Fülszöveg:
2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely.
Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Köszönet a könyvért az Agave Könyvek kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.
Külcsín és belbecs:
Kezdem a kinézetével, mert ez mindig a legegyszerűbb dolog. Most rákerestem a különböző borítókra a neten, és igazándiból mindegyiknek megvan a szépsége. Tetszik a magyar borító is ezekkel a pixeles dolgokkal. Ami legfőképpen lenyűgözött az a könyv mérete. Roppant aranyos, olvasó barát, zsebben is elfér! Úgyhogy, lelkes buszon olvasóknak is ideális. Adott egy hangulatot ez a méret a könyvnek. Tenyérbe való szépség :) Ennek ellenére nem örülnék, ha minden könyv ekkora lenne, bár erősen helytakarékos megoldás volna! :)
És akkor jöjjön a belbecs:
Nem vagyok annyira kocka mint sokan mások akik olvasták, és oldalakat írtak róla, hogy milyen jó. Elejével nagyon sokat használtam a google -t, hogy tudjam is, hogy miket emlegetnek. Szeretek jól informált lenni! Voltak játékok, filmek, zenék amiket ismertem, de be kell vallanom a 80%-át egyáltalán nem ismerem azoknak amiket említ. De ez csak részben akadály, a mai világban meg már mindenre rá lehet keresni.
Az OASIS egy remek dolog lenne, bár azt hiszem, örülök, hogy még nem létezik. Így is tudok függni rengeteg dologtól, és egy ilyen világ, ennyi lehetőséggel, ennyi dologgal, teljesen függővé tenne. Feltehetően nem olyan szinten mint Wadet, aki a nap 24 órájából minimum 12-őt de volt, hogy 24-et töltött ebbe a virtuális valóságban, csak enni, inni stb. állt fel. Viszont menthetetlenül magával ragadna engem is.
A történet kicsit nehezen indult, legalábbis nekem (google a barátom volt), de utána elkapott a lendület, és nem akartam letenni a könyvet míg végére nem érek. Durván 3 nap alatt olvastam el, úgy hogy az utolsó 50 oldalt meghagytam egy külön napra, mert a "csata indul" résznél már benne jártam az éjszakában, és tudtam, hogyha folytatom, akkor ki is olvasom, és érdekesen fogok kinézni más nap reggel. Így mára maradt az utolsó nagy csata a finálé és a sóhaj, hogy "vége van, de miééért?" Igen, folytatni akartam az olvasást, de hát vége.
Szereplők:
Wade / Parzival: Nem egy macsó, szexi fiú, de a szíve a helyén van. Erősen függő, amit meg is tudtam érteni, hisz relatíve az OASIS-be nőtt fel, és kiskamaszként már a Tojást kereste, amitől, ha nem is a megváltást de milliárdokat várt. Őrülten nagy lexikális tudást volt képes felhalmozni, le a kalappal előtte! Őrülten zseni a számítógéphez, képes feltörni bármilyen rendszert és kissé őrült! Azt hiszem, főleg mert őrült, azért szerettem meg, komolyan, nem sok épeszű embernek jut eszébe az ami neki jutott, csak úgy "hát lehet meghalok, de megpróbáltam", volt egy kis OASIS-es fellhangja. Mintha nem lett volna teljesen tudatában, hogyha meghal, elkapják, megkínozzák akkor meg lesz halva, és ez nem csak szimulált dolog. Persze felfogta...csak nem érdekelte? Tetszett, ahogy H-hoz, Shoto-hoz, Art3mis -hoz viszonyul, hogy nem érdekli, hogy a valóságban hogy néznek ki, ők a barátai, és szereti őket. Ez főleg akkor jött felszínre, amikor H-val találkozott élőben.
