Molnár Csaba: A három kristály legendája

Fülszöveg:
Sam Bostonban éli a tízévesek mindennapjait: iskolába jár, barátaival baseballmeccset néz, lefekvés előtt képregényeket fal. Fogalma sincs róla, hogy ruhásszekrénye időnként rejtélyes átjáróként szolgál.
Más korokban és világokban Moróc, a háromkarú, fehér bundás gun hatalmas rákszörnyekre vadászik. Kacor, a szépséges szárnyas szlim lovag pedig egy sárkány megleckéztetésére indul.
Életük mindörökre megváltozik, amikor a köztes világból érkező alakváltók arra kérik őket, induljanak veszélyes küldetésre egymás világaiban. Útjukat számtalan akadály nehezíti. Rákszörnyek, a szlimek és a sárkányok közt kirobbanó háború, a bostoni rendőrség és az FBI. Feladatuk egyszerűnek tűnik: egyetlen nap leforgása alatt kell megtalálniuk a világtengely mentén elmozdult kristályokat, különben a három világ széthullik az univerzumban.
Mi célt szolgálnak a kristályok? Miért kell őrizni őket? Mi az a világtengely? Kicsodák a primorok, ezek a különös alakok? Kik esznek szoszát, kik isznak tulát?


Vélemény és hasonlók:


Először is köszönet a Tarandus Kiadónak, hogy lehetővé tették számomra, hogy olvashassam a könyvet!
A vége előtt úgy húsz oldallal eldöntöttem, hogy hát ez remek, pergős folyamatosan történik benne valami, tehát a gyerekeknek tökéletes. Manapság ugyanis elég fontos dolog, hogy folyamatosan legyenek történések, mert ezt igénylik a fiatalok. Tehát ez erre tökéletes! Történelmi adalék is van benne és fantasy is. Ezoterikus mű! Ami a végén nekem már kicsit zavaró volt. Tetszett az alapkoncepció, miszerint három világ van ezen a szinten, meg a kristály + őrző dolog is jól ki lett találva, és a különböző világok is szerintem nagyon jók, csak!
Csak a vége ez így nekem durva volt, meg túl bonyolított dolog. Hagyni kellett volna egy Happy Enddel lezáródni a történetet és nem kellett volna a reinkarnációs dolgokat is belehozni. Mellékesen hiszek ezekben a dolgokban, de ez itt nagyon hülyén jött ki!
Amit még hiányoltam, hogy nem volt illusztrálva a könyv, nem azt mondom, hogy nagyon sok kép kellett volna bele, de kellett volna pár. Egy kép a szlimekről, egy a gunokról, a mozsokról, sárkányokról meg ilyesmi, mint egy lénykatalógus. Amúgy remekül le vannak írva, hogy hogyan néznek ki, tehát olvasás közben látom magam előtt  őket, de ettől független nem lett volna rossz, ha néha egy-egy fajt, vagy jelenetet kép formában is rögzítenek az olvasóban.

Kedvenc karakter: nem tudom, ez amúgy nehéz kérdés mert Kacort is bírtam, meg a primorokat is, meg úgy általában mindenkit. Jó persze voltak olyan sárkányok akikért nem rajongtam.

Tehát csak a könyv végével nem vagyok kibékülve, de amúgy érdemes elolvasni, mert tényleg jó.