2014. február 10., hétfő

Jakob Martin Strid: Hihetetlen történet az óriás körtéről

Fülszöveg:
A neves dán képregény-rajzoló gyermekkönyve rendkívül humoros és megannyi vad ötlet ölt testet benne. Aki szereti a kalandokat, a rejtélyeket és az izgalmas szerkezeteket, biztosan élvezni fogja!
Ismersz olyan kalózt, aki él-hal a görögdinnyéért? Láttál valaha mágneses fénytüneményt? Találkoztál már a Rémséges Tengeri Sárkánnyal? Ha nem, itt az ideje! És akkor az is kiderül, vajon mitől rejtélyes a Rejtélyes Sziget…
Micó, Sebastian és Glükóz professzor egy hatalmas körtéből vájt hajón indul útnak, hogy megtalálja Napváros polgármesterét, aki épp egy éve tűnt el. Átkelnek az Éjfekete-tengeren, ahol fura szerzetek segítik őket…

 Szeretem a meséket, és régen úgy gondolom, hogy szerettem a Tesz-vesz várost is. Molyon és személyesen is Sicc mondta, hogy van egy enyhe Tesz-vesz város beütése. Nos valóban. A képi világa nagyon hasonló, legalábbis a szereplők nagy része olyasmi, mondjuk az elefánt nekem a Babarból tűnik ismerősnek. Bár feltehetően minden két lábon járkáló, újságot olvasó elefántot Babarnak gondolnék. Tudom, a mesék elrugaszkodnak a valóságtól, de nekem fura amikor a főhősök emberek és állatok. Mert egy szimpla állatos mesében természetesnek veszem, hogy emberként viselkednek, de egy ilyen szimbiózis nekem kicsit fura. Úgy rémlik amúgy a Tesz-vesz városban csak állatok voltak. (nosztalgia, újra kéne olvasnom őket!) És magyarázza el nekem valaki, hogy miért is lett a történetben egy macska és egy elefánt, amikor minden egyéb szereplő ember?

 A történet…elég érdekes és bugyuta. A Sziget alap ötlete még tetszik is, a kalózok, a sárkány, az éjfekete tenger mind ötletes és szerintem egy nagyon jó mese alapjait megteremthetné…de itt annyira nagyon nem sikerült. Az író kapcsolni akarta az egyes, remek ötleteit egymáshoz, és olyasmi jött ki, ami kb. csoda számba megy. Mert „kellene egy elem”, „hopp, náluk pont az van, és pont azt adnak nekünk, mert jó fejek vagyunk” és így tovább. Most komolyan? Legalább valami értelmes összekötő mondatok lennének és nem az a bugyutaság.
 Karakterek kidolgozottsága: hát…az nincs. Nem tudtam meg senkiről semmit (oké egy 100 oldalas mesében mit várunk, ami kb. 100 mondatból áll?). Az alpolgármesterről tudtuk meg a legtöbbet, aki meg annyira unszimpatikus, hogy az már borzalmas. És nem tetszik az sem, hogy van egy „ez történt a történet után” pár oldal, szerintem azt igazán a gyerekekre, olvasókra hagyhatta volna, hogy tovább mesélje magának a történetet, és kitaláljon több alternatívát.



Belbecs: 3/5 – Meglehetett volna ezt jobban is oldani, csak talán kicsit több gondolkodás kellett volna…

Külcsín: 4/5 – Nem vagyok kibékülve teljesen a rajzokkal.

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.