Földtenger varázslója

Tartalom:

Földtenger távoli szigetvilágát az éhínség réme fenyegeti. A gabona elszárad, a háziállatok hullanak. Két sárkány bukkan elő a viharfellegek közül egymást marcangolva - ez a közelgő katasztrófa előjele. Darabokra szakadhat az egész, kényes egyensúlyban lévő világ.

Ged főmágus, a varázslók legnagyobbika, a fenyegető veszély okait kutatja. Két botcsinálta utitársa - Arren, a száműzött herceg és Therru, a tűz bélyegét viselő lány - társaságában veszélyekkel teli útra kél, melynek végén szembe kell néznie ősellenségével, Cob mágussal, aki az örök élet reményében kaput akar nyitni az élők és a holtak világa közt...

Ursula K. Le Guin világsikerű, magyarul is megjelent fantasztikus regényciklusából, Goro Miyazaki, a "nagy mágus" Hayao Miyazaki fia készített lélegzetelállító képi világú kalandos-csodás filmeposzt.

Vélemény:

Az első olyan anime ami nem tetszett. Több hibádzó dolog is volt benne, kezdve a pocsék szinkronnal, ami azt hittem kivédhető, így váltottam Japánra ami ugyanolyan szörnyű volt, majd váltottam angolra és az is. Szerencsétlen Karvaly hangja mintha fel akarná magát kötni annyira monoton mód beszél és olyan hangsávon. Idegesítő volt, és azért majd két órás a film…tehát őrülten sokat jelent a hang is.

A zenével is bajaim voltak, olyan érzésem volt mintha valami skót  vidéken lennénk. Nem tudom mennyi köze van Skóciához a történetnek,….de lehet van, csak nem tudok róla. Nem olvastam a könyvet ami alapján készült (még…bár lehet sosem) úgyhogy nem tudhatom.

Szereplők: egyetlen egy olyan szereplő nem volt akit szeretni vagy sajnálni tudtam volna! És ez nagy szó. Amúgy imádok vagy sajnálni vagy együttérezni vagy szurkolni valakiért, de ebbe senkiért… a herceget nem sajnáltam, mert egyrészt gyilkos másrészt őrült, és félős…a varázslót nem sajnáltam mert nem is ismertem meg a történet alatt,…a lányt aki amúgy sárkány, vagy a sárkány ki lány…őt se kedveltem meg. Szépen dalolászik, meg hasonló, és beszól a boszorkánynak…de nem. Lehet az a baj amúgy hogy azt hiszem, két óra alatt lehet mély jellemet, vagy bármilyen jellemet bemutatni és érzékeltetni. Ami amúgy nem annyira légből kapott elvárás volna, elvégre mennyi anime van…és azért ott mondtam, hogy hu de szerettem ezt a karaktert vagy amazt….

De a rajzolás jó volt…és tetszik a címe. De ennyi, ennél többre számomra nem érdemes. Egyszer nézős ….

Film adatai:

Cím: Földtenger varázslója

Eredeti cím: Gedo senki

Kiadási év: 2006

Rendezte: Goro Miyazaki

Hossz: 115 perc

A mű alapjául szolgáló könyv írója: Ursula K. Le Guin

Zombiháború

Zombik…azaz igazság nem vagyok oda  a zombikért, mármint a témában ez volt az első könyv amit olvastam, és az is amolyan véletlen. Kölcsönkértem egy Moly tagtól, mert már hallottam ilyen –olyan dolgokat róla, azt, hogy jó, meg hogy érdekes. Ennek ellenére az volt bennem, hogy legrosszabb esetben igen hamar le is rakom, mert nem szeretem a hullákat, a vért, az öldöklést meg ilyesmit.

De. de más volt, dokumentumregény szerű, érdekes és meglepő. Rengeteg leírt dolgon elgondolkoztam, hogy ha lenne ilyen, akkor vajon a jelenlegi világ legyőzné-e őket, vagy ki is pusztulnánk?

