2013. szeptember 30., hétfő

Szeptemberi Új lakók

Eljött az ősz, eljött a szeptember és jött sok-sok könyv.
 A várható megjelenések nagy részét sikerült megszereznem, kivéve az Inferno-t de azt megkapta apukám, úgyhogy azt is olvashatom, amint lesz időm rá. A szeptember nem csak könyvekben lett gazdag. Új könyvespolcra költözött pár könyvem, egy régi könyvespolcot kiselejteztem (mert egyszer ráléptem a tetejére….pehely súlyommal és érdekes lett a végeredmény), tehát egy szekrénnyel többem van, amit már be is laktam, illetve egy tervben van, hogy veszek. Bár jelenleg még „nincs mit rárakni”, de magamat ismerve nem kell félni, hogy túl sokáig magában állna, árván, és magányosan. El is döntöttem, hogy amint meglesz, össze lesz szerelve onnantól elkezdem a könyveket átrendezni. Jelenleg ugyanis erős kaotikus állapotban vannak, csak úgy. Csak úgy, ahogy ráraktam a polcra őket, és fogalmam sincs mi hol van…na jó, úgy…nagyjából tudom :D
Tegnap pont kerestük a Büszkeség és balítéletet, amit alig találtam meg, pedig a legrondább, rózsaszín, ízlésficamos borítóval van meg. Végül meglett, és Bia el is vitte, meg elvitte mellé a Büszkeség és balítélet és a zombikat is….majd kérek mesélést, hogy milyen. Mindegyikről!
 A hónapba szintén megkaptam a kérdést, egy könyvemről, hogy „jó-e”….szeretem ezt  a kérdést. És megmondom miért! Durván 900 könyvem van, a magánkönyvtáram olvasottsága 18% (éljen a moly funkciója), ebből adódóan igen ritkán lehet olyan könyvet kölcsönkérni tőlem amit olvastam is :D ezért jó a kérdés….nem is emlékszem, hogy válaszoltam-e valaha másként, mint, hogy „még nem olvastam”.
 Akkor nézzük is a szeptember mérlegét. 19 és fél könyvvel lettem gazdagabb. A fél könyv még úton van, és valójában nem is az enyém, anyukámnak happoltam, befőzős könyvet! Mert a miénk már érdekes állagot vett fel…remélem amit happoltam az jobb állapotban van. Nos akkor nézzük új polclakóimat.




Mark Salzman: Acél és selyem című könyvét happoltam. Azaz igazság, hogy már tényleg nincs semmi amit happolhatnék és van vagy 15 lehetőségem, ebből adódóan a „kicsit érdekel” könyveket is happolom, mondván…ha megvan majd olvasom (MAJD…MAJD…egyszer, valamikor)

Anne Rice: Lestat, a vámpír : selejt,  nem teljesen selejt, mert nincs semmi baja, csak hát a könyvtárnak nem kellett, tehát hazahoztam. Nem mintha szeretném a vámpírokat. Anne Rice mondjuk olyan író akit szeretek, az Interjú a vámpírral-t olvastam tőle, az nem volt rossz….áh újra kéne nézni a filmet. Ritka ótvar mondjuk a borítója  a könyvnek.

Terry Brooks: Hook: erre nem tudok mit mondani! Ez egy gyenge pillanatomba hozzám csapódó könyv volt, lehet hogy egy hónap múlva visszaviszem eladni….a fene tudja. Selejt, újrakötött, de amúgy jó állapotban van..

Tanidzaki Dzsunicsiró: Egy hibbant vénember naplója: japános gyűjteményem egy aprócska darabja. Nem tudom mikor fogom olvasni, mert igazándiból azon kívül, hogy a molyok szerint 81%-os a könyv, nem tudok róla semmit sem. Nyugdíjas koromra elrakom…bár az is lehet, hogy hirtelen felindulásból holnap előkapom és ezt fogom olvasni. (kevés erre az esély, de ki tudja)

Ann Aguirre: Helyőrség – Outpost: recenzió volt, már el is olvastam. Ha nem egyedül lettem volna itthon, ha nem lennék beszari, hogy furákat, és zombisakat álmodok, akkor amúgy sokkal gyorsabban elolvastam volna. De elég félős vagyok (a könyv maga mondjuk nem ijesztett meg).  Tehát őt ki is végeztem a hónapban.

Babits Mihály: A gólyakalifa: Magyar irodalom új tagja nálam…túl sok magyar irodalmam nincs, erről jókat is hallottam, selejt is volt (nincs semmi baja), úgyhogy hozzám költözött, remélem hamarosan közelebbi barátságot is köthetek vele.

