Ugrás a fő tartalomra

Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

 

Könyv: Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

Kiadó: Good Life Books

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 216

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636300050

Fordította: Angi Emese

Megjelenés időpontja: 2023. április 13.

Ár: 5.790,-

Kiadói ár: 4.632,-



Köszönet a könyvért a Good Life Books kiadónak!

(plusz a türelmükért, hogy ez a poszt úgy már két hónapja megíródhatott volna, ...)

De ami késik nem múlik, egyszer mindennek (is) eljön az ideje. Az ilyen naplós dolgokkal kapcsolatban, mindig két dolog jut eszembe:

  1. Ez tök jó lesz, kitöltöm, és lekövetek mindent. Mindent úgy fogok csinálni ahogy kér, és végre megtudom, mi történik, ha valaki lelkiismeretesen kitölt egy ilyet. Pozitív gondolatok, csak jó lehet.
  2. Nem szeretek beleírni könyvekbe, nem szeretek kitölteni dolgokat, de mindig azt hiszem, hogy majd ezt kitöltöm.
Tehát két teljesen ellentétes gondolat motoszkál mindig bennem. Főleg, mert valahogy a kitartáson kellene még dolgoznom, hogy egy ilyen naplót képes legyek MINDEN nap kitölteni, és visszaolvasva boldogság töltsön el, hogy sikerült. 
Feltehetően, ha a vége felé nem 38 fokos lázam lett volna és fetrengtem volna az ágyba, akkor kivételesen tényleg sikerült volna kitölteni. Megnéztem, az utolsó 1 héten bukott ez csak nálam.
Én elhiszem, hogy az embereknek segít az, ha van egy rutinjuk a reggelre és az estére is, és, hogy megválaszolják a kötetben lévő kérdéseket is. Bizton állítom, hogy meglehet őket, de.
 De a legnagyobb gondom a célokkal voltak. Mert persze vannak céljaim a napra (túlélni a munkát, nem megölni senkit, nem beszólni senkinek, boldognak lenni), de egyrészt mindennap ezt leírni frusztráló lenne, és ha őszinték vagyunk, feltehetően a normális embereknek, ennél sokkal kidolgozottabb terveik vannak a napra, vagy napokra. Vagy vannak nagy terveik, amiket napokig odaírhatnak mindig, és egyszer majd teljesül akkor lecserélik.
 A hála adás volt a legkönnyebb, mert bár nem gyakorlom azóta mindennap, de minden önsegítő, boldogságkutató, utat mutató könyv/napló/blogbejegyzés emlegeti és volt idő míg írtam is. Ez könnyen ment, bár a behatárolt 3 dolog hol sok, hol kevés volt...bár tény általában ugyanazokért a dolgokért vagyok hálás (egészség, család, munka) vagy esetleg az időért (hogy esett, hogy nem esett....stb.). Tehát ez könnyű volt.
A megerősítések...sok önsegítő könyv után SEM érzem még a dolgot magaménak, és feltehetően addig nem is fog működni, de próbálkozom ezzel is. 
 A nap végső összefoglalása, hogy hogy éreztem magam, hogy mennyit ittam, hány lépést tettem nagyjából könnyen ment. Itt is inkább a terveim summázása volt, ami néha zavart, vagy szimplán úgy éreztem, hogy semmi értelmeset nem tudok írni oda, holott nem kér lehetetlent.

A Napló igazándiból tetszett, a bevezető korrekt mód leír mindent, példákat is hoz (amiket, az olyanok, mint én előszeretettel másolgatnak a megerősítés sorba :P), és maga a napi oldalpár is teljesen jó. Szerintem jó kötet, de tény, rávilágított, hogy nekem ezek a napló dolog nem való. Zavar, hogy könyvbe írok, sosem arra akarok válaszolni amit ő akar, sosem azt akarom amit ő szeretne és hiányzik hozzá a kitartásom, hogy végig vigyem :D Ugyanígy nem való nekem amúgy a naptár dolog sem. Van...év közben párszor megtalálom...de mivel olyan marha sok dolgom és programom nincs, tökéletesen felesleges számomra a léte :)

Viszont amíg töltöttem a "naplót" tetszett, ha nem lettem volna  a végénél totál beteg, akkor feltehetően sikerült volna végig kitöltenem, és most azt írhatnám, hogy "Végre volt elég kitartásom, hogy kitöltsek egy ilyen könyvet"...talán majd, valamikor még próbálkozom ilyennel....de lehet elengedem a dolgot, és fogok egy sima füzetet...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.