Ugrás a fő tartalomra

Jakob Martin Strid: Hihetetlen történet az óriás körtéről

Fülszöveg:
A neves dán képregény-rajzoló gyermekkönyve rendkívül humoros és megannyi vad ötlet ölt testet benne. Aki szereti a kalandokat, a rejtélyeket és az izgalmas szerkezeteket, biztosan élvezni fogja!
Ismersz olyan kalózt, aki él-hal a görögdinnyéért? Láttál valaha mágneses fénytüneményt? Találkoztál már a Rémséges Tengeri Sárkánnyal? Ha nem, itt az ideje! És akkor az is kiderül, vajon mitől rejtélyes a Rejtélyes Sziget…
Micó, Sebastian és Glükóz professzor egy hatalmas körtéből vájt hajón indul útnak, hogy megtalálja Napváros polgármesterét, aki épp egy éve tűnt el. Átkelnek az Éjfekete-tengeren, ahol fura szerzetek segítik őket…

 Szeretem a meséket, és régen úgy gondolom, hogy szerettem a Tesz-vesz várost is. Molyon és személyesen is Sicc mondta, hogy van egy enyhe Tesz-vesz város beütése. Nos valóban. A képi világa nagyon hasonló, legalábbis a szereplők nagy része olyasmi, mondjuk az elefánt nekem a Babarból tűnik ismerősnek. Bár feltehetően minden két lábon járkáló, újságot olvasó elefántot Babarnak gondolnék. Tudom, a mesék elrugaszkodnak a valóságtól, de nekem fura amikor a főhősök emberek és állatok. Mert egy szimpla állatos mesében természetesnek veszem, hogy emberként viselkednek, de egy ilyen szimbiózis nekem kicsit fura. Úgy rémlik amúgy a Tesz-vesz városban csak állatok voltak. (nosztalgia, újra kéne olvasnom őket!) És magyarázza el nekem valaki, hogy miért is lett a történetben egy macska és egy elefánt, amikor minden egyéb szereplő ember?

 A történet…elég érdekes és bugyuta. A Sziget alap ötlete még tetszik is, a kalózok, a sárkány, az éjfekete tenger mind ötletes és szerintem egy nagyon jó mese alapjait megteremthetné…de itt annyira nagyon nem sikerült. Az író kapcsolni akarta az egyes, remek ötleteit egymáshoz, és olyasmi jött ki, ami kb. csoda számba megy. Mert „kellene egy elem”, „hopp, náluk pont az van, és pont azt adnak nekünk, mert jó fejek vagyunk” és így tovább. Most komolyan? Legalább valami értelmes összekötő mondatok lennének és nem az a bugyutaság.
 Karakterek kidolgozottsága: hát…az nincs. Nem tudtam meg senkiről semmit (oké egy 100 oldalas mesében mit várunk, ami kb. 100 mondatból áll?). Az alpolgármesterről tudtuk meg a legtöbbet, aki meg annyira unszimpatikus, hogy az már borzalmas. És nem tetszik az sem, hogy van egy „ez történt a történet után” pár oldal, szerintem azt igazán a gyerekekre, olvasókra hagyhatta volna, hogy tovább mesélje magának a történetet, és kitaláljon több alternatívát.



Belbecs: 3/5 – Meglehetett volna ezt jobban is oldani, csak talán kicsit több gondolkodás kellett volna…

Külcsín: 4/5 – Nem vagyok kibékülve teljesen a rajzokkal.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é