Raana Raas: Időcsodák 2. – Ellenállók: Lírás vétel volt. Hiányzott a sorozatból még…Eta meg belehúzhatna, gyorsan még egy 3. És egy 4. Részt is írhatna. Mert eldöntöttem, hogy addig nem olvasom a sorozatot amíg nincs meg minden része…aztán lehet, hogy akkor sem fogom egybe lenyomni az egészet. Siccet elnézve, lehet adagolni kell a dolgot.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak: szintén selejt könyv, szintén nincs baja. Alap műnek számít, úgyhogy jó ha van. Volt már egyszer egy ilyen könyvem, de az újra volt kötve, és ma már azért finnyásabb vagyok, ebből adódóan a nagy takarításkor visszakerült eladásra a könyvtárba, hogy a kevésbé finnyás emberek hazavihessék.

Miha Mazzini: Azt hittem, ismerem a Google-t: Mert nem ismerem a Google-t…bár nem hiszem, hogy ettől a könyvtől fogom megismerni, de tegyük fel, hogy igen! Ez is selejt volt, úgyhogy igazán nem adtam érte túl sok mindent. Feltehetően olvasás után megy vissza eladásra a könyvtárnak. Az, hogy mikor olvasom, és mikor ismerem meg a Google-t…az már más kérdés.

Rachel Hartman: Seraphina: E-bookos reci, ebből adódóan fogalmam sincs mikor olvasom el. Egyelőre még nem olvastam egész könyvet az olvasómon, és kicsit fura is, de szerintem idővel (ha elfogy a papír alapú) akkor ráveszem magam, mondjuk hamar kellene, végtére is reci…azt hiszem, reciket nem fogok kérni e-ben, mert még nem vagyok annyira rutinos az olvasóval olvasásban.



Claudia Carroll: Ha ez a mennyország, kérem vissza a pénzem: 390 Ft adtam érte! Nem szabad nekem az ilyen helyekre bemennem….régóta nézegettem, mert tetszik a címe…elég tinglitanglinak tűnik, de kell az is, néha ki kell teljesen kapcsolni.

Tokaji Zsolt: A kínai Káma-Szútra: szintén horribilis 390 Ft-s vétel volt. Ez meg a keleti gyűjteményembe megy, hátha egyszer elolvasom! Durva, hogy a legtöbb könyv ilyen „hátha” titulussal rendelkezik.

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól: Korea….Észak-Korea. Dura amúgy a könyv, idegesít is már rendesen. Nem nevetni, tényleg felhúz, konkrétan elkellett kezdenem másik könyvet mellette olvasni, mert annyira idegesítő az amit elmesél. Amúgy roppant jól meg van írva! Ááááh

Lajta Erika: Királylány a talpán!: Gombos Péter: Dobj el mindent és olvass, című könyvében tesz erről és a következő könyvről is említést. És mivel úgy döntöttem, hogy hiszek neki, tehát amit megemlít az biztos jó, így amikor selejt könyveknél megláttam Szentmihályi Szabó Péter: Világok virága –val együtt, hazahoztam. MAJD olvasom őket.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? Ennek a könyvnek története van. Nem kértem! De kaptam egy másik könyv helyett, ami azóta szintén megérkezett. Hiszek a sorsszerű könyvválasztásban, abban, hogy okkal kerül hozzám könyv. Ma elkezdtem. Ma eljutottam a feléig…ma a falba vertem a fejem, hogy nincs jelölőm, amivel jelölhetném azt, mit akarok kiidézni belőle. Érdekes a könyv, elsőre fura volt, most már megszoktam, most már valószínű behabzsolom. Új kedvencet avatok talán?

Kami Garcia – Margaret Stohl: Beautiful Creatures – Lenyűgöző teremtmények: Molyos csere volt. A Tisztákat adtam érte, szerintem ez egy jó csere, bár semmit nem tudok a könyvről, csak, hogy film készült belőle, hogy vastag és jópofa a borítója. MAJD olvasós.

 Kenneth Oppel: Az élet vize: Még egy sorozat…elméletben csak két részes… Hamarosan olvasós, mert recenzió tehát  nem ártana olvasni. És egész szolid a vastagsága, és tetszik a címe…meg a borítója, meg a fülszövege is!

Gilles Legardinier: Állítsd le magad, Julie! : Na ez helyett jött a „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális is” ma ideért az eredetileg kért is. Hamarosan olvasós, mert ő volna az ami könnyed olvasmány a sok nehéz között. A vidámabbik fajta…remélem legalábbis.

Tehát ők lennének az új lakóim. Ezzel zárult a szeptember. Amit még várok :
Dan Wells: Fragments – Töredékek

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Vélemények:

1 megjegyzés:

Kató írta...

Nem gondoltál még rá, hogy el kéne kezdeni ezeket olvasni, és felfüggeszteni az új beszerzéseket? :)