2024. május 13., hétfő

Sefcsik Judit: Jogosítványt minden nőnek!

 

Kiadó: Librotrade
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 188
ISBN: 9786158163644
Megjelenés időpontja: 2021. március 15.





Hát ugye én elkezdtem tanulni a vezetést, és gondoltam, ha már könyvtáros vagyok akkor ne csak az online felületen tanuljak, olvassak más "szakkönyvet" is, addig se a monitort kell néznem.

 Gondoltam, hogy bár a cím irritál, és a rózsaszíntől is égnek áll a hajam, de hát nő volnék, biztosan értékelni fogom, hogy  mint nőtársam ad tanácsokat abba, hogy hogyan is legyen jogsim.

Nem mondom, hogy nem volt hasznos része a könyvnek, de azt már igen, hogy ez a röpke 188 oldalból nagyjából 5 oldalt tett ki.

 Nem is tudom....mi volt a legnagyobb gondom a könyvvel. Részben az, hogy én nem vagyok egészségügyi gyógyszergyáras sokat kereső ember, és engem senki nem mentesít az elsősegély tanfolyam letételéről. Mondjuk tény, nem is kell 2 hónap alatt letennem minden vizsgát :D

 Magáról a tanulási folyamatról amit a könyv vázol. Nos olyan már nincs, tehát elévült. Tantermi oktatás, mint olyan, vidéken (Dunaújvárosban), már nem létezik. Minden átköltözött az online térbe, már csak vizsgák és maga a vezetés oktatás lesz amit személyesen intéznek. Ebből adódóan a könyv első fele már irreleváns. A vezetős rész érdekes lett volna, ha nem 2 oldalt szán rá, vizsgázással 4-et... tehát igazándiból, az ami érdekelt volna, az össze lett foglalva, mert a zumba órás mesélése és a nem tudom milyen ragu készítés miatt már nem maradt neki hely.

A könyv végén lévő kresz könyv, hát...annak aki annál a cégnél, tantermi oktatásban vesz részt, na az tudja használni :D

 Tehát, összességében borzalmas volt, de elolvastam. Okosabb nem lettem tőle, de káromra se válik feltehetően. Idejétmúlt, borzalmas fogalmazással és igazándiból olyan volt, mintha én leírnám, mennyire király vagyok, hogy milyen gyorsan jogsit szereztem, de azt, hogy mennyit, hogyan tanultam már nem....

2024. május 8., szerda

Queensa · Ppyong: Bűnös ​beszélgetések 3.


Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Úgy hiszem, sokat köszönhetek a kötetnek. Kirángatott az olvasási válságomból, és elérte, hogy a blogra is visszatérjek. Remélhetőleg, most már az olvasási-írási kedvem is lassan visszatér, legalábbis én szeretném!

 Meg voltam amúgy győződve (senki ne kérdezze, hogy mire alapozva), hogy ez a sorozat trilógia. Hogy ez így három részbe leossza a lapokat és megtudunk mindent, és milyen jó lesz végre megtudni a sztori végét. Aztán megvilágosodtam, hogy ez a sorozat, nem három részes, feltehetően nem is 4....5....6..... Meg sem akarom tippelni, hogy hány részes lesz. Őszintén, rákeresni meg nem merek, mert még elijeszt, hogy sosem lesz vége :D

 Ami amúgy nem lenne akkora tragédia, mert szeretem olvasni, és hát a rajzolás, ahogy az előző két kötetben is, továbbra is szívem csücske. És hát kezdem a Mészárost megkedvelni, mert azaz igazság, így a harmadik rész után kezd ő lenni az egyetlen normálisan gondolkodó egyén :D

Johnatan körül forgott ez a rész. Jobban, mint az előző kettő, bár így a harmadik rész végére teljesen tiszta, hogy bármi is történik az a srác életében történik. Mindenki (is) őt akarja, vagy megvédeni, vagy megölni, vagy megfektetni, vagy hasonlók. Eddig akivel találkozott, az mind akart tőle valamit, és szegény annyira ...naív, hogy nagyjából nem vesz észre semmit, csak ami kiböki már a szemét. És hát persze kellően paranoid, hogy az amúgy eddig nem túl gyanús emberbe is belelássa a sorozatgyilkost, árulót, vagy rosszakarót. Ebből adódóan rossz döntések sorát hozza meg, és nem látom, hogy szegény mikor fog megvilágosodni. Úgy érzem, hogy Én kevésbé fogok meglepődni a sorozat végén, mint ő. És sejtem, hogy élete leghülyébb ötlete volt, hogy fegyvert szerzett, amit amúgy használni se tud ;D

