Fülszöveg: Caitlin Moran meghökkentő és merész: nem lehet szó
nélkül elmenni mellette. Ami a szívén, az a száján: nem fél attól, hogy a
legkínosabb kérdéseket feszegesse, s hogy nevén nevezze a dolgokat. Azt vallja,
ha megosztjuk másokkal nőisségünk sötét, sokáig rejtett titkait,
felszabadulunk. Ráadásként pedig mindeközben nagyszerűen szórakozhatunk is.
Könyve Nagy Britanniában heteken át szerepelt az eladási listák élén, tizenhat
országban jelent meg, és kb. 400 ezer példány kelt el belőle.
A Hogyan legyünk tökös csajok egyszerre memoár és önsegítő
mű. Igaz, nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan
őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett, s – valljuk be – volt miből.
Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme
a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik
vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír
minderről.
Mindazok, akik értékelik a szókimondást és a fanyar humort,
akik kíváncsiak arra, mitől nő manapság a nő, s akik készek arra, hogy
nevessenek az őket körülvevő világon és persze mindenekelőtt önmagukon, azok
értékelni fogják ezt a vidám és könnyedségével együtt mégis elgondolkodtató
könyvet.
A poszt címe nem
véletlenül a „Hogyan legyek nő”, ahogy a könyvben is írták ez a címe, csak
éppen nem így jelent meg Magyarországon. Eleve nem értem, miért kell egy
feminista könyvhöz a Tökös jelző, és a nőből hogy lett csaj. Biztos valaki nem
túl feminista úgy döntött, hogy ezzel a címmel menő lesz, hogy többet adnak el,
mintha egy értelmes címet kap a könyv.
Annak idején
Amadeánál láttam a könyvet, azt hiszem be akarta szerezni, de nem tette pont a
cím miatt? Hogy háttérbe került az egész olvasás dolog, az elcseszett magyar
mentalítás miatt, ami kb. úgy szól, hogy „Adjunk egy szerintünk jó címet neki,
mert az olvasó közönség, úgysem tud angolul / nem elég kifinomult / erre harap
rá / nekik ez is jó lesz / akik akarják így is elolvassák / nem vagyok kreatív
kedvembe, hát legyen már ez a címe. Tehát azt érzem, hogy a címadás egy roppant
nehéz feladat lehet, még akkor is, ha a sima fordítása is teljesen normális. (vannak címek amiket
tényleg szar lefordítani, és jó, hogy átírják őket…ez nem az volt). Tehát Amadeánál
láttam, tetszett a borító, tetszett amit addig olvastam róla (kb. egy
értékelés), úgyhogy felraktam a
kívánságlistámra. És névnapomra meg is kaptam Gabye-tól. Itt is köszönet érte,
és magamhoz képet egészen gyorsan olvasásra is került a könyv! Nálam a könyv
választás (megvétel, kívánságlistára, érdekel listára rakás), általában
teljesen spontán. Felkerül oda olyan könyv amit „láttam valakinél” de fogalmam
sincs mi az, de annak az embernek az ízlésében megbízom, vagy „szép a borítója”,
tudom…ez nem a legmegbízhatóbb döntések egyike, vagy esetlegesen „jó a
fülszövege”, ez ritka….általában már a borító és a láttam valakinél elég arra,
hogy megvegyem, listára rakjam, és elkezdjem olvasni! Ebből adódóan amúgy vannak
vicces olvasásaim, amikor meglepődőm, hogy „jé, ez erről szól”…igen, a
véletlenszerű olvasások előnye, hogy néha azt sem tudom mit kezdtem el olvasni,
és az elméletben miről fog szólni.
