Fülszöveg:
Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.
Vélemények, erről-arról:
Amikor a könyvtár megvette rögtön lecsaptam rá, hogy én ezt olvasni akarom, a Nővérem húga óta szeretem az írónő könyvet, de csak úgy mint pl. Murakamit. Évente, másfélévente eszembe jut, hogy na olvasni kellene tőle, de az sem baj ha nem én leszek az első. Itt most könyvtárilag én voltam, eleve rövid időre hoztam el, mondván, ha jó úgyis gyorsan olvasok, ha rossz úgyse fejezem be. Munkatársam kérdezte is, hogy na milyen? 34. oldalon ezt én még nem tudtam eldönteni, a 240.-en sem, és most hogy az egészet elolvastam, nem tudom megmondani, igazán tetszett-e vagy sem.
A téma: A téma érdekel, melegek házassága, gyermekvállalás stb. Tehát a téma tökéletes volt, a szereplőkkel viszont voltak gondjaim. Nem azért mert lehetetlen volna bármelyiket elképzelni, azonosulni vele, hanem azért mert idegesítettek.
Max, idegesített azzal, hogy olyan tutyimutyi, olyan "jaj, hát de én ezt nem így gondoltam", a felénél nálam már olyan hatása volt szegénynek, hogy persze, nem úgy gondolta, mert gondolkodni sem igazán tud. Irigy, és amúgy számító, és persze a bátyja nője kéne...de persze ő nem akart pert, de ő azért....hát igen, tehát ő azért nem lett nekem szimpatikus.
Max ügyvédje: A férfi akit felképelnék és bedobnám egy dühöngő csorda közé. Vagy egy meleg bárba, feltehetően számára ugyanaz volna. Idegesített ez a mindenben rossz az ember mert meleg, mert nem olyan mint ő, mert a világ csak fekete meg fehér és véletlen sem szivárvány. Én sosem értem azokat akik félnek a melegektől, mert mégis miért? Olyanok mint minden más ember, rád néznek vagy hozzád érnek, nem lesz semmi bajod.
A tiszteletes: Megfogadtam, hogy nem ócsárolom, de muszáj! Mert egyszerűen annyira hitt buzgó. Tudom ez általában a papoknál, lelkészeknél nem is olyan meglepő. De ő az a szint amikor már valójában normális ember menekül. Persze kénye kedve szerint idéz a Bibliából, általában ugyanazt a szakaszt. Imádtam, amikor az ügyvédnő ugyanonnan kicsit későbbről idézett, és na azt akkor miért nem tartjuk be, ha már a melegekre tett megjegyzéssel dobálózunk (a könyvbe minimum háromszor!)
Liddy: Őt meg csak nem értettem meg, lehetett már az elején is érezni ki felé vonzódik, akkor mégis miért kellett húzni azt annyira? Mert lehetett tudni, mert a férjével semmi közös nem volt az egyházon kívül az is látszott. De ő persze rendes Keresztény és nem válik el (ja persze). Tehát én el tudom képzelni, hogy vannak ilyen nem tudom milyen jelzővel illetett emberek, de elég idegesítőek lehetnek, Zoé nem véletlenül mászott tőle a falra!
Zoé és Vanessa: Velük nem volt igazán bajom, mert hihető volt a dolog, mert annyira látszott rajtuk, hogy boldogok, a kívánságuk sem volt nagy, gyereket akarnak.
Lucy: az hamar tiszta lett kinek a lánya, csak azt nem értem, hogy most végülis mi van vele? Mert a végén ott a tanúskodás lesz v. nem lesznél elgondolkodtam, hogy a tiszteletes ennyire előrelátó lett volna, hogy a játékban most akkor a lány is benne volt vagy csak emlegették, mintha benne lett volna?
Tárgyalás: Jó volt olvasni, de tekintve a végkimenetelt, elég felesleges volt. De feltehetően az írónő szereti a tárgyalásokat leírni. A végkimenetelt amúgy lehetett gondolni, feltehetően ha máshogy döntöttek volna akkor az sok embernél kiverte volna a biztosítékot, ez egy gyors lezárása volt a könyvnek. Amúgy gondoltam is rá, hogy megunta? Megunta az írást ezért zutty odacsapott egy ilyen befejezést, mondván, hogy na ez jó lesz.
Minden esetre nem tudom tetszett-e vagy sem. Elolvastam, érdemes elolvasni akit érdekel a téma, de akkora katarzist ne várjon mint a Nővérem húgánál. Mert ott tényleg meglepő fordulat volt, és sírtam is. Itt nem igazán sikerült ezt átadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése