Ugrás a fő tartalomra

Molyok találkoztak kivételesen Dunaújvárosban!

 Itt még nem volt igazán találkozó, olyan nagy, ami több mint három Molyt jelentene. Mert @mama_gold és én azért szoktunk találkozni néhanapján, csereberélni is akár. De ugyebár az nem ugyanolyan, mint ez!
 Persze én nap mint nap találkozok Molyokkal, akik most viszont nem tudtak eljönni mert, nyaralni mentek, vagy egyéb program közbejött, de a következőn azért szeretnének itt lenni. @Sicc ; @hjuda ; @smilla . Reméljük legközelebb összejön majd.
 És hogy tegnap kik voltak itt és mit csináltunk. Jött Székesfehérvárról  @Amrita illetve @ppayter akiket @mama_gold és barátnője Ibolya társaságában vártunk a Budapesti busszal…mint kiderült Fehérvárról jöttek, így mi néztük-néztük a buszt és csak úgy hírtelen megjelentek. Egyszerre jött amúgy a két busz :P
 Beültünk a City Caféba, egy forró csokizásra, mert hát miért is ne esett volna és miért is ne lett volna olyan hideg. Beszélgettünk mindenről, a Román lejtől, a Mongóliába való utazáson át, a könyves eseményekig. Persze könyvekről is szó esett, kaptam egy mangát olcsóért (Moriyama Daisuke: Chrno Crusade 4.) meg ígéretet a mongol pénzre. Mert apum gyűjt mindenféle pénzt, és ha már leszóltuk a romániai pénzt (mert olyan mint a játékpénz! És műanyag és átlehet látni egy részén!) akkor majd meglátjuk a mongolt is.
 Pár órával később helyileg még mindig ott ültünk, amúgy igen kényelmes helyünk volt, csak a zene folyton ismétlődött, és néha már unalmas volt, meg a tükör és remek festmény is a társaságunkban volt :D nos tehát megérkezett @maerlyn és @ģemma akik most helyből jöttek. Örülök, hogy őket is sikerült személyesen megismernem. @mama_gold viszont ment, mert biciklivel volt és mennie kellett. Mi még egy ideig üldögéltünk, beszélgettünk, kávéztunk, mert az időtől álmosodtam, meg a többiek sem voltak olyan hude éberek. Szóba került már a mongol zenétől a nem tudom miig terjedő zenei kultúra felemlegetése. Itt jegyezném meg, a Japán Pop igenis jó! :P az mellékes, hogy néha el kell gondolkozni, hogy az énekes fiú vagy lány-e de na, hát nem lehet minden tökéletes.
 Idővel megéheztünk, úgyhogy átsétáltunk kicsit odébb lévő Diáktanya nevű helyre. Hiába vagyok „helyi” én ott még nem voltam, azt hiszem nem is fogok sűrűn arra járni. A kaja finom volt, csak akkora basszuuuus, és akkor még rávettek a „menjünk le a Duna partra” akcióra… Aki még nem járt Dunaújvárosba, annak, sok-sok nagyon sok lépcső vezet le a Duna partra, meredeken és kissé darabos, tehát lehet kimegy a bokád mire leérsz :P
De leértünk és tényleg szép, túl sűrűn nem szoktam én sem erre járni, úgyhogy újdonság volt. Végigsétáltunk a Duna parton, megnéztük a víz milyen meleg, meg a hajókat amik ki tudja honnan jöttek.  Találkoztunk hangyákkal, akik vagy menekültek, vagy támadtak, vagy ki tudja! Szerintem az eső elmosta az otthonukat, tehát menekítettek. Óvárosban van egy jó cukrászda, ott ettünk egy jó fagyit. Tényleg jó, ideig legjobb fagyim volt. Akkor séta visszafelé a Dózsa Mozihoz. Messziről láttuk a munkahelyem is, meg a „gyönyörűséges” templomot, aminél rondábbat sem látott még az ember :P
 Körülbelül a Dózsa György útnál lecsatlakoztam a társaságtól, mert megjött a „taxim”, anyumék túrázni voltak, azt akkor mentek haza kocsival, úgyhogy akkor már én is hazamentem velük.
Remélem mindenki jól érezte magát Dunaújvárosba, még visszatértek, és még lesz pár találkozó. Én remekül éreztem magam, köszönöm mindenkinek aki eljött :)

Megjegyzések

Szilvamag üzenete…
Biztos jó volt, és fényképek nem készültek?
Jeffi üzenete…
@maerlyn fényképezett egy keveset a mobiljával :) Azaz igazság gépet azt itthon hagytam, úgyhogy nem tudtam képeket csinálni most :)
Nita üzenete…
Remélem lesz még ilyen, most nem tudtam elmenni ünneplés miatt, de legközelebb hátha. :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é