Neil Gaiman: Óceán az út végén

 

• Könyv: Neil Gaiman: Óceán az út végén
• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 180
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155272431
• Fordította: Pék Zoltán

Idén már próbálkoztam Gaiman-nal, de feltehetően rosszkor kezdtem neki, mert nem sikerült belerázódnom (Elveszett próféciák). Annak idején nagyon szerettem a szerzőt, és igazándiból most sem utálom, csak valahogy már nem nyűgöz le annyira, mint 10 éve. Lehet rossz könyvet választottam, vagy csak rosszkor, vagy annyit változott az ízlésem, hogy igazándiból, már nem vagyunk olyan közel egymáshoz, mint eddig.

 Az Óceán az út végén egy remek kis történet, kellő borzongással, és sok kérdéssel. Az alap ötlet zseniális amúgy, Gaiman nagy mesélő, és remekül nyúl mindenféle mitológia alapokhoz. Tetszett a könyv és nagyon gyorsan lehetett vele haladni is, mégis valahogy valamit hiányolok belőle.

A főszereplő fiú, aki visszatér a farmra, és lepereg előtte vélt vagy valós gyermekkorának szőrnyű, mágiával és halállal tarkított élete érdekes volt. Viszont valahogy, az hogy felnőttként visszatér és visszaemlékszik pont ez ami kicsit nálam erőltetettnek tűnik. Valahogy jobban fogyaszthatónak tartanám úgy, hogy jelen időben, a kisfiú életét bemutatja, és nem keveri bele a "jelent" vagy "jövőt". Tehát igen, jobban élveztem a 7 éves srác fura életét, mint a középkorúét, aki csak mereng és gondolkodik egy padon, hogy a dolgok valósak voltak-e vagy sem.

A farm, a három nővel és a mágikus dolgokkal amúgy pazar. Ahogy elmegy Lettie és a srác elűzni a szörnyet, vagy ahogy később kell megküzdeniük vele szintén nagyon jól megvan írva. A fénylő birtok, és maga az Óceán is amúgy zseniális.

Nehéz amúgy erről a könyvről írni, mert egyrészt tetszett, másrészt idegesített, és voltak részei amik viszont nem tetszettek. Nem tudom így azt mondani, hogy maximálisan imádtam, de azt sem, hogy nagyon utáltam volna. És semlegesnek sem mondanám, mert két érzés kavarog bennem, az hogy Gaiman egy zseni, meg az, hogy miért kellett túl bonyolítania a dolgokat.

Ennek ellenére persze olvassátok. De nekem akkor is, ha Gaiman, akkor Csillagpor, esetleg Sosehol inkább. Hmm... lehet újra kellene olvasnom ezeket, mert ezeket tényleg szerettem...talán segítene visszarázódnom Gaiman elborult fantáziájába :)

Fülszöveg:

AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE.

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely létezik, ahova mehet: egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.

Neil Gaiman regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

Cait Flanders: A kevesebb több

 

Könyv: Cait Flanders: A kevesebb több
Kiadó: Libri
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 232
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636042059
Fordította: Bakonyi Berta

 

 Ezt a könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsön, az ő értékelését/kritikáját/posztját itt olvashatjátok.

  Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert a borító és a cím azt sejtette, hogy köze van a minimalizmushoz. Meglepő mód viszont a molyon nincs rajta ilyen címke, ami olvasás után ki is derült, hogy miért nem. Hogy hiányzik-e róla, vagy sem, azt olvasás után gyanús, hogy mindenki egyénileg tudja eldönteni.

 Magáról a minimalizmusról nagyjából 3 mondat szól, amikor a szerző utána olvasott a dolognak, és konstatálta, hogy ha őszinte akar lenni, akkor amit csinál hajaz erre is. De nagyjából ennyi, és nem is igazán ez a lényeg.

A memoár címkét későn vettem észre (a poszt írásakor), mert ha tudom felkészülök arra, hogy lesznek számomra unalmas fejezetek, amikor a szerző életének azon részéről (szülei válása) mesél oldalakat, ami, bár érdekes, de kicsit  sok volt számomra. Kellett amúgy pár fejezet ahhoz, hogy egyáltalán megkedveljem a szerzőt. Feltehetően nem segített az, hogy rengeteget mesélt a "hogyan részegedtem le apámmal tizenéves koromban" fejezetéről, és az alkohol ivási szokásairól. Ezek a témák eleve engem közelről érintenek és nem szeretem. De a szerző elmeséli, hogy hogyan szokott le, a könyv írásakor már 20-on akárhány hónapja nem ivott!

 Érdekes elegye amúgy a könyv az önsegítő irodalomnak és a memoárnak. Mert igazándiból, a tanácsok, melyeket szeretne velünk megosztani Cait, az a könyv végén található, nagyjából 5 oldal. Minden egyéb az életének egyes epizódja, hogy ő hogy gondolta a kevesebb több mottót, és hogy valósította meg.

Elmesélte, hogy miként szokott le az ivásról, majd hogyan fizette vissza a hitelkártya tartozásait, majd hogyan lett vega, és hogy jutott el arra a pontra az életében, hogy :

• Fogta az összes cuccát, átválogatta, kiselejtezte, elajándékozta amit nem használt, és ez a könyv írásakor nagyjából a dolgai 65%-át jelenti.
• Hogyan állította fel az 1 évig nem vásárlási listáját, és lett az egy évből végül sokkal több.

Érdekes volt olvasni azt is, hogy a barátai viszonyultak minden egyes fogadalmához. Leírja, hogy egyre kevesebb látszat barátja lett. Ugyanis amikor leszokott az ivásról, az ivó cimborák hagyták ott, amikor vega lett az a húsimádó barátai egy részét zavarta, és ami őt meglepte, hogy az, hogy egy évig nem vásárol, szintén pár embert lemorzsolt. (még, hogy nem felszínesek az emberek...egy része.) És nem értette, hogy ha őt nem zavarja, hogy a másik vásárol, akkor ez fordítva miért zavaró a másiknak? (ugyanezt nem értette az ivásnál sem, a hús evésnél sem, és amúgy én se értem)

Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy semmit sem vett egy évig. Három listát készített:

1. Dolgok, amiket megvásárolhat: élelmiszer, bármi amit használ, de elfogyott éppen (tehát, nem halmoz fel raktárt apokalipszis idejére, csak mert akciós)
2. Jóváhagyott vásárló lista: ide került minden, amit tudta, hogy az évben biztosan meg kell venni. Azt hiszem neki ezen a listán volt egy ruha, meg még pár dolog volt.
3. Dolgok, amiket NEM vásárolhat: igazándiból, minden itt van, ami az első kettőbe nem került bele. Itt mérte fel, mennyire sok hülyeségre költ, és hogy az impulzus vásárlások csak úgy jönnek, és utólag a legtöbb ilyen dologra nincs is szüksége az embernek.

Érdekes volt olvasni, miként küzdött a Black Friday-jel, vagy bármi más csábító gondolattal, hogy fogyasszon. Még számomra is nagyon inspiráló és tanulságos volt olvasni, pedig ÉN nem nagyon vásárlok, csak ha már muszáj. Ennek ellenére persze hamarosan elkészítem az én listámat is. App már van ami nyomon követi a költekezésemet, úgyhogy vissza tudom nézni, hogy nagyjából mire költöttem.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Igen, mindenképpen. Memoárosabb, mint szerettem volna, de így is nagyon élvezetes olvasmány volt. Szívem szerint mindenki kezébe nyomnám, akik sokat fogyasztanak, hogy megtanuljanak kicsit jobb, tudatosabb fogyasztók lenni.

Fülszöveg:

 A ​húszas évei végén Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott, amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy

EGY TELJES ÉVIG NEM VÁSÁROL SEMMIT.

Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a „megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött, mi a legfontosabb az életében.

Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy

MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ.

