A felperzselt Föld utolsó reménységét a gyöngyök jelentik: apró, rejtélyes rögök a világűrből, amelyek egész városokat képesek ellátni energiával. Az értük folyó harc résztvevői az Éghajó Közösség – politikai disszidensek, akik hatalmas hajókon élnek a sztratoszférában – és az Egyesült Párt által vezetett korrupt felszíni kormány. Jesse Fisher, az Éghajó Akadémia legkevésbé ígéretes tanonca és Cassius Stevenson, egy fiatal felszíni ügynök útjai keresztezik egymást, amikor mindketten tiltott területre tévednek a gyöngyök utáni hajszában. Véletlen találkozásuk váratlan reakciót indít be bennük, és mindkét fiút elképesztő és veszélyes képességekkel ruház fel. Miközben a szemben álló hatalmak bármit megtennének,
hogy kihasználják ezeket az új erőket, Jesse és Cassius, mint üldözött és üldöző, az egykori Seattle romjaihoz tart, hogy megtudják az igazságot újonnan szerzett erejükről, múltjukról és a gyöngyök megdöbbentő titkáról.
Külcsín és Belbecs, meg mindenféle:
Köszönet a Főnix Könyvműhelynek, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet!
Külcsín: Nekem jobban tetszik a magyar borító. Már nem először amúgy, mostanában egy csomó könyvnél előjön, hogy de hát a magyar jobb. Persze megvan annak is az előnye, hogyha nem változtat a kiadó borítót, és marad az eredeti, már jól bevált borítónál. Mondjuk sok esetben sikerül a kiadóknak rondábbat, nem illőbbet alkotni mint az eredeti. De ez itt máshogy van, mert nagyon jó lett a magyar borító. Amúgy az amerikai sem ronda, csak, nem tudom, máshogy szép.
Történet: Nos a történet gyorsan pergő, alig egy hétnyi időt ölel fel 260 oldalon át, egy jó kis függő véggel, úgyhogy remélem, hogy a kiadó hamarosan megjelenteti a második részt is (úgy tudom angolul már van). Mert ez olyan, nem is tudom. Már más könyvnél is volt, a "rátaláltak, le akarják győzni, és elindulnak" és el vannak indulva és nem tudom mi lesz a vége, hogy mire megy ki a játék, és hogy végül is a Gyöngyök és annak tartalmai jók, rosszak, semlegesek? És mit akarnak pontosan, és Alkine véleményén vagyok ami körülbelül olyasmi, hogy "de hát ennél rosszabb őszintén szólva nem lehet, rontani már nem tudnak a világon". Fő az optimizmus emberek! Tehát gyorsan peregtek az események, enyhe kiszámíthatósággal a végkifejletet tekintve, de meglepetést okozott, hogy kik is a főhősök, és hogy mik is a gyöngyök. A világfelépítés nagyon tetszett, annak ellenére, hogy relatíve az egész földből nem sok maradt. A Kiválasztottak városain és az Éghajókon kívül, akik meg "háborúban" vagy háború közeli állapotban állnak egymással. Tetszett az is, hogy akik egyiken sem vannak, még mindig túlélők és még mindig nagyon emberségesek (jó a bunkókat ne számoljuk, azok mindenhol vannak :D)
Szereplők:
Jesse: Hát, bárki bármit mond, ennyire béna embert sem látott még a világ. Ennek ellenére nagyon megszerettem, mert annyira szerencsétlen az elején...a közepén...a végén. De legalább beismerte, hogy tényleg jobban rá kell feküdni az edzésre, mert hiába a szuperbiztos "mindent túlélek" képessége, azért nem halhatatlan és nem legyőzhetetlen. Fura gyerek, fura képességgel, amit már a nyitó jelenetben láthatunk, ahogy lóg 12 emeletnyi magasban és reménykedik benne, hogy nem esik le. És még akkor is képes volt optimistán viselkedni! Tehát nekem ő a favorit karakterem, tudom, nem nehéz főhőst szeretni :)
Cassius: Top másik karakter, bár ő egy arrogáns fiú. Olyan tipikusan "mindenben én vagyok a jó" mentalitású, aki meg akarja mutatni, hogy ő aztán mindenre képes. Ja mindenre, ha az öngyulladást és a fél világ felperzselését nem vesszük amit képtelen kordában tartani. Aranyos volt, ahogy minden áron megakarta találni Jesse-t, persze meg találta, meg elvesztette, meg megtalálta...meg elvesztette...Tehát egy nagyon elszánt kamaszfiú, akinek nagyon felnőttes a gondolkodásmódja, pláne a vége felé. Szerettem benne ezt a határozottságot, és határozottan nem annyira szerencsétlen mint Jesse :)
Eva és Skandar: A két jó barát. Akik végig képesek voltak kitartani Jesse mellett, még akkor is amikor az életüket kellett kockáztatni a szerencsétlen fiúért. Igazi barátok és ezt becsülöm is bennük.
Alkine: Sokáig gondolkodtam, hogy ő most mit is akar, kinek a pártján áll egyáltalán. Mert a titkolózás sosem megoldás, és mégis ezt művelték éveken át. De ugyanakkor érthető is a félelme, mert mit kezdene egy kisgyerek azzal az információval amivel a végére már rendelkezik? Megijedne, bepánikolna, és Jesse-ből kiindulva kiugrana az akadémiáról, hátha akkor nem kell szembenézni a tényekkel. A végső lépés amit megtett (nem mondom meg mi), egy kicsit kiszámítható volt, de nem gondoltam volna, hogy erre is képes. Ő a kedvenc Felnőtt karakterem.
Madame: Ez egy hülye nő. Haragszom rá, mert mindent tudott, de mindent komolyan, a gyöngyökről, meg mindenről és csak folytatta, és folytatta, és úgy gondolta, hogy ez így jó is. Elborult elme. Minden esetre, bármi is történt vele a végén (nem tudom, nem volt egyértelmű), megérdemelte, és a legrosszabbakat kívánom neki. Annyira de annyira gerinctelen. Ő a Gonosz, pedig csak egy halandó a sok közül, mégis...talán pont ezért rossz. Egy szimpla halandó, hatalommal a kezében :S
Várom a folytatást, remélem hamar jön majd. A könyv 12 éves kortól ajánlott, ez van a borítón és szerintem is nyugodtan lehet akkortól már, de persze a nagyobb korosztály is olvashatja. 26 évesen is élvezet volt olvasni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése