2013. szeptember 22., vasárnap

Ann Aguirre: Helyőrség

Fülszöveg: 
Razorland-trilógia 2. kötete
Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!


 Vannak könyvek, amiket kifejezetten várok, ilyen volt a Helyőrség is. Maga a világ és a rendszer tetszett meg az első részben, meg Pikk idegesítő dolgai, Fakó fura önbizalomhiánya, és Kósza egoizmusa. Most, hogy már a felszínen vagyunk, és Megváltásért harcol mindenki, kicsit más az összhatás.
 Beismerem, nekem a lenti menekülés, majd a felszínre jövés és „jaj túléljük-e a telet a vadonban” sokkalta jobban tetszett, és izgalmasabbnak találtam, mint ezt a mostani részt, amikor valójában már másról szól az egész.
 Mert adott, egy szerelmi háromszög, középen Pikk akinek a kegyeiért fura mód harcol Fakó…és kicsit rátermettebben Kósza. Mondjuk eleve elég érdekes a helyzet, mert Pikk meg már rég döntött, csak hát ezt  a döntést a könyv feléig nem nyögi ki….éljen a határozatlanság :D
 Fakó, nos…Mr. Fakót, párszor, csupán felebaráti szeretetből fejbe csaptam volna! Ismerős ez a mondat ugye? Akkor elmondom, az első részben is voltak hülye dolgai, és ez most sem változott. Mindene megvan, tényleg! Okos, és feltételezem nem egy bányarém, csak éppen nem mer odamenni, hogy „tetszel nekem szeretlek…” hanem hónapokig nézi a lányt akivel mellékesen élethalál harcokon mentek keresztül, és duzzog, mert úgy „hiszi”, hogy Kószát választotta helyette… pfffssss. Nos, tehát Fakót, még mindig fejbe vágnám, bár megtette helyettem más, és most elhiszem, hogy egy világ dőlt össze benne, és a nem létező önbizalma is eltűnt, de! De ha nekem végigfogja sírni, a harmadik részt, akkor tényleg utálni fogom, pedig ő az egyik kedvenc karakterem, csak ne duzzogna és nyafogna ;(
 Kósza, meg még mindig egy egoista állat. Akaratos, és amit eldönt az úgy van! Nekem még mindig nem szimpatikus, de elhiszem, hogy jobb ember mint az első részben volt.
 No de akkor egy kicsit a történetről. A korcsok, vagy zombik, mutkok vagy akármiknek nevezzük. Azok a ronda lények, akik felzabálják az embert, ha közéjük sétál. Nos okosabbak mint voltak, fejlődnek és társadalmat építenek. Pikk már el is gondolkodott azon, hogy „jaj de okosak”, ha nem lennének büdösek és nem rohadnának szét, és ne adj isten, ha nem az ember hús lenne finom nekik, akkor akár haverok is lehetnének! A szimpátia amúgy elég hamar megszűnt….az emberhús fogyasztás miatt!
 Nem tudom, hogy mi lesz a harmadik részben, hogy Megváltás elpusztul-e vagy a korcsoknak lesz annyi, de őszintén, most eléggé a korcsok állnak nyerésre. Nekik ott a nagy terület, hús van bőven, most már van tüzük, és van mindenük. Míg az emberek? Be vannak kerítve egy-egy városba, véges készlettel, véges élelemmel, véges lőszerrel, fakerítéssel….na vajon ki nyer? Igen…elég rosszak az esélyek és kérdéses, hogy a négyes megmentheti –e a világot, vagy legalábbis Megváltást. És akkor még nem beszéltünk a hülye lakosokról, akiket én szívesen felzabáltattam volna a korcsokkal, a begyöpösödött elméleteik és gonoszságuk miatt!

Belbecs: 4/5   - mert idegesített az a nyámnyilaság, hogy szeret, nem szeret… viszont maga a történet izgalmas és gyorsan pergő.


A borítóról, és a kiadásról…. Átvettük egy az egyben a külföldi borítót, nekem tetszik, illik az első részhez, és teljesen rendben volt. Jól mutat egymás mellett a két kötet. Helyesírási hiba és elgépelés terén nem volt túlzottan probléma, szerintem csak egyszer volt valami elütés, amit észre is vettem, de amúgy remek munka. Tartósság szempontjából, strapabíró, egy olvasás és táskába dobálás (na jó nem dobáltam, raktam), még mindig olyan mintha nem olvasta volna senki , tehát tartós.
Külcsín: 5/5




Könyv adatai:
Olvass bele!
Kiadási év: 2013
Kiadó: Fumax
Fordította: Gálla Nóra
Oldalszám: 334
ISBN: 9789639861558
Eredeti megjelenési év: 2012
Eredeti cím: Outpost
Eredeti ár: 3.095 Ft

A záró kötet: Horda

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.