2014. február 17., hétfő

Derek Fagerstrom – Lauren Smith: Mit hogyan

Fülszöveg:
MI VAN, ha megtámad egy krokodil, ha az asztal alatt akarsz kikezdeni az aktuális pasival, ha lábadnál fogva akasztanának fel és szeretnél kiszabadulni, ha netán még mindig nem tudod megkötni a nyakkendődet és még a WC is eldugul, ha általában csak meg akarsz őrülni és mindenkit magaddal rántanál, akkor vedd meg ezt a könyvet…
Képes használati utasítás, technikai tanács, hasznos praktika 500 tevékenység elvégzéséhez.
492 tanács lépésről lépésre hétköznapi és különleges helyzetekre, és még 8 dologra, amire nem mindenki képes. A szokatlan könyv összeállítói bizton állítják, a mai világban igenis nagy szükség van világos és egyértelmű használati utasításokra az olyan égetően fontos dolgok elsajátításához, mint például hogyan készítsünk gyurmából szörnyikéket, hogyan szőjünk szőnyeget régi bevásárlószatyrokból, hogyan éljük túl a mocsáron való átkelést, vagy hogyan meneküljünk egy párduc láttán.

 Nem ismertem ezt a könyvet, és csak a véletlen tehet róla, hogy a kezem közé került. Tavaly valamikor rukkolán bejelöltem, hogy happolnám, talán egy karcot láttam róla, hogy ez valami vicces, hasznos könyv. Aztán a rukkola számomra eléggé leáldozóban volt, mert senki nem rakott fel olyan könyvet ami a listámon lett volna, vagy rakott, de én nem elől voltam a happolók között és így nem is értesültem róla. A rukkola csak úgy volt nekem. Aztán idén ezzel a könyvvel kezdődött, a happoló szériám (már amennyiben 2 happ, 2 hónap alatt szériának nevezhető). Örültem neki, bár már el is felejtettem, hogy a listámon volt.


 Amikor kibontottam a csomagot, egy mély levegő…súlyos. Tényleg, őrülten nehéz, nem csoda, hogy nem olyan sokan rukkolják, mert egy vagyon lehet feladni (az én rukkolóm, mondjuk x. falú vagy város önkormányzatán dolgozott és így nem ő fizette a feladást :D). Rögtön el is döntöttem, hogy bár jófejség rerukkolni, de…NEM. Nincs az a pont mennyiség amiért egy ekkora súlyú könyvet én feladjak.
 Belelapozva az első benyomásom az volt, hogy ez egy nagy baromság, képekbe 1-2 mondatos szövegben leírva. Megjegyezném, további benyomásaim szintén az, hogy ez egy nagy baromság képekben összeszerkesztve :D


 Voltak tényleg érdekes, és hasznos dolgok benne, sőt talán a többség ilyen is, csak aztán lapozol, és „Hogyan csinálj és használj vudubabát” résznél felnevettem, mert hát tényleg ez egy nagyon sűrűn használható dolog. Ahogy nem sokkal később, a „hogyan készíts láncinget” egy nagy sárkánnyal a háttérben, előtérben a láncinges amazon :D, volt még „hogyan maszkírozd magad zombivá”, ez így a zombiapokalipszis közeledtével lehet tényleg hasznos :D
  Ha nem is a leghasznosabb könyv, de tény és való, hogy remekül lehet szórakozni, miközben olvassa az ember. Lehetetlen helyzetek, lehetetlen ötletek.  Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer lapozzon legalább bele. Mert érdemes.
 Kiadásilag, egyetlen sérelmem van, hogy van egy egész tanács, amit úgy konkrétan elfelejtettek lefordítani :D

Belbecs – 5/5 : mert ha nem veszed komolyan akkor jó. Azért túlélést talán nem ebből tanulok.

Külcsín – 5/5 : szép kiadás, jó kivitelezés, és önvédelmi fegyvernek is jó,  a maga majdnem másfél kilójával.

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.