borítót kap. És most bajban vagyok, mert Kleinheincz Csilla könyvét újból kiadták, és annyira szép borítót kapott, hogy csak wow. Ennek ellenére, nem fogom megvenni, mert most kaptam meg az előző kiadást, és bár tudom, hogy át lett írva kicsit a könyv, egyelőre nem érzem szükségét az új kiadás megvételének, annak ellenére, hogy ez a borító nekem meseszép…nem…borítóért nem veszünk könyvet :D

 Lehet, hogy indítok borítós rovatot is a blogomon, még nem tudom pontosan mi alapján. Nekem tetsző könyvek borítói kerülnek fel, vagy ha találok éppen bűn ronda borítós könyvet azt is megosztom veletek. Nem lesz állandó rovat, mert ki tudja, mikor futok bele egy wow, vagy jesszumpepi féle borítóba :)

 De jelenleg ez a favorit, amúgy nekem a régi is tetszik…

Rhonda Byrne: The Secret – A Titok

Fülszöveg:

Nemzedékről nemzedékre örökítették, mohón sóvárogtak utána, elvesztették, ellopták, hihetetlen pénzekért adták-vették. Az évezredes Titok tudói olyan történelmi nagyságok voltak, mint Platón, Galilei, Beethoven, Edison, Carnegie, Einstein és még sok más feltaláló, teológus, tudós és elismert gondolkodó. De most végre fellibben róla a fátyol.

„"Ha megismered a Titkot, megtudod, hogyan érhetsz el és tehetsz magadévá bármit, amit csak szeretnél. Igaz valód tárul fel előtted. Rájössz, hogy micsoda nagyszerű dolgok várnak rád az életben.” – a Bevezetésből

A Titok filmes változatáról a www.thesecret.tv internetes honlapon olvashatsz angol nyelven.

Mostanában elég sok önszuggesztiós könyvet olvasok, főleg azért, hogy kicsit pozitívabb beállítottságú legyek, mint ami voltam.  Tehát kellenek a pozitív behatások olvasás ügyileg is. Kezembe akadt (szánt szándékkal) Rhonda Byrne: The Secret – A Titok című könyve. Nem elsőként, mert már valamikor régen egyszer nekikezdtem, csak annyira elcsépeltnek találtam, hogy aztán nem olvastam végig.

 Most ellenben végigolvastam. Nem mondom azt, hogy tökéletes a könyv, mert nem az. Sőt néha annyira szájbarágós, hogy majdnem leraktam, és azt mondtam, hogy „hagyjon már békén a hülyeségeivel”. Túl sok ismétlés, és túl nagyvonalakban minden. Szerintem az említett Titokról túl sokat nem mond el, feltehetően nem is tud mit mondani. De hiszem, és igazat adok neki abban, hogy amire gondolsz, azt vonzod be. Tehát, ha negatívan állsz a dolgokhoz, és nem látsz meg semmi jót és csak azt ismételgeted, hogy mi szar az életedbe, akkor ezt vonzod be. Ritkán látni olyan embert, aki szapul mindenkit, reklamál folyamatosan, és emellett boldog. Talán nem véletlen.

 Én próbálok pozitív lenni, pozitív dolgokat gondolni, és hálát adni rengeteg dolog miatt. Elképzelni, amit szeretnék, és elhinni, hogy ez vagy az már az enyém is.

 Ma beszéltük éppen az egyik olvasóval, mert látta mit olvasok (Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok), és azt hitte a Titkot olvasom, hogy neki bejött a Titokban leírt, bár vagy egy évig szuggerálta a dolgot. Mondtam neki, hogy végtére is az a lényeg, hogy meglett, az hogy mikor az már csak részlet kérdés. A könyv is elmondta, hogy az idő relatív, lehet tíz perc a teljesülés, lehet napok, hetek, hónapok kérdése. Csak hinni kell, és teljesül.

 Aztán tegnap megnéztem a könyvből készült filmet, vagy a filmből készült a könyv? Nem tudom pontosan, mert a könyvben még a film csak készült, de olyan érzésem volt a film nézése közben, hogy úgy a szövegkönyvet átrakták szép borítóba és kiadták. Minden ott is százszor elhangzott, százszor és százszor, kicsit talán érthetőbb volt, talán kicsit világosabb minden. Majd meglátjuk. Minden esetre érdemes elolvasni a könyvet és túllépni azon, hogy kissé hülyén van szerkesztve.

 A könyv amúgy nagyon szép kívülről, szerintem nagyon igényes kiadás. Csak az a baj vele, hogy a főcímszavak és főcímek benne olyan betűtípussal íródtak, ami ritka rosszul olvasható. Vagy csak nekem volt gondom azzal, hogy néha felismerjem a dolgokat. Minden esetre szép kiadás, igényes kis fényes lapok, régies hatású.

Könyv:

Külcsín: 4/5

Belbecs: 4/5

Film:

Belbecs: 4/5

Külcsín: 3/5 – ezt azért összeszedettebben is meg lehetett volna csinálni, mert elsőre, ha az ember nem olvasta a könyvet akkor kb. olyan hatása van az egésznek, mintha valami szekta bepalizós műsorát nézné (lehet a magyar hangok még ráadtak erre a hatásra egy kicsit :D)

D.A.C. 2. Hamarosan

Megjelenés: Április 15.

Könyvbemutató: Április 27 16 óra, 

Könyvfesztivál helyszínén (Manó Könyvek)

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

 Nem vádolhat engem senki azzal, hogy utálom Leiner Laurát és ezért szedem darabokra a legújabb könyvét, mert nem igaz. Pont ellenkezőleg, nekem a Szent Johanna Gimi (SZJG) az egyik legkedvesebb sorozatom, élveztem mindegyik részt amit olvastam (azt hiszem a hatosnál tartok). Tehát, kedvelem az írónőt, sokra tartom a munkásságát, amivel sok fiatalt rávett arra, hogy olvasson. Csakhogy, ezzel a dologgal nem szabadna visszaélni. Mert tény, hogy van egy mag, aki akkor is szereti LL-t ha sz@rt ír, akkor is ha remeket, de van a nagyobb kör aki elvárja, hogy LL jót, és jól írjon. Mert ezt szokta meg tőle, mert erre adja ki a pénzt, ezért áll sorba, hogy dedikáltathassa a könyvet kedvencével. Van persze a nagyon tág kör, akik nem állnak sorba, nem veszik meg, csak elolvassák abban bízva, hogy ez is jó lesz, hogy ez is kikapcsol arra az egy napra míg olvassák. Na Ők csalódni fognak.

 Szeretni szerettem volna ezt a könyvet, mert a téma még érdekesnek is tűnik, bár nem az én korosztályom, és sosem éltem át még szakítást, de pont ezért érdekelt. És kaptam másfél napnyi szenvedést.

 A könyvet elkezdve már körvonalazódtak bennem a dolgok. LL. Karakterei általában egymásról koppintottak. Legalábbis most ez volt az érzés :

Lia = Virág(IQ szintje)+Kinga (Kitartás, egoizmus…)

Csabi+Eszti= tisztára Richi + Virág

Szilkó = Arnold

Miklós = Gábor

Tehát mindenki, hasonlított valakire, a szituációk sora, meg klisék sora volt. Biztos nehéz egy 350 oldalas könyvet összehozni arról, hogy mi történik durván 12 óra alatt, visszaemlékezve a könyv felében, az elmúlt két év tragédiáira, Szilvesztereire, stb. de akkor is. Konkrétan az összes sablonos dolgot ellőtte, amit csak a még csak nem is túl sok filmet és ifjúsági regényt olvasó ember is ismer. Nem írok le egyet sem, mert spoilernek minősülne, azt meg nem szeretjük ugyebár. Még a végén nem lenne semmi meglepetés :D

 A végkifejlett szerintem vicces volt, nincs bennem olyan hogy „jaj erre nem számítottam”, amikor már kiderült a Miért szakítottunk, az is látható volt, hogy ez hova vezet.  Karakter ügyileg amúgy Szilkó volt az egyetlen aki tartotta egy ideig magát a kedvencek sorában (mint anno Arnold nekem nagy kedvenc volt). De aztán úgy éreztem, hogy ő is teljesen átfolyik abba a jófejségbe amibe nem kellene. Úgyhogy a vége felé már ő sem volt a kedvencem.

 Lia: a tökéletes karakter akit megölnék. Komolyan gondolkodtam azon, hogy írok egy alternatív történetet, aminek a legelején megölöm Liát, és mindenki boldog lesz míg meg nem hal, mert hogy a világ semmit sem veszít azzal, ha egy ilyen lány nem él tovább. Végül azért miután gondolatban hatszor-hétszer felpofoztam, felgyújtottam, megöltem már egész tűrhető volt. Sokat segített, hogy a könyv több mint felét egy huzamba unalmamba olvastam, és így legalább tényleg gyorsan túl voltam az egészen. Igen pozitív dolog, gyorsan haladós…csak nem mindegy miért haladsz gyorsan, azért mert jó, vagy mert minél hamarabb szeretnél túllenni rajta, lerakni és felejteni.