 |
| Szerintem nem mozog százon a csaj, de imádom :D |
De visszatérve a Hogyan
legyünk tökös csajok című könyvre. Tetszett, és ajánlom tényleg
bárkinek. Én rengeteget nevettem rajta, mert Caitlinnek van egy olyan humora,
ami egy rossz napon, rossz héten is megmosolyogtat minimum. Ő olyan megmondós
nő, nem cicózik, nem finomkodik, elmondja a dolgokról a tapasztalatait, a
véleményét, még akkor is, ha tudja, hogy vannak emberek akik ezért a
véleményért lenézik, megvetik. Nem ismerem amúgy Csernust, de az ő megmondós
dolgához hasonlítanám, csak nőben. (A kolléganőm Csernust olvasott éppen,
amikor én ezt, és idézett belőle, én meg mindig rávágtam, hogy ja ebben a könyvben is megmondják a tutit)
Ha ezt a könyvet
fiatalabb koromban olvasom, még nagyobb hatással lenne rám, de így is volt
sok-sok dolog amiben elgondolkodtam, amire bólintottam. Bár nem azonosulok Caitlin
ívós, drogozós dolgaival, de amúgy tényleg tud valamit, és fel is vállalja. Ír a
feminizmusról, ír a melegekről, a menstruálásról, a házasságról, a szülésről, a
nem szülésről,az abortuszról stb.
Én szerencsés vagyok
27 évesen még senki, vagy kevesek kérdezték, hogy mikor szülök, de tény a világ
egyik leghülyébb kérdése. Mert, ha akarsz szülni, akkor majd fogsz, ehhez
senkinek semmi köze. Ha nem akarsz szülni, az szintén magán dolgod, amihez
szintén senkinek semmi köze, tehát a kérdés, hogy „és mikor lesz gyerek”
olyasmi amit NEM kellene megkérdezni, mert semmi közöd hozzá. Az abortuszos
rész is nagyon érdekes volt, és a leírtakkal egyetértek.
Caitlinnek amúgy elég érdekes gyerekkora volt, és családja,
amiért nem irigylem. Mindezek után révbe érve (szerintem révbe ért), két
kislánnyal, egy férjjel, egy állással, egy könyvvel azért sikeresnek mondható. Amikor
levezeti, hogy miként jött rá, hogy minek kellene lenni, és hogy a hercegnő,
múzsa és Istennő státusz nem a megfelelő célkitűzés számára az nálam olyan
bólogatós rész volt, bár én sosem akartam hercegnő lenni (szerintem kis
koromban sem), Múzsának sem gondolom magam, az istennőtől meg pláne távol
vagyok. Én csak Nő szeretnék lenni, aki élvezi az életet, és azt csinálja
szabad idejében, ami boldoggá teszi. És azt szeretné, ha a nők úgy általában
végre, legjobban csak maguknak akarjanak megfelelni, hogy elfogadják magukat,
és BOLDOGOK legyenek az életükbe, és ne csak mindig a megfelelés hajtsa őket, a
férfiak irányába, vagy más nők irányába. Mert megfelelni tényleg főleg magadnak
kell. Ha te elégedett vagy az életeddel, magaddal akkor a többiek le vannak
ejtve.
Engem például
boldoggá tesz, ha dolgozom, még akkor is, ha úgy kezdem a napot, hogy „mikor
megyünk haza” (pláne a hétfőket), mert szeretem a munkámat, még ha teli is van
érdekes olvasókkal. Néha nem jó értelemben. Szeretek itthon lenni, segíteni a
ház körül, már nagyon várom az új kutyát is, és szeretek a családommal lenni. Szeretek
olvasni, és szeretek a molyon szerkesztősködni, ami miatt néha nem jut időm
olvasni (borzalmas :D), szeretek szerepjátékozni (15 éve…jesszusom, öregszem),
blogon bejegyzéseket, értékéléseket, akármiket írni. Nekem ezek a boldogság
forrásai, és teljes mértékben elégedett vagyok velük, persze…van hova fejlődni
és még egy rakás hobbit találhatnék, de egyelőre ezek éppen elegek. Moziba járni,
vagy néha kávézóba, teázóba, néha felmenni könyves eseményekre Budapestre, vagy
elutazni (elég ritkán) valahova. Még csak 27 éves vagyok (lassan 28), még
előttem az élet :)
A könyvet pár ismerősöm
elolvashatná, talán rájönnének, hogy az élete nem annyira szar mint azt gondolják,
hogy talán rossz oldalról nézik a világot. Talán rájönnének, hogy minden csak nézőpont
kérdése.
Belbecs: 5/5 – olvassátok!
Külcsín: 4/5 – Szép borító, szép kivitelezés, hülye cím!
Megjegyzések