Ann Aguirre : Menedék – Enclave

 

Fülszöveg:

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!

Külcsín és Belbecs:

Először is köszönet a Fumax kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.

Kezdjük a kinézettel, mert az sokkal egyszerűbb. Relatíve átvették a külföldi borítót, így megtartva azt a hangulatot amit az sugall. Dombornyomású (tehát tapizható!), amit én kifejezetten szeretek. Ami nem tetszett a borítóban, az a hátulján a fülszöveg egy részére kiválasztott szín. Tetszeni tetszett, csak őrülten nehéz olvasni, bizonyos szögben meg nem is látszik, úgyhogy sajnos ez egy kis negatívum, de elhanyagolható. 

 Most, hogy jött a világvége (de nem lett), úgy voltam vele, hogy jöjjön lesz ami lesz. Mostanában, nagy divat a disztópia, a posztapokalipszis (így írják?) téma. Elég sokat olvastam ilyen könyveket, úgyhogy már vártam, hogy melyik valósul meg, mert egy csomó világvégére fel vagyok készülve! Nem lett persze világvége, így megmaradt az olvasás, és merengés, a mi lett volna, ha kezdetű mondaton.

A könyv, már az elején felidegesített. Megjegyezném, ez jót jelent! Az emberek a föld alatt élnek, metró állomásokon vannak menedékek ahol kis közösségek élnek. Ha valaki megéri a 20 évet az már öregnek számít, rengeteg szabály biztosítja a túlélést. És ez volt ami felidegesített.

Kasztrendszer:

Nem abban az értelemben, mint jelenleg a világban van (ahol van), de nem kevésbé átjárható. Tehát, egyikbe bekerülsz akkor felfelé sehogyan sem mész a ranglétrán, max. lefelé tudsz.

Nemzők: Szerintem magáért beszél a megnevezés. Ők hozzák létre a jövő generációját és ők is nevelgetik, ápolgatják őket. Az egyetlen kaszt ami él nemi életet! 

Építők: Ők tartják fenn az épületek (jó ez erős túlzás) biztonságát, lakhatóságát, ők készítik a fegyvereket, a különféle dolgokat, mindent amire szüksége lehet a közösségnek.

Vadászok: Ők a felső kaszt, akik élelmet szereznek, tehát nélkülük éhen halna a közösség.

Meg vannak az öregek, a Szavak őre...akik ott hazudnak, ahol nem szégyelnek. Persze nem róható fel nekik, hogy ködösítenek, hiszen ők maguk sem tudnak semmit sem, sem a felszínről, sem arról, miért is élnek ott ahol. Hisz ők már oda születtek, ki tudja hány generáció óta.

Tehát a történet egy biztonságos helyen kezdődik, Pikk névadó rituáléjával. Érdekes amúgy,hogy hogyan kapnak nevet, elég érdekes megoldás rá. Nem csoda, hogy amikor tényleges nevet mond valaki már a felszínen, akkor nem érti, hogy az mi, hogy van-e jelentése. Hisz ő maga úgy kapott nevet, hogy tudja mit jelent, és magával cipeli a Pikk kártyát.

A történet igazándiból három helyszínre tagolódik, van ugyebár a föld alatt, ahol éldegélnek, vadásznak, menekülnek a korcsok elől, de el kell hagyni ezt a helyet, hát jön a felszín. A felszín, ami mégsem rögtön halálos, bármennyire ezt tanítják nekik, majd tovább menekülés Fakó apjának álma irányába és...

...és nem lövöm le a poénokat olvassátok el érdemes, gyorsan pergő, néha elgondolkodtató,a  vége meg...elég nyitott, úgyhogy a kérdés, hogyan tovább. Kérem a folytatást.

De előbb is egy kicsit a szereplőkről, mert ez a mániám :)

Pikk: Hülye neve ellenére, egy nagyon erős, kissé önbizalom hiányos lány, aki egész életét, amióta az eszét tudja a föld alatt élte le, vadásznő akart lenni elérte, bár eléggé bizonytalan abban, hogy alkalmas rá. Remekül tájékozódik a sötétben, jól forgatja a késeit és a husángját, de hadilábon áll a szeretet kinyilvánítással. Amit azért nem kell csodálni, a nemzőkön kívül senki nem él intim kapcsolatot, még csak meg sem ölelheti az ember a másikat, akkor meg hogy jönne, szegénynek ösztönösen a dolog. Aztán jön a felszín, és elveszetté válik, ami szintén érthető, viszont remekül próbál alkalmazkodni!

Fakó: Helyes fiú :) Jó, tényleg könnyű szeretni a főhős fiúkat, de ő tényleg kedves...amikor pont nem jön rá a bunkózhatnék. Néha szívesen fejbe vágtam volna, mert volt pár kérdéses megmozdulása, és kissé határozatlan (de hát szintén vadász). De remekül tud olvasni, és elvitte a többieket könyvtárba! (jó tudom, ez csak nekem mint könyvtárosnak nagy szó...de nem sok disztópiában mászkálnak könyvtárba a gyerekek!)

Kósza: Vele nem tudok mit kezdeni, elképzelésem szerint csak azért lett akkora vadállat, mert erre tanította az élet, a túlélési ösztön, és a vége felé egészen szerethető lett volna, ha nem nyomul annyira...Vele még nem tudok dülőre juttni, azt hiszem minimálisan kedvelem, minimálisan meg otthagytam volna a városban!

Tegan: Hmm...hmmm....Remélem túléli! Jó ember, rengeteg szörnyűségen ment keresztül, ebből adódóan nem róható fel neki, hogy annyira élni akar, annyira gyűlöli Kószát (idővel annyira már nem gyűlöli), és ő tényleg bebizonyította, hogy nem csak Nemzőnek jó....Remélem tényleg túléli....éljenek a függő végek!

Korcsok / Mutkók: Nem tudom mik, kik ezek. Ők lennének a "zombik", de ahhoz képest gyorsak, okosak, alkalmazkodok. Valójában pont ez volt a bajuk a főhőseinknek is, hogy a kedves, ártalmas dögök, elkezdtek gondolkodni. Valaha, feltehetően emberek voltak. Gondolom valamilyen betegség, vírus pusztított keresztül kasul a világban és így lettek (nem volt teljesen tiszta)...de egyre okosabbak....lesz velük még elég baj azt hiszem...

Az író jegyzete a könyv végén kifejezetten hasznos, és szerintem jó ötlet. Leírja, hogyan képzelte el a nagy világégést, megmagyarázta, miért is van napszemüveg és konzerv még, és hogy a konzerv miért ehető még! Tetszett, hogy nem mindenki tud olvasni. Valljuk be őszintén, az apokalipszis után, nem feltétlen az olvasás az első és legfontosabb amit tovább kell adni, amikor éppenséggel minden körülötted elpusztult és zombik akarnak felfalni, csupán éhségükbe. De legalább tovább adták...nem mindenkinek...de tovább adták.