2011. július 24., vasárnap

Renato Caporali – Szalai Lilla (szerk.): Arab népmesék



 A könyv nagy része Aladdin történetét dolgozza fel, kicsit másként mint ahogy a mesékből megszoktam. Kevésbé éreztem ezt jó megoldásnak. Mármint a történet szerint van egy varázsló, annak egy gyűrűje, ami majdnem ugyanarra jó, mint a lámpás, egy időben mindkettő Aladdinnál van, majd a lámpás a varázslónál stb. és persze az a varázslatos limit sincs, hogy „hármat kívánhatsz”. Pedig az szerintem sokat javított a történeten, hogy jól meg kellett gondolni mik a kívánságok, mert csak három van. Itt meg halomra kívánhatott mindenfélét.
 Az ébenfa paripa című mese már számomra is újdonság volt. Tetszett, bár valahol teljesen logikátlannak tartottam a történet eszmefuttatását. Miszerint a paripát megalkotót elzavarják, holott bemutatta, hogy az egy remek dolog. Na meg a halálom volt az a „Abban a szempillantásban beleszeretett, s elhatározta, hogy ha addig él is, feleségül fogja venni.” És persze ez visszafelé is így történt, és jaj-jaj… oké ez nekem rossz volt :D Értem én, hogy szerelembe esnek meg minden, és értem, hogy a könyv rövid ergo ezt gyorsan le kell tudni benne, de ennyire? És ennyire rosszul megfogalmazva?
 A titkos ajtó már más történet, nem volt ismerős, bár kiszámítható volt. Érdemes elolvasni, aki nem ismeri. A fene nagy kíváncsisága az embernek az a veszte! :P
 A kert őrzője, csalafintaság, igazságos igazságszolgáltatás és hasonló, rövid, velős és találó.
 A Tenger Fia. A kötetben a kedvenc történetem. Barátságról, hitről, és arról, hogy mennyire félreértelmezhetnek bizonyos dolgokat az emberek.

„-Ti, földi emberek talán nem hiszitek, hogy Allah az élet ura?
  -Már hogyne hinnénk?
  -Tehát mikor Allah életet ad egy embernek, akkor azt csak kölcsönben adja neki? Igaznak gondoljátok-e ezt?
  -Igen! Ez igaz!
  -Akor pedig miért sírtok, ha Allah visszaveszi azt, ami az övé? Örülnötök kellene, mint ahogy mi örülünk! Látod, ezért nem kérek többé a barátságodból!”
(idézet a kötet 124. oldaláról)

A rajzok nagyon szépek voltak, illettek a történetek hangulatához, bár néha azt vettem észre nem követik a történet haladását, tehát a kép oldalakkal előbb vagy később kellett volna, nem akkor amikorra rakták, de ez legyen a legnagyobb gond.

Könyv adatok:
Népek meséi 15. kötet
Összeállító: Renato Caporali
Illusztrátor: Alessandra Rundine
Fordította: Dr. Paál Zsuzsanna
Kiadó: Kossuth Kiadó zrt.
Oldalszám: 124
Kiadási év: 2011

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.