Érdekes volt végigkövetni a 0. Betegtől a háború végéig az eseményeket. Voltak országok amiken meglepődtem, például Japánon, hogy hogyan reagáltak és hogy ürítették végül ki az egész szigetországot, Észak Koreán, hogy csak úgy eltűnt, vagy Dél Koreán akik meg most gondolkodhatnak, hogy mi lehet északkal, ott van több millió zombi a föld alatt, vagy megmenekültek és élnek vígan a föld mélyén. Én mondjuk előbbire tippelnék, mert elég egy fertőzött aki lejutott és onnantól majdhogynem megállíthatatlan a kór elvégre egy barlangrendszerben vannak és kifelé nagyon nem menekülhetnek. Meg ha nem zombik lennének, akkor miért nem jöttek ki? Feltehetően követik hírszerző dolgokkal a világot, és már tudták volna, hogy tiszta a levegő…no mindegy ez csak egy észrevétel :D

A nagy Pánik is érdekes, egy csomó ember elmegy északra, nem túlzottan jól felszerelve, minden hülyeséget amivel úgyse tud mit kezdeni visz magával, de élelmiszerrel nem pakolna fel…az emberi felelőtlenség. Ha már menekülsz akkor legyen eszed, meleg ruha, és kaja, és ennyi, ha még fér valami oda akkor jó. Amúgy én is azt hittem, a zombik majd a hidegben megfagynak és akkor a sarkkörökön és környékükön milyen jó lehet…és de nem. Megfagynak de csak míg fagy van azt kiolvadnak és mennek tovább…milyen már ez !! :D

És még sorolhatnám, ezer kérdésem és ezer „na most ez meg hogyan?” érzés lett bennem. Elgondolkodtatott és meglepett. Fel is raktam a kívánságlistámra, biztosan újra olvasós, annak ellenére, hogy holmi élő holtak nagyon távol állnak az érdeklődési körömtől. Le a kalappal Mr. Brooks előtt ;)

Értékelés 10/10*

Borító: És még a borító is tetszett, semmi brutális, kicsit vérpöttyös, de nagyon illik a könyvhöz.

Könyv adatai:
Írta: Max Brooks

Cím: World War Z – Zombiháború

Oldalszám: 400

Fordította:Pásztor Zoltán

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés dátuma: 2011

P. F. Thomése: Árnykislány

Feleslegesnek tartom a fülszöveget bemásolni, mert elég semmit mondó, ezen a részleten kívül:

„A legtöbb nyelvből hiányzik egy szó. Ha valaki elveszíti a férjét vagy a feleségét, azt mondjuk rá : özvegy. Ha valakinek meghalnak a szülei, úgy nevezzük: árva. De mit mondunk arra az édesanyára, vagy édesapára, aki a gyermekét veszítette el?”

Ennyi elég is lett volna szerintem a könyv hátuljára, ahelyett, hogy még idéznek, hogy mennyire jó is ez a könyv, és hogy milyen megindító. Nem vagyok érzéketlen, sőt ha úgy és olyan egy könyv sírok is rajta, de ez a könyv részben inkább idegesítő volt, mintsem megindító. Túl sok volt benne az, hogy mindent költőien kell elmondani, annyira költőien, hogy már-már az ember ne is értse. 

Én becsülöm azokat, akik képesek leírni, hogy milyen amikor elveszítenek egy fontos személyt számukra, érthető módon. Értettem, hogy trauma, és az élet nem ugyanolyan többé. De nem derült ki számomra, hogy miért halt meg, miben halt meg pontosan, és hogy mekkora volt. Kisbaba, gondolom olvasás után, hogy pár napos, de nem lehetek ebben sem biztos.  

 

Jó dolog, ha kiírja magából az ember ami bántja, de azzal nem feltétlen értek egyet, hogy ezt ki is kellene adni. Egyrészt ez esetben sikerült egy nagyon költői művet alkotni ahol már maga a tény, amiért feltehetően megíródott (hogy elvesztette a lányát) már csak amolyan mellékes dolog, a sok hasonlat és költői, és nem költői közhely miatt elveszett a lényeg. Nem tudtam együtt érezni az íróval, nem tudtam átérezni a bánatát, és megérteni sem tudtam.  És nem ez az egyetlen olyan könyv, amiben ez a téma. Tudom, nem kötelező elolvasni, ha nem érdekli az embert. De engem maga a téma, érdekelt volna.

De vannak ebben a témában még könyvek, úgyhogy azt hiszem idővel keresek egy másik hasonló történetet, és reménykedem benne, hogy az jobban lesz megírva.

Bár tény és való, ilyen könyveknél nem feltétlen elvárható, hogy jól legyenek megírva….

Értékelés: 10/5

Könyv adatai:

Író: P.F. Thomése

Cím: Árnykislány

Kiadó: Nyitott Könyvműhely

Kiadási év: 2010

Oldalszám: 110

Fordító: Balogh Tamás

Kis áttekintés

Van egy olyan szokásom, hogy hiába a Moly, én azért továbbra is vezetem a füzetet amibe azt írom melyik hónapba mit olvastam, és azok hány oldalasak voltak. Igazándiból ezt 2008 óta csinálom, és idéntől van felvezetve a mangák oldalszáma is, tavaly és előtte ezeket nem írtam be. Minden esetre egész érdekes dolgok jöttek ki.

A Molyra 2009. 07.18 –án regisztráltam és feltűnően megnőtt az olvasott oldalak száma.

2008-ban összesen 9.940 oldalt olvastam el. Ez csak könyveket jelent.

2009-ben ez a szám 19.647 oldal…és ebbe még mindig csak könyvek vannak és mangák nem. Azért elég durva, hogy szimplán a Moly hatására több mint duplájára nőtt az olvasási mennyiség. Persze hozzá kell tennem, a mennyiség csak egy szám, a minőség megint más, és próbálok inkább a minőség felé menni, de besikerül néha választani pocsék könyveket is :S

2010-ben ez a szám 14.617 ami 2009-hez visszaesés de még mindig szerintem szép :D

Azon gondolkodtam, hogy ugyebár vannak statisztikák, hogy Magyarországon hány könyvet olvasnak általában az emberek, és van egy borzalmas szám, hogy van egy csomó ember aki egyáltalán nem olvas, és van aki egy könyvet egy évben. Tudom, természetes dolog, hogy mindenkinek más a hobbyja és ebből adódóan nem mindenki könyvmániás, olvasó ember, de azért ez a statisztika elkeserítő.

Persze…tény, hogy én utáltam olvasni. Komolyan utáltam, nem szerettem, nem értettem mi benne a jó, aztán a véletlen és a sors úgy hozta, hogy könyvtárba kerültem dolgozni, és úgy éreztem, hogy ha nem olvasok akkor nem tartozom oda…aztán megszerettem az olvasást és most sok-sok könyvet olvasok, amikor pont nem vagyok olvasási válságban :D behozom a lemaradásokat, és próbálok haladni a friss megjelenésekkel. Könyvtárosként, persze az a tévhit van, hogy mi olvasunk munkahelyen…igen amúgy olvasunk amikor nincs Olvasó. Mert első az olvasó, második meg az, hogy ülni és nézni ki a fejünkből nem valami jó dolog, harmadrészt meg, hogy ajánljon a könyvtáros könyvet, ha maga nem olvas? Mondjuk, még mindig nem igen tudok mit kezdeni a nagyon romantikus olvasóinkkal akik kérik, hogy valami hasonlót ajánljak…mert nem fekszik a téma, és nem is igen szeretnék egyelőre romantikus könyveket olvasgatni. Most úgyis el vagyok havazva a Molyos kihívásokkal, és boldog vagyok, ha olyan könyv kerül a kezembe ami legalább háromra jó :D De most már úgy vagyok, hogy csak akkor jelentkezem új kihívásra ha már teljesítettem egyet :D

Hayao Miyazaki: Laputa – Az égi palota

Tartalma:

Pazu, egy aprócska bányászfalu árvája, arról ábrándozik, hogy a saját szemével láthassa azt a mitikus égi palotát, amelyről anno elhunyt édesapja készített fotót egy repülés alkalmával. Nem is sejti, hogy az égből aláhulló, rejtélyes medált viselő kislánnyal (Sheeta) karöltve lehetősége nyílik beteljesítenie az álmát.

Nyomukba ered viszont a lebegő sziget kincseire áhítozó kalózbanda és Muska, a katonaság támogatását élvező, hatalomra éhes titkosügynök, aki rámutat Sheeta valódi származására. Felfedi, hogy a lány nyakában hordott varázserejű ékkő jelenti Laputa ősi civilizációjának a kulcsát. Vajon a gyermeki erő szövetségének sikerül megmentenie a felhőbe burkolózó minibirodalmat?