 Én tényleg szeretem LL-t csak megkérném arra, hogy akkor írjon könyvet, ha van jó ötlete, kidolgozott története, kidolgozott karakterekkel, és ne akkor amikor kell a pénz, esetleg tartani kell az 1-2 könyv / év dolgot (nem tudom van-e ilyen, de az volt az érzésem, hogy a könyv nem azért született mert volt mit írni), vagy amikor a fanok nyaggatják, hogy legyen már új könyv. Nem kell! Tényleg nem, akkor írjon az ember, ha van miről, van hogyan és ezt jól tudja megírni. Főleg egy olyan ember, aki mondhatni befolyással van a magyar ifjúság életére. Mert be kell ismerni, akármilyen is az SZJG de ezen nőnek fel a mai tizenévesek, és legalább olvasnak …már aki.

Belbecs: 1/5 – Kár, hogy nem fél pontozok blogon, akkor lett volna 1,5…Nem tudok rá többet adni. Mondhatom, hogy görbe tükör a mai fiatalok számára ez a könyv, de ha az is…elég rosszul tálalva.

Külcsín: 4/5 – tetszett a borító, de lehetett volna jobb.

Könyv: Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636898519

Olvasási válság?

Nem hiszem, hogy az lenne, de tény, hogy mostanában minden egyéb dolgot csinálok, mint hogy olvassak. Lehetséges, hogy az aktuális olvasmányaim tehetnek róla, vagy ez a szokásos tavaszi válság lehet.

 Olvasmány ügyileg Leiner Laura: Akkor szakítsunk című könyvét kaptam kölcsön egy hete körülbelül, és meg kell jegyeznem, én imádom Leiner Laura könyveit, de itt azaz érzésem, hogy azért írta, mert évente egy-két könyvvel ki kell jönnie a megélhetéshez. A könyv felénél sem tartok másfél hét leforgása alatt, pedig egy ilyen 335 oldalas könyvet két, esetleg három nap alatt olvasok el, nem hetek kérdése! Tegnap már megkockáztattam, hogy Szepesi Niki is több izgalom és több dologról szól mint ez. A főszereplőt utálom, nagyon rosszul lett összerakva. Aki olvasta a Szent Johanna Gimit az tudja Virág milyen. Na Lia olyan sötét mint Virág, csak éppen egoista, és hirdeti, hogy ő milyen okos, szép és emberséges, hogy őt csak szeretni lehet. Tehát egy plázacica, önbizalommal, IQ nélkül. A tesója jó fej, de olyan szinten keveset van benne, hogy sajnos az nem emeli meg a könyv értékét. Végig fogom szenvedni, mert hátha van értelme, de messze nem SZJG színvonal. Persze a fanoknak biztos tetszik…ebből látszik, hogy nem vagyok fan.

 A másik könyv amit olvasok Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: Hogyan neveljünk tökéletes kutyát című remeke. Tényleg jó és nincs is vele gond, csak egy hónapja elvesztettem a lendületet és leraktam és azóta sem vettem a kezembe. Pedig Bogi már itt van, és nevelni is kellene, és nem csak simogatni, bár azt kifejezetten nagyon szereti.

Bogi, aki nagyon aranyosan tud nézni

 A harmadik könyv amit olvasok, és ez az amit tényleg olvasok Emil Coué: Elméd gyógyító hatalma, már olvastam tőle/róla egy könyvet és most ezt az önszuggesztiót kellene magamban erősíteni, mert egy hasznos dolog lenne, pozitív dolgok bevonzása meg ilyesmi. Úgyhogy ezt most tényleg olvasom, a másik kettőt meg egyelőre fagyasztom, és fogalmam sincs, hogy mikor folytatom őket. Pár könyvet már kivettem az aktuális olvasmányaim közül, pedig azokat is „olvastam”.

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. Című könyvét. Két éve kaptam kölcsön februárban elkezdtem olvasni, de nem volt meg hozzá a hangulat, úgyhogy most töröltem az aktuálisból, mert majd Újra kezdem, egy jobb időpontba, ha addig Diosz nem kéri vissza…két év után azért már lehet bármikor olyan, hogy visszakérik…de vigyázok rá!

Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben, ezt a könyvet meg lendületesen bejelöltem, hogy olvasom, aztán el sem kezdtem, úgyhogy most töröltem az aktuálisból, reményeim szerint azért hamarosan sorra kerül, mert nagyon érdekel, de ez is hangulat könyv :( Itt van Március közepe és két könyvet sikerült elolvasnom, meg többel fél állapotban vagyok…azért ennél én gyorsabb vagyok :(

Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Fülszöveg:

Ki nem álmodott még arról, hogy saját országát igazgassa? Az álomból sokkal könnyebben válhat valóság, mint képzelnénk. A Kezdő diktátorok kézikönyve feltárja előttünk az összes olyan trükköt és fogást, melyet az egykori és jelenlegi diktátorok bevetettek, hogy megszerezzék az első helyet és meg is tartsák azt.

Tíz pofon egyszerű lépésben te is megtanulhatod, hogyan kell választásokat nyerni, személyi kultuszt építeni, divatot és építészeti stílusirányzatot teremteni, egyáltalán hogyan kell a luxusban megmártózni, élet-halál ura lenni. Olyan mesterektől tanulhatunk, mint François „Papa Doc” Duvalier, Moammer Kadhafi, Nicolae Ceaușescu, Szaparmurat „Türkménbasi” Nyijazov vagy Robert Mugabe.

Ez a könyv az elmúlt évek legviccesebb politikai szatírája, mely 2012-ben jelent meg Norvégiában, ahol a világon a legerősebb a demokrácia. A szerző a világ legkülöncebb vezetőinek vérfagyasztó és mulatságos történeteivel szórakoztatja az olvasót, s közben gyarapodnak történelmi, politikai ismereteink is.

 A könyvvel először a Libriben találkoztam, megnézegettem, de akkor még úgy voltam vele, hogy majd egyszer elolvasom, ha szembejön vele. Aztán Szirmocska olvasni kezdte, és tetszettek az idézetek belőle, akkor már érett az, hogy talán megveszem. Végül nem kellett megvennem, mert a könyvtár beszerezte és ott lecsaptam rá, mint első kölcsönző.

 Én a diktátorokkal mindig úgy voltam, hogy voltak valamikor. De ma már csak nincs annyi diktátor, mint régen. De rá kellett jönnöm, hogy dehogyisnem. És még messze sem kell menni. Történelmi ismereteim hiányosságát mutatja, hogy tényleg nem voltam tisztában, hogy a 21. Században is rengeteg diktátor működik, olyanok is akikre én nem mondtam volna, hogy ők azok. Látszik, hogy nem vagyok képben a napi külpolitikával. Bár nem is igazán hiányzik.

„Türkménbasi kormányzása alatt a Ruhnama minden türkmén számára kötelező olvasmány volt. Ez a szobor minden este nyolc órakor kinyílt, és hangosan lejátszotta a könyv egy részletét.”

 A könyv teli van érdekes dolgokkal, és néha gusztustalanságokkal. Lehet, boldogabb lettem volna ha nem tudom, hogy Szváziföld uralkodója bikákkal szexszel, igen azt hiszem ez az infó nem hiányzott eddigi tudásanyagomból, főleg nem egy fotóval az uralkodóról…vizuális típus vagyok!!! :D Nagyon nem hiányzott nekem. Viszont azért volt rengeteg olyan dolog is amitől nem fordult fel a gyomrom, bár meg kell jegyezni, hogy azért a diktátorok tudnak élni. Már ha élet az, ha iszol, drogozol és kurvázol szabad idődben. Kinek mi az élet ugyebár.

 Kevés olyan diktátor van akibe a könyv nem tudott belekötni, vagy nem hozta fel példának, nagy költekezését, elmebeteg törvényeit esetlegesen szadista életvitelét. Minden esetre szerintem egy kimondottan szórakoztatóan tanító könyv ez.

 Kicsit túlzásnak tartottam pár diktátor elképzelését az Én kultuszról, amikor már a hónapok neveit is átnevezik, amikor már hopp máshol legyen a főváros,mert ők azzal jobban szimpatizálnak, esetlegesen betiltja az operát mert nem érti, vagy a sportokat csak űzheted, nézni felesleges, mert ő nem ért egyet azzal, hogy 12 ember egy labdát kerget (feltehetően nem értette a focit…mondjuk én sem értem)

 Tehát roppant jó kis könyv, mert kapsz egy listát relatíve a mostani és nem oly rég élt diktátorokról, azoknak szokásairól, legalábbis azon szokásairól amikről van adat. Tippeket, hogy ha egyeduralkodó, diktátor óhajtanál lenni akkor mire figyelj oda. Van pár név akit megjegyeztem, van pár amit felírtam, hogy majd utánanézek. Korea még mindig top helyen áll, de azt hiszem Dubaj és az Arab emírségek felé is kitekintek majd ismeretszerzés céljából.

 A kivitelezés, szerintem ötletes a borító, és a felosztás is, ahogy halad előre. Elgépelés és egyéb zavaró tényezőt nem találtam. Külön díjazom, hogy pár dologról, érdekességről színes fotót is közöltek (jó, talán Szváziföld uralkodójának képe nélkül meglettem volna :D)

Belbecs: 4/5 – lehetett volna jobb, de az ötlet mindenképpen jó pontot érdemel. Lehetett volna kicsit részletesebben boncolgatni pár dolgot, párat meg kevésbé :D

Külcsín: 5/5

Raine Miller: Meztelenül (Blackstone-affér 1.)

Fülszöveg:

Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t – vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, „nem”. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben. Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét?

„Ez a kép mindent megváltoztatott. Más ember lettem, ahogy ránéztem, és vissza se tudtam változni többé, főleg miután találkoztunk az utcán azon az éjjelen. Az egész világ megváltozott körülöttem egy fénykép miatt. Egy gyönyörű amerikai lány fényképe miatt.” – Ethan Blackstone

 A könyvet szintén @Liliane_Evans rakta az ajánlós listájára, hogy olvassam el. Még mindig azt mondom, hogy szerintem szivat engem. Először Szepesi Niki aztán ez a…papírhalmaz. Minden esetre több előnye is volt ennek a könyvnek, tehát igen, érdemes volt elolvasnom, mert rájöttem, hogy:

1. Ha ez romantikus regény, akkor én nem szeretem a romantikus regényeket. Ha ez valóban az, akkor a romantikus regényeknek nincs története, és csak szexelnek benne, egy teljesen minimális háttérinfóval. Tehát, ha egyet olvastál akkor mindet olvastad.

2. A szexre igen kevés szinonima van a magyar nyelvben és a fordítók általában a romantikusabbnak tekinthető részeknél érnek a kevés szinonima közül is a b@száshoz, és dugáshoz, ami az amúgy esetlegesen színvonalasabb részt teljesen elrontja. (nem színvonalas részt, csak úgy az egészhez képest kicsit színvonalasabb rész)

3. A főhősnő és főhős általában az ötödik oldalon már találkozik, teljesen irreális közegben és máris ég közöttük a „dugj meg bébi” mentalítás, ami úgy a 30 oldal és környéke között már ki is teljesedik. Innentől a könyvnek nincs története, csak helyszínváltások, ahol egymásnak eshetnek.

4. A kapcsolatokat szexel kezdjük, aztán ismerkedünk, nem mégsem, inkább újra szexelünk…aztán ismerkedünk? Nem, még mindig nem, inkább szexelünk és talán…talán ha még hetek múlva is együtt vagyunk akkor megkérdezzük, hogy mit szeret csinálni, mi a munkája stb.

5. A nemi szervekre is elég kevés szinonima létezik. A fordítók még kevesebbet ismernek, és néha a röhögés kerülgetett, amikor olvasom.

6. Menő a szleng használata és a rövidítés. Teljesen reális (hahahaha), hogy egy 32 éves menő üzletember olyan sms-t ír, hogy „Feláll, mer elképzeltek az alsómban. Inkább tedd lécci a szennyesbe mer koszos.” …azt még értettem, hogy a főhősnő agyilag korlátozott és vok, meg +őrülök és így ír, de azért egy 32 éves férfi ember nem bnőm-özik. Bár általában a beszédstílusa és mondatai is csak abból állnak, hogy megdugná a lányt.

7. Túl sok párbeszéd nincs a könyvben, az is arra irányul, hogy éppen most ne b*szanak, de mégis, de ne, de mégis… huha sokáig tarthatott megírni a könyvet, a fordítás is biztos rengeteg időbe tellett és gondolkozásba:P

8. A férfiaknak mindig nagy dákójuk van. És mindig tökéletesek a szexben, és gazdagok. Tök reális, ja és persze szexisek és hasonló. Hol vannak az ilyen férfiak? Egyet sem ismerek -.- :D

Tehát tanulságos volt, mert szerintem igazán vicces könyv, főleg a végével ami nagyon kiszámítható volt, ami amúgy nagyon-nagyon vicces. Függő vég!!! Hogy elolvasd a második részt is :D hát ha rukkolán valaki hozzám vágja akkor talán, amúgy meg tudok aludni úgy, hogy nem tudom, mi lesz most Ethan és Brynne kapcsolatával.