2012. június 28., csütörtök

Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája





Fülszöveg:
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt.
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.

Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Nagyon meg akartam szerezni a könyvet, mert a fülszöveg annyi minden kecsegtetőt mondott. Eleve Verne és Wilde jelenléte egyenlő nálam a sikerrel. Wilde eleve nekem favorit ember volt, és így egy történetben újra látni hát nem mindennapi. Hozta is a formáját, a maga egoista, de szeretni való önmagával. Érdekes világ volt az amikor a nőket nem vették annyira emberszámba, és még az hogy újságíró lehessen ritka dolognak számított, mert "egy nő erre nem képes". Néha Nellievel zsörtölődtem, néha mosolyogtam a zavarán, és együtt örültem neki, amikor valami nagyon jól sikerült.
A gyilkosra sosem gondoltam volna, hogy az aki, tényleg nem adta annyira magát, vagy én vagyok ennyire könnyen megtéveszthető?
Párizs elpusztítása amúgy igazán leleményes  formában jött volna, én azon lepődtem csak meg, hogy Nellienek és Vernének nem volt úgy már a közepe tájékán egyértelmű, vagy Pasteurnek, elvégre ő a mikrobavadász! Tehát kicsit zavart, hogy mindenfélére gondolnak, robbantásos mindenségre, csak arra nem, hogy kolerával, pestissel meg ilyen kis cuki dolgokkal akarja elpusztítani Perun a várost.
Mindenesetre várom a folytatást remélem a kiadó majd azokat is megjelenteti, mert hát, Nellie nem fejezte be itt ténykedését, és ahogy azt a külföldi fülszövegekből kisilabizáltam, Wilde és Verne is lesz bennük, úgyhogy várom, várom :)

Kedvenc szereplő: oh, ez bonyolult, de szerintem egyet nem tudok mondani, a trió volt az én nagy kedvencem, szeretnivaló Oscarral :*
Kedvenc jelenet: ez is több volt de az egyiket ki is írtam, akkor nagyon vigyorogtam Nellie-n, persze tudni kell a jelenet egy letolt gatyájú futárral utána még megspékelődik :D


Vigyázat! Felnőtt tartalom.:

"-Oscar mondja, hogy Jean-Jacques és André barátok voltak.
-Ó, nem, kedvesem: ők szerették egymást. Oscar nem szívesen ismeri be. Gondolom, Oscar azt mondta magának, hogy Jean-Jacques isten egyik legdédelgetettebb angyalkája volt.
-Valami ilyesmit, igen.
-Ne higgye el. Jean-Jacques csak szórakozott a férfiakkal. Oscarnak fontos egy férfi lelke, meg persze a teste is, de amikor Jean-Jacques jött képbe, nos hát…én azt hiszem, Jean-Jacques legvonzóbb tulajdonsága a varázspálcája volt.
Szívesen elkérném Mikitől a japán legyezőjét, hogy elbújhassak mögé.
-Híres jószág volt.
-Parancsol?
-Jean-Jacques hancurléce. Mindenki arról beszélt. Huszonhárom centi, egyenes, mint a nyílvessző, egy termetes kupakkal a végén, ami olyan volt, mint a puha, sima márvány.
Hosszan kortyolgatom az italomat azt remélve, a poharam elrejtheti égő arcomat."













Tehát remélem jön a folytatás:

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.