Ha legfeljebb csupán a jövedelmem tíz százalékát teszem félre, hová tűnik a többi pénz? Miért mentegetőzöm folyton a költekezésem miatt? Valóban szükségem van a fizetésem 90 százalékára a megélhetésemhez, vagy kevesebből is kijönnék? Tizenkét hónapja rendre minden hó végén hasonló kérdéseket tettem fel magamnak, egyelőre mégsem találtam rájuk választ. Csak annyit tudtam, hogy látszólag minden megvolt, amit csak akartam, az otthonomban, a karrieremben és az életemben egyaránt, mégsem éreztem soha elegendőnek. Sosem voltam elégedett. Mindig többet akartam. Ám mivel nem lettem boldogabb attól, hogy mindenből egyre többet vettem, talán itt volt az ideje, hogy megpróbáljak kevesebbre törekedni. […]

A vásárlási tilalom szabályai elég egyszerűnek tűntek: a következő egy év során nem vehetek új cipőt, ruhát, kiegészítőket, könyveket, magazinokat, elektronikai cikkeket, semmit a házba. Csakis olyan fogyóeszközöket, mint az élelmiszer és tisztálkodószerek, illetve benzint a kocsimba. Szintén megvehetek bármit, ami a „jóváhagyott bevásárlólistámon” szerepel, amely egy maréknyi olyan dologból állt, amikre a közvetlen közeljövőben szükségem lehet. Ezeken kívül, ha feltétlenül szükséges, pótolhatom, ami elromlik vagy tönkremegy, ám csak ha előbb megszabadulok a rossztól. És olykor-olykor elmehetek étterembe is, viszont egyáltalán nem vásárolhatok elvitelre kávét – ez volt a legnagyobb bűnös szokásom, amire nem akartam többé legalább száz dollárt elszórni havonta.

Carina Maggar: Hogyan ne legyen szívás a munka? - Őszinte jótanácsok mindenkinek, aki dolgozik

 

Kiadó: Scolar
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635096886
Fordította: Nyuli Kinga
Illusztrálta: Simon Landrein
Ár: 4.999,-

Kiadói ár: 4.249,- (2023.09.17.)

A kolléganőm ajánlotta a könyvet, hogy ez remek kis könyv. Szarkasztikus humorral megáldva, de érdemes elolvasni. Ilyen ajánlás után úgy van az ember, hogy hát nem vastag, a címe is érdekes, üsse kavics, nézzük mi ez a könyv.

 Tényleg gyorsan lehet vele haladni, a mérete is aranyos kis kompakt, a táskába simán belefér (kis táskába is, nem csak a hátizsákkal, amivel melóba járok), úgyhogy jó buszos könyv lett volna. Ha nem olvasom el ma így első nekifutásra.

 Semmi esetre sem letehetetlen, és vannak hiányosságai, de a szerző sok olyan dolgot látott meg és fogalmazott meg, amit a munkába járó emberek nagy része szintén észrevesz, de inkább csendben meggyőzi magát arról, hogy az úgy mégsem úgy van, ahogy ő látta.  Carina sokunkkal ellentétben kimondja a kimondatlan dolgokat.

 Sok tanácsot nem kaptam arra, hogy ne legyen szívás a munka, bár a cím miatt ezt vártam. Minden esetre érdemes volt elolvasni, hiszen így rájövünk, nem csak nekünk szívás néha a munka, és ad pár kapaszkodót és ötletet is, de inkább az arcodba nyomja a tényt, hogy "Igen, jól érzed, nem normális, ami körülötted  (is) történik". Bizton állítom, hogy az erre fogékony és eddig sötétben járó embereknek felnyitja a szemét....remélem. 

 Én tisztába vagyok a munkahelyem pozitív oldalaival és a negatív oldalaival. Vannak olyan dolgok amik mind a két oldalra besorolhatóak. Ilyenek a nem egy generáció dolgozik a munkahelyemen. Ez irtó jó dolog lenne...rengeteg régi tapasztalat és sok új friss újítás születhetne ebből. Részben születik is, de sokkal több minden lehetne, ha nem hallanám 17 év után is azt a varázsmondatot, amitől elfog az émelygés "EZT ÍGY SZOKTUK"... és ez a mondat a kreativitás sírásója....

A könyv pár kedvenc részét kimásolom kedvcsinálónak, mert amúgy humoros a szerző, nekem tetszett legalábbis némely írása jobban, mint a többi.

------------

Ne használd a CS betűs szót.

Azok a cégek, amelyek egy nagy "család"-ként aposztrofálják magukat, valójában palástolni próbálnak ezzel valamit. Ilyenkor valószínűleg az áll a háttérben, hogy "titokban mindannyian szerencsétlenek vagyunk, a munkahelyi kultúra pedig mérgező". A vezetőség részéről ez jó taktika, hiszen így elérik, hogy az alkalmazottak munkaidőn kívül, sőt akár hétvégén is ingyen dolgozzanak a "családi összetartozás" jegyében.

------------

Tippek, amelyek segítenek, hogy ne őrülj meg.

• Lehetőleg ne az íróasztalnál ülve ebédelj.
• Ne folyj bele az irodai drámákba.
• Egy jó fejhallgató segítségével kizárhatod az agyadból azoknak a hangját, akiket nem kedvelsz.
• Mindig legyen rend az asztalodon.
• Gondoskodj a megfelelő vízbevitelről; amellett, hogy ez jó a testednek kénytelen leszel rendszeresen szüneteket beiktat (a vécé meglátogatása = nem az asztalod felett görnyedsz)
• Próbáld megőrizni a hidegvéredet, ha az ebéded eltűnik a hűtőből (ez biztosan előfordul majd)

------------

Sok rossz főnök van a világon.

Csak azért, mert valaki a főnököd, még nem feltétlenül lesz belőle ideális vezető vagy követendő példa. Ha rossz a főnök, a dolgozók elégedetlenek lesznek, a munkakörnyezet pedig egészségtelenné válik. Ha az irodában problémák vannak, általában a vezetők között kell keresni a bűnöst. Sajnos a hatalom sokszer az emberek fejébe száll, és rosszindulatú, pukkancs diktátorokká teszi őket.

------------

Bizton állítom, hogy lehetett volna ez a könyv sokkal jobb, de ha szórakozásból olvasod, és néha csak somolyogva felnézel, és "oh, ez de ismerős" hagyja el a szádat...nos, megéri elolvasni. Jók az Aha élmények. Bár tény, az embernek attól sem jobb, sem rosszabb nem lesz, hogy másnak jó vagy rossz az élete/munkája/akármilye, de valahol mégis megnyugtató, hogy nem egyedi helyzetben éli napjait. Bár valahol ez meg roppant szomorú.

Holly Matthews: Boldog ​leszek, és kész! - Az önfejlesztés gyakorlati útmutatója kezdőknek és szkeptikusoknak

 

Kiadó: Partvonal

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 320

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636090425

Fordította: Bosnyák Gabriella

Megjelenés időpontja: 2023. augusztus 3.

Ár: 4.999,-

Kiadói ár: 3.999,- (2023.09.15-én)

Köszönet a könyvért a Partvonal Kiadónak!

Azt hiszem, a címet kellene befognom a legújabb mantrámnak! 

Rengeteg önsegítő könyvet olvastam, ami az esetek többségében amúgy elég is, egészen addig, míg nem billen meg valamitől a világ és veszítem el, mindazt, amit addig felépítettem. Általában ilyenkor magnéziumot kell szednem, mert akkor vagyok totál padlón, ha hiányzik a szervezetemből. Viszont biztos vagyok abban is, hogy ha nem olvastam volna ennyi önsegítő könyvet az elmúlt tíz évben, akkor sokkal rosszabb lelki állapotban lennék, mint, amiben jelenleg vagyok. Senki ne mondja, hogy könyvtárosnak lenni nem stresszes :P

60 tanács szerepel a könyvben, 60 módja annak, hogy egy kicsit jobban megismerjük magunkat, a világot, az összefüggéseket, és a tényt, hogy azon dolgokkal, melyekre nincs ráhatásunk, nem kell foglalkoznunk. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, de ne stresszeljünk olyan dolgokon, amiken nem tudunk változtatni, mert feleslegesen szívja le az erőnket. Helyette, minden olyan dologgal, ami viszont rajtunk (is) múlik azzal foglalkoznunk kell.

 A boldogság nem fog örökké tartani, nincs olyan, hogy "megnyertem a lottót, akkor most már boldog vagyok". Egyrészt, az emberek 99,9% sose fogja megnyerni a lottót, plusz a pénztől nem lesz az ember boldogabb, maximum egy rövid időre. A boldogságot a mindennapokban kell meglelnünk, úgy hogy figyelünk a környezetünkre, és nem mellékesen a saját igényinkre.

Holly szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy tisztában legyünk azzal, hogy nem mindenki foglalkozik velünk, és nekünk sem kellene mással foglalkoznunk. A panaszkodás, a dráma királynősködés és a "csak rólam szóljon" történetek még sosem végződtek úgy, hogy "boldogan élt, míg meg nem halt..". Ugyanis egyik sem vezet a boldogsághoz. Hamarabb leszel boldog egy sétától, mint az insta/facebook/akármi görgetésétől. És igen, tudom...órákat el lehet szórakozni a semmivel, nekem is néha megy...de valóban, boldogabbak nem leszünk tőle. A természetjárást is ajánlja, és  igaza van. Most, hogy nyaralni voltam, és életembe először homokos tengerparton lehettem, az ott színtiszta boldogság volt. Nem fürödtem a tengerbe, csak belesétáltam, meg ki, meg be, meg ki és élveztem, hogy a hullámok jobban eláztatnak, mint terveztem...

Holly 60 tanácsában van esti, reggeli rutin, meditálás, tudatosság, zene, és még rengeteg dolog. A tanácsok egy része viszont inkább figyelemfelhívás, mit NE csinálj. Az egyik kedvenc részem az alábbi:

• Nem fog mindenki kedvelni.
• Nem fog mindenki "érteni"
• Nem fogja mindenki azt gondolni, hogy csodálatos vagy abban, amit csinálsz.
• Néhányan idióták,
• Néhányan akkor is elmondják a véleményüket, amikor nem kérdezik őket.
• Néhány embernek mindig lesz valami negatív mondanivalója.

Másrészt....

• Te sem kedvelsz mindenkit.
• Te sem "értesz" mindenkit.
• Te sem gondolod, hogy mindenki jó abban, amit csinál.
• Néha idióta vagy.
• Néha akkor is elmondod a véleményed, amikor nem kérdezik.
• Néha ok nélkül mondasz negatív dolgokat.

Üdvözöllek a felnőttek világában!

A könyv egésze optimista és élettel teli, szerintem csak attól, hogy az ember elolvassa, már boldogabb lesz. Nem hiszem, hogy az alcímes kezdő lennék, de szkeptikus sem vagyok (csak néha). Számomra sokat adott, sokszor fogom majd elővenni, mert egyszer elolvasva, nem jön minden át. Le okézza a tudatom, hogy jah "ezt is csinálni kellene", aztán vagy csinálom, vagy nem. De a könyv felépítése meglehetősen barátságos azoknak is akik csak egy-egy témát akarnak újra olvasni. Rövid három-négy oldalas fejezetekből áll, tehát buszon, repülőn, nyaraláson, orvosra vagy sorban állva várva is lehet olvasni.

Fülszöveg:

A ​boldogság döntés kérdése. Belefáradtál abba, hogy megfelelj másoknak? Megbénít az önbizalomhiány? Kihívásokkal teli időszakkal nézel szembe? Képtelen vagy nemet mondani? A nehézségek elfeledtették veled, mik tesznek boldoggá? A kötet 60 rövid, lényegre törő fejezetben ismerteti az önfejlesztés legjobb módszereit. Emelkedj felül a hétköznapi problémákon, és lásd meg azokat a lényeges mozzanatokat, amelyekből mindig újra töltekezhetsz!

A szerző, Holly Matthews – angol színésznő és személyiségfejlesztő coach – saját küzdelmes életén keresztül tapasztalta meg: az élet akkor is szép, amikor nehézségekkel állunk szemben. Hiszi, vallja és gyakorolja, hogy a boldogságunk csakis rajtunk múlik: nem a külső körülményektől függ, és nem is a körülöttünk lévő emberek segítségével érhetjük el. A könnyed stílus ellenére a szerző szavai erőteljes üzