Ugrás a fő tartalomra

Gayle Forman: Ha maradnék

Ezt a könyvet az egyik kolléganőm ajánlotta, nekem, meg úgy mindenkinek. Amikor mesélt róla kialakult bennem egy séma, hogy mit várok a könyvtől, mire készülök, és hogy biztosan tetszeni fog. Aztán jött egy hónapnyi kényszer szünet, hogy nem olvashatom mert másnál van. Amúgy gondolkodtam rajta, hogy megveszem, mert annyira készültem rá, hogy én ezt olvasni fogom. Végül nem vettem meg, és hozzám került, és elolvastam. Nem csalódtam egy cseppet sem.
Egy kicsit kitérnék amúgy a borítóra. A fenti borítóval olvastam, és nekem kifejezetten tetszett, szerintem illik a történethez, akkor is, ha valójában kocsi nem sokat van benne, de a nyíl a választás két útját jelképezheti. És akkor van a másik borító, ami meg nem tudom mit ábrázol, az kevésbé tetszik :D

A történet amúgy lehet szomorú, lehet merengős, de nem mondanám rá, hogy depressziós lesz tőle az ember. Inkább elgondolkodik, hogy Ő ha valóban van választás, az adott körülmények között mit választana. Élne tovább, nagyon sok buktatón át, család nélkül (ez relatív, mert Mianak sokan elmondták, ha túléli, akkor van családja, ugyan nem apa, anya, tesó, de rengetegen várnak rá), de lenne jövője, mert remek csellista, van egy remek barátja, rengeteg barátja van, mint kiderül, és egy csomó már már utópisztikusan boldog kör, akik vigyáznának rá. És persze választhat, hogy meghal, megy a családja után.

Ami kiemelten tetszett:
A regény megírásának formája, az, hogy egy nap, de relatíve Mia eddigi életének nagy részét megismerjük. Például, hogy jó fej szülei vannak. Akik ugyan nem normálisak, de minden gyerek ilyen szülőkre vágynak. Még nekem is szimpik voltak. Lehetett érezni az olvasása közben, hogy ilyen egy CSALÁD összetartók, egyek, még ha nem is mindenben értenek egyet.

Ami igaz, de nem sokan gondolnak bele:
Mia feszegeti azt a témát, hogy na de a másik sofőrrel mi van. Ugyanis mint kiderül, ő megúszta könnyebb sérüléssel és már ki is engedték a kórházból. Na igen, de ahogy Mia is mondja, már nem ugyanaz az ember, mint aki reggel autóba ült. Mert, habár nem tehet semmiről mégis megölt három embert, és egy az élet és halál között "lebeg".



A könyv vége:
Tetszett, de fogalmam sincs mi a vége. Mármint, a döntést nem tudom, mert sokáig azon agonizált, hogy vége, ennyi, meg akar halni, de aztán a jövőt látomásozta, és megszorította, vagy képzeletben megszorította Adam kezét...
Nem, nem akarom tudni, hogy mi a vége. Majd rájövök. Elméletben van folytatás, akkor biztosan rájövök :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é