Ugrás a fő tartalomra

Szerepjáték : Harry Pottertől - Atlantiszig

Egy kis áttekintés magamnak, hátha írás közben rájövök, hol volt a hiba.

Én a szerepjátszást nagyon amatőr szinten kezdtem, de sokan vannak így, kb. lehettem....13, 14 éves? Akkor még korlátlan netről álmodni sem lehetett, és itthon voltak a testvéreim is, tehát volt havonta 20 óra amit osztottunk 4 felé, tehát kb. havonta öt órám az is főleg este, mert ne csúcsidőben netezzen az ember. Tehát amúgy is amatőr voltam, és időm se nagyon volt, így kezdtem a Harry Potter lázzal együtt az akkor még Roxfort néven futó, ma már Martion nevű mágusképzőt. Majd egy év után abbahagytam, és rá kb. két évre, tehát 16 évesen újra regisztráltam, akkor már kicsit jobban ment az egész. Kevésbé tettem fel offos kérdést a játéktéren :P
Kb. 5 évig lehettem tagja a társaságnak, rengeteg találkozón vettem részt, és rengeteg ismeretséget szereztem, amiből mára talán kettő van meg...talán kettő, velük se beszélek túl sokat. Kiutáltak, mert nem illettem a képbe, túl "kreatív" voltam. Untam azt, hogy megvan az a séma, hogy a karakterek mennek, ismerkednek, jaj de cuki az élet, de semmi nem történik. Komolyan semmi nem történt. A Lorton ház tagja voltam, és semmitmondó beszélgetéseket műveltek szerencsétlen karakterek. Kb. 3-4 soros hozzászólásokban. Nos ez mondjuk, amíg az ember nem tölti be a 18-20. életévét nem gond, mert oké...de betöltöttem és nagyobb, izgalmasabbat akartam, így párhuzamosan kezdtem az IVD-t.
Átlagolhatom, hogy egyik szerepjátszó oldalon sem vagyok képes 5 évnél többet eltölteni? Talán ezt kellene bevezetnem, hogy regisztrálok, majd az öt év közelében, ha már vannak nézeteltérések akkor lelépek? Sok szenvedéstől, sírástól, és veszekedéstől menthettem volna meg magam, ha lelépek 5. év körül. Kb. hat évig voltam az oldalnak tagja, majd tanára, majd admina, majd forum hely adója, majd tanára....majd senkije.
Nézeteltérés most nem ott volt, hogy unalmas a világ. Egyszerűen kevesen voltunk, amit tudtam kezelni, ami folyamatos játékot jelentett nekem, illetve azoknak akikkel játszottam, de nem jöttek új tagok, vezetőségünk nem volt.
Majd a vezetőség visszajött és akkor már feleslegesnek éreztem magamat ott, akkor kellett volna eljönnöm. De azt kérték maradjak, nem tudom minek, de maradtam, volt egy évem talán, nagyon kellemes volt, sokat játszottam, és tényleg minden klaffolt, aztán...már nem. Egy vita, két vita, száz vita, aminek Én nem lehettem nyertese, és tavaly nyáron a születésnapom környékén meg is szakadt a dolog. De, mint írtam fentebb, hülye vagyok, tehát ragaszkodom ahhoz amit szeretek. Visszaregisztráltam, ezer megkötéssel, ebbe is belementem, abba is, majd a megkötések megölték a játékkedvem. kb. két hónap alatt így őszre már sehol nem voltam. Nem is hiányzott, mert akárhányszor felmerült az IVD, Credo, szerepjáték szó kifejezetten idegesített.
De lecsengett ez is, így új oldalra költözés, ott viták, majd végül saját oldal. Van saját oldalam, ahol azt hiszem egyedül maradtam. Játszhatok magammal, ami kissé skrizó lenne, vagy nem játszok, és idővel sem kedvem sem emlékem nem marad arról, hogy mire jó.
Nekem a szerepjáték egy fontos dolog, mert írhatok. Persze írjak könyvet, csak a gond, túlzottan bennem van az az írási mód, az a forma amivel ott játszottunk. Tehát marad, a nem írok, mert nincs kinek, és ez annyira nem jó.
Pedig álmodtam egy világot, ami lassan forumon is felépülne, csak azt nem tudom, érdemes-e vele foglalkoznom. Mert, ha senki nem játszik ott, akkor mégis minek?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é