2012. február 28., kedd

Gayle Forman: Ha maradnék

Ezt a könyvet az egyik kolléganőm ajánlotta, nekem, meg úgy mindenkinek. Amikor mesélt róla kialakult bennem egy séma, hogy mit várok a könyvtől, mire készülök, és hogy biztosan tetszeni fog. Aztán jött egy hónapnyi kényszer szünet, hogy nem olvashatom mert másnál van. Amúgy gondolkodtam rajta, hogy megveszem, mert annyira készültem rá, hogy én ezt olvasni fogom. Végül nem vettem meg, és hozzám került, és elolvastam. Nem csalódtam egy cseppet sem.
Egy kicsit kitérnék amúgy a borítóra. A fenti borítóval olvastam, és nekem kifejezetten tetszett, szerintem illik a történethez, akkor is, ha valójában kocsi nem sokat van benne, de a nyíl a választás két útját jelképezheti. És akkor van a másik borító, ami meg nem tudom mit ábrázol, az kevésbé tetszik :D

A történet amúgy lehet szomorú, lehet merengős, de nem mondanám rá, hogy depressziós lesz tőle az ember. Inkább elgondolkodik, hogy Ő ha valóban van választás, az adott körülmények között mit választana. Élne tovább, nagyon sok buktatón át, család nélkül (ez relatív, mert Mianak sokan elmondták, ha túléli, akkor van családja, ugyan nem apa, anya, tesó, de rengetegen várnak rá), de lenne jövője, mert remek csellista, van egy remek barátja, rengeteg barátja van, mint kiderül, és egy csomó már már utópisztikusan boldog kör, akik vigyáznának rá. És persze választhat, hogy meghal, megy a családja után.

Ami kiemelten tetszett:
A regény megírásának formája, az, hogy egy nap, de relatíve Mia eddigi életének nagy részét megismerjük. Például, hogy jó fej szülei vannak. Akik ugyan nem normálisak, de minden gyerek ilyen szülőkre vágynak. Még nekem is szimpik voltak. Lehetett érezni az olvasása közben, hogy ilyen egy CSALÁD összetartók, egyek, még ha nem is mindenben értenek egyet.

Ami igaz, de nem sokan gondolnak bele:
Mia feszegeti azt a témát, hogy na de a másik sofőrrel mi van. Ugyanis mint kiderül, ő megúszta könnyebb sérüléssel és már ki is engedték a kórházból. Na igen, de ahogy Mia is mondja, már nem ugyanaz az ember, mint aki reggel autóba ült. Mert, habár nem tehet semmiről mégis megölt három embert, és egy az élet és halál között "lebeg".



A könyv vége:
Tetszett, de fogalmam sincs mi a vége. Mármint, a döntést nem tudom, mert sokáig azon agonizált, hogy vége, ennyi, meg akar halni, de aztán a jövőt látomásozta, és megszorította, vagy képzeletben megszorította Adam kezét...
Nem, nem akarom tudni, hogy mi a vége. Majd rájövök. Elméletben van folytatás, akkor biztosan rájövök :D

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.