 Ebben a részben amúgy Johnatan visszatér az iskolába, hogy összefusson mindenkivel, informálni akarná Robbent, meg szeretne információkat a testvéréről, de igazándiból az az egész vége, hogy senki nem bízik senkibe, és mindenki hazudik, mindenkinek. Közben a mészáros és a másoló, vagy más telefonon cseverészik, ecsetelve, ki kit akar megölni :)

 Történetileg amúgy sajnos sokkal okosabbak a rész végére nem lettünk. Továbbra is van sejtéseim, hogy ki a másoló, csak most már szerencsétlen Robbenben sem bízom, pedig eddig ő volt a szimpatikus srác a sorozatban.

 Nem tudom, hogy hány rész lesz, de kíváncsian várom a folytatást, mert amúgy  a sztori leköti az olvasót, kifejezetten érdekes. Az idegesítő karakterek ellenére is. A rajzolás szerintem nagyon tetszetős, tehát már azzal megvettek maguknak.

 Fülszöveg:

Miután megszökik a börtönből, Kister felkeresi Jonathant, és arra kényszeríti, hogy költözzön az általa kijelölt helyre, ahol vele kell együtt élnie. A zsákmányát semmiképpen nem orozhatja el tőle az utánzója, ezért bizarr megállapodást javasol…


A sorozat előző részeiről írtam:

Első rész 

Második rész


Christopher Hansard: A ​pozitív gondolkodás tibeti művészete

 

Könyv: Christopher Hansard: A pozitív gondolkodás tibeti művészete
Kiadó: Trivium
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2003
Oldalszám: 290
ISBN: 9639367397
 
 

 A könyvet még szerintem akkor kölcsönöztem ki, először, amikor elkezdtem dolgozni a munkahelyemen. Ez nagyjából 17 éve volt. De akkor nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam, hogy a végére is érjek. Úgy emlékszem amúgy, hogy annak idején nekikezdtem, de nem vonzott be.

Idén is nekikezdtem, és nagyjából 3 hónap kellett ahhoz, hogy elolvassam. Persze foghatom arra, hogy az életem kissé a fejet tetejére állt és ebből adódóan nem is volt időm olvasni. (ami amúgy igaz, talán egy hete kezdtem megint olvasásra adni a fejem). De azaz igazság a három hónapos olvasási sebesség, még így is elég durva nálam. Nem éreztem a könyvet teljesen nekem szólónak.

Rengeteg dologról ír, rengeteg jó dologról amúgy, de sok helyen úgy éreztem, hogy nem vagyok elég spirituális beállítottságú, hogy ezeket a feladatokat el tudjam végezni. Hogy bár imádom a tibeti életfelfogást, de jelenlegi életszakaszomban valahogy borzalmasan távolinak éreztem a leírtakat a saját életemtől.

 Ennek ellenére cseppet sem bánom, hogy a kezembe került (ismételten) és hogy nem adtam fel már az elején az olvasást. Lehet, hogy majd évek múlva újra a kezembe kerül, és akkor újraolvasva már több dolog lesz tiszta számomra, és több dolognál fogadom el, hogy ez már csak így van. Bízom benne, hogy az évek folyamán majd valamennyire még képes leszek nyitni a spiritualitás felé, és hogy így kevésbé lesz idegen számomra a könyvben leírt meditációk, rítusok nagy része.

 Azt ajánlom, hogy aki el akarja olvasni a könyvet, az készüljön arra fel, hogy borzalmasan nyitottnak kell hozzá lenni, hogy ne érezzük az írót furának. Néha azért így is nálam beütött az "oh, vannak emberek akik ilyesmiket csinálnak?" Igen fura volt néhol.


Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.