H: Nem írom le, hogy kicsoda, micsoda, hogy néz ki, mert az őrülten nagy spoiler lenne, és utálnám azt aki leírja, és így elrontja a meglepetést. De basszuuuuuuuuuuus :D H-ba azt szerettem a legjobban, hogy annyira, nem is tudom...függő, zseni, szórakozott? :) Minden volt, és őt nagyon megkedveltem. Szegény mennyire félt, hogy majd Wade amikor meglátja csalódni fog, pedig nem kellett volna, tény, hogy gyomron vágta a srácot a találkozás, de az ő barátságuk már sokkal több volt, mint, hogy csak virtuális térben "elvannak" egymás mellett. Mert igenis, tapasztalatból mondom, hogy sokszor nagyon-nagyon nem számít a kinézet, és erősen megkönnyíti a barátkozást a tény, hogy nem látod, és csak a személyiségét ismered meg. Mert egy idő után, nem fogja az embert érdekelni a kinézet. Hisz ő az aki, megismerted, megkedvelted, hát nem mindegy, hogy hogyan is néz ki?
Shoto: Japán, ennyi elég volt nekem, a "bátyjával" együtt, nagyon kedvesek voltak számomra, úgyhogy drukkoltam nekik. Nem nagyon ismertük őket meg a történet folyamán, de még így is kedvelhető karaktereknek bizonyultak.
Art3mis: Nagyon kocka (mint minden szereplő), önbizalom hiányos, sokat aggódik olyanokon amiken nem kellene. Viszont előrelátó, jó stratéga. Szintén rendkívüli lexikális tudással a 80' évekből. Elejével nem igazán kedveltem, de ahogy Wade megkedvelte, úgy lett nekem is szimpatikus. És nem 150 kilós férfi akit Chuknak hívnak :P És nem is ronda ...elképzelésem szerint.
Sorrento: Kell egy ember akit utálhat a nép. Na ő pont ilyen, utáltam, az elejétől fogva, mert egy gerinctelen, aljas *****, aki igazán, de igazán felidegesített. Igenis csalnak, és ez mocsok dolog. Én szeretem, ha egy verseny (bármi is a tét), szabályosan zajlik, hisz a részvétel a fontos, nem a nyerés. (Jó ez itt a nagyon pozitív és nagyon utópisztikus felfogásomat tükrözi). Tehát őt és a HATOSOK-at igazán, nagyon-nagyon utáltam. Fúúúúj.
Gyönyörűen felépített világ ez amit Ernest Cline elénk tár. Szomorú is egyben, mert az emberek relatíve egy mesterséges illúzióba menekülnek a valóság elől. Mert a valóságban éheznek, nyomorultul élnek, semmijük sincs, és szar a világ! De ez nem lehet megoldás! Art3mis, nagyon pozitív felfogásával, úgy hiszi, ha nyer, mindenki kap ennivalót, zöld lesz a fű, kék az ég és csiripelnek a madarak, Parzival lelépne a Földről mert itt nincs esély a jobb életre. A vége persze a középút. Nem tudjuk meg végül mi is lett a világgal, de a kezdő helyzet nem valami rózsás. Technika a csúcson, a természet romokban, szennyezett víz, energia és olajválság, azért ezt megváltani nem könnyű.
Halliday remek játékot talált ki, egyenlő esélyeket biztosított minden felhasználónak. Ezért is rejtette el az első kulcsot olyan helyen, ahol az olyan mezei nyestek is megtalálhatják, és eljuthatnak oda, mint Parzival, mert nem kell hozzá más csak ész. Azért durva, hogy az első kulcs megtalálásához kb. 5 év kellett :) Halliday egy zseni :))
Említések a könyvben aminél elmosolyodtam: Gyalog galopp, az haláli :) Og háza, ami relatíve Völgyzugoly *-*, szívesen laknék ott. Asztali szerepjátékok, amiket amúgy ismertem...nagyjából, bár sosem játszottam (maradok a fórum alapúaknál).
Kiknek ajánlom: Huha, kockáknak mindenképpen, bár nem kockák is élvezhetik! :) Minden esetre érdemes volt elolvasnom, sajnos elég gyorsan sikerült, lassabban kellett volna, hogy egy - egy rész teljesen beleégjen a tudatomba. Volt mondanivalója, volt története, volt tanulsága, és azt hiszem a mai világban elkél az ilyen könyv.
Megjegyzések