Ugrás a fő tartalomra

Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája





Fülszöveg:
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt.
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.

Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Nagyon meg akartam szerezni a könyvet, mert a fülszöveg annyi minden kecsegtetőt mondott. Eleve Verne és Wilde jelenléte egyenlő nálam a sikerrel. Wilde eleve nekem favorit ember volt, és így egy történetben újra látni hát nem mindennapi. Hozta is a formáját, a maga egoista, de szeretni való önmagával. Érdekes világ volt az amikor a nőket nem vették annyira emberszámba, és még az hogy újságíró lehessen ritka dolognak számított, mert "egy nő erre nem képes". Néha Nellievel zsörtölődtem, néha mosolyogtam a zavarán, és együtt örültem neki, amikor valami nagyon jól sikerült.
A gyilkosra sosem gondoltam volna, hogy az aki, tényleg nem adta annyira magát, vagy én vagyok ennyire könnyen megtéveszthető?
Párizs elpusztítása amúgy igazán leleményes  formában jött volna, én azon lepődtem csak meg, hogy Nellienek és Vernének nem volt úgy már a közepe tájékán egyértelmű, vagy Pasteurnek, elvégre ő a mikrobavadász! Tehát kicsit zavart, hogy mindenfélére gondolnak, robbantásos mindenségre, csak arra nem, hogy kolerával, pestissel meg ilyen kis cuki dolgokkal akarja elpusztítani Perun a várost.
Mindenesetre várom a folytatást remélem a kiadó majd azokat is megjelenteti, mert hát, Nellie nem fejezte be itt ténykedését, és ahogy azt a külföldi fülszövegekből kisilabizáltam, Wilde és Verne is lesz bennük, úgyhogy várom, várom :)

Kedvenc szereplő: oh, ez bonyolult, de szerintem egyet nem tudok mondani, a trió volt az én nagy kedvencem, szeretnivaló Oscarral :*
Kedvenc jelenet: ez is több volt de az egyiket ki is írtam, akkor nagyon vigyorogtam Nellie-n, persze tudni kell a jelenet egy letolt gatyájú futárral utána még megspékelődik :D


Vigyázat! Felnőtt tartalom.:

"-Oscar mondja, hogy Jean-Jacques és André barátok voltak.
-Ó, nem, kedvesem: ők szerették egymást. Oscar nem szívesen ismeri be. Gondolom, Oscar azt mondta magának, hogy Jean-Jacques isten egyik legdédelgetettebb angyalkája volt.
-Valami ilyesmit, igen.
-Ne higgye el. Jean-Jacques csak szórakozott a férfiakkal. Oscarnak fontos egy férfi lelke, meg persze a teste is, de amikor Jean-Jacques jött képbe, nos hát…én azt hiszem, Jean-Jacques legvonzóbb tulajdonsága a varázspálcája volt.
Szívesen elkérném Mikitől a japán legyezőjét, hogy elbújhassak mögé.
-Híres jószág volt.
-Parancsol?
-Jean-Jacques hancurléce. Mindenki arról beszélt. Huszonhárom centi, egyenes, mint a nyílvessző, egy termetes kupakkal a végén, ami olyan volt, mint a puha, sima márvány.
Hosszan kortyolgatom az italomat azt remélve, a poharam elrejtheti égő arcomat."













Tehát remélem jön a folytatás:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é