Vélemény:

Nálam Miyazaki neve eleve amolyan biztosítás, hogy csak jó lehet, vagy ha rossz is de legalább szép :P. Szép volt, a zene is tökéletes volt hozzá. A történet kicsit nekem kusza volt. Eleve az elején nem lehetett tudni, kinek is szurkoljak most őszintén, így a főszereplőn kívül elkezdtem mindenki ellen szurkolni :P voltak nagyon vicces jelenetek, mint amikor Sheeta „földet ért”.  Aztán kiderült a gonoszok (kalózok) sem gonoszok, és az amúgy sem szimpi Muska meg megmarad nem szimpatikusnak.

Más végkifejlettre számítottam, de így is érdekes volt. Valahogy jobban számítottam, egy élő Laputára, egy olyan városra, amiben még  emberek vannak, vagy amiben lesznek a jövőben mint egy elhagyatott, és csak fegyverekkel és kincsekkel teli repülő birodalomra. Viszont tetszett, hogy a kalózok is emberek, és van humorérzékük is és ahogy a gyerekek is tudták, érző lelkek és jobb szívűek, mint azt maguk képzelik. Soknak tartottam az értelmetlen gyilkolást és képtelen voltam megérteni Muska negatív "mindenkit pusztítsunk el" és " én vagyok a Király a többiek senkik" hozzáállásának hátterét. Persze, lehet csak szimplán ilyen ember volt, de annyira keserű szereplő. Őt például utáltam is rendesen :P
Viszont Sheeta nagy kedvenc lett, mert se nem nyafogós, se nem egóista, pedig kiderül a végére, hogy akár egója is lehetne, mert nem véletlen van nála a levitációs kő. Serény, dolgos kislány, aki, hogy az emberiséget védje, akár meg is semmisíti Laputát, ha ez kell hozzá, akár vele is veszik a semmibe.
Tehát összességében egy jó anime, egyszer nézős, de egyszer érdemes. Nekem egyelőre marad A Vándorló palota a kedvenc Miyazaki-m :D Azt eddig még nem tudta felülmúlni semelyik más műve sem :)

Értékelés: 7/10

Film adatai:

Rendezte: Hayao Miyazaki

Cím: Laputa – Az égi palota

Eredeti cím: Tenku no shiro Rapyuta

Kiadási év: 1986

Kiadó: Studio Ghibli

Hossza: 124 perc

Nyelv: Japán, angol, magyar

Felirat: magyar, angol

12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete szükséges.

Svetlana Chmakova: Esti tagozat 1. (Weirn-könyvek)

Fülszöveg:

Az iskolákat ugyan bezárják éjszakára, de tovább folyik az oktatás egy igen különleges diákcsoport számára. Az esti iskolába vámpírok, vérfarkasok és weirnek (a boszorkányok egyik fajtája) tanulják az alapokat a számtantól a ráolvasásig. Alex egy fiatal weirn, akit korábban csak otthon tanítottak, de bizonyos körülmények miatt most az esti tagozatra jár. Vajon sikerül-e a lánynak átvészelnie a sötét erők gyülekezését? A Dramacon alkotójának legújabb, három részes sorozata.

Vélemény:

Szeretem ezt az írót, rajzolót. A Dramacon-t is imádtam, ez érdekesebb. Érezhetően mostanában a vámpírok a menők, így természetes, hogy sokan erre építenek sorozatot, mangát, regényt, akármit. Szeretnivaló rajzolás, és máris lett pár kedvenc karakterem. Kristepher úr például ilyen, olyan szívtipró vámpír, de emellett aranyos is. Sok a vámpír a történetben, a boszorkányok annyira nagyon nem  jönnek képbe még. Bár Alex aki boszorkány főszereplő elég sokat van benne, de az első kötet még nem túlzottan magyaráz meg semmit. Felvet dolgokat, sejtet dolgokat, de igazándiból ez még csak egy bevezető.

Várom a folytatást :)

Értékelés 8/10

Könyv adatai:

Író: Svetlana Chmakova

Cím: Esti tagozat 1

Oldalszám: 196

Fordítók: Pap Zoltán, Sárközy Bence

12 éven felülieknek ajánlják!