Ugrás a fő tartalomra

Kedvenc alkotók 1. - Dániel András

 Vannak kedvenc íróim, és kedvenc illusztrátoraim. Ritkán találkozok olyan esettel, amikor ez a két kedvenc dolgom egy embert takar. Mert kedvenc illusztrátorom Szegedi Katalin, de szerintem ő nem tud írni, bár azért már javulófélben van a Lenka és a Palkó már egészen jó volt, csak az az Álomcirkusz ne lett volna. Szegedi Katalint tehát elismerem, mint illusztrátor, de mint író nem vált kedvencemmé. Nem úgy mint Dániel András, aki mint illusztrátor és mint író is szívem csücskévé vált, röpke pár hónap, és három könyv elolvasása után.
 Ismerkedésünk a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) című könyvvel kezdődött, amit még tavaly könyvhéten láttam, azt hiszem @Juci –nál, és belelapozva eldöntöttem, hogy ezt nekem olvasni kell. Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából című könyvét is a könyvtárból hoztam ki. Ami elsőre le sem esett, hogy szintén az övé :D. Beleszerettem a boszorkányokba, a szöszökbe a pöszökbe és mindenféle érdekes teremtménybe, az eltévedt felhőbe stb. tehát szerelem volt ez is első olvasásra. Akkor már rebesgették, hogy van neki egy harmadik könyve is. Gyorsan ráraktam arra a polcra, ahol gyűjtöm, hogy mi lenne jó, ha meglenne a könyvtárnak, és idén beszerzésre is került.


Aztán egy jó fél év és meglett a könyvtárnak, kikölcsönöztem, beleszerettem a rajzokba, a történetekbe, amik megmosolyogtattak. Az Egy kupac kufli szintén egy nagyon-nagyon kedves könyvvé vált. A kuflik haláliak, és megjegyezném a szokásostól eltérő mese nem feltétlen rossz sőt. A vad marcipánnál, és hasonló dolgoknál hangosan nevettem. Az egyetlen bajom ezzel a könyvvel az volt, hogy rövid, hogy vége van, és nincs folytatás (még…remélem csak még nincs folytatás). Egy kis idézet a könyvből:



„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova…”


Jelenleg Dániel Andráson kívül nem tudok olyan magyar alkotót akit mint illusztrátor és mint író is szeretnék, hogy kedvenc lenne. Ha lennének gyerekeim, akik nincsenek, akkor biztosan beszerezném a könyveit, így meg a könyvtárt kihasználva ha újra szeretném olvasni, megteszem, biztosan megteszem. Remélem még sok-sok könyvvel jön, mert kell a jó mesekönyv a XXI. Században is. Csak így tovább :)


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »