Az egész könyvnek van egy Aladdin beütése. Mert adott egy szegény legény valahol a sivatagban, aki arról álmodozik, hogy valójában elrabolt herceg, bár azt maga sem tudja megmagyarázni, hogy akkor miért is hasonlít annyira a szőnyegkereskedőre, és miért is szőnyegkereskedő maga is?
Amúgy a borító nagyon el lett találva, nagyon tetszetős lett, bár a könyv feléig nem értettem, hogy ki az őszhajú csávó és miért van egy macska benne. Aztán közelebbről látható, két macska van. No de tényleg csinos a borító, ennek jobban sikerült, mint a Vándorló palotának.
Végig kerestem és hiányoltam a szőke varázslómat, aztán csak meglett. De azért milyen már, hogy a saját gyerekére azt mondta, hogy csúnya. Nehéz elképzelni Mr. Pendragon gyerekét rondának... És feltűnt Calcifer is és mindenki, és happy lett a vége.
Minden esetre ami nagyon tetszett az a kacifántos mézes-mázas néha már csöpögő udvariasság amivel Abdullah mindenkit levett a lábáról :)
A könyvet a Diana Wynne Jones emlékolvasásra olvasom. Tavaly hunyt el az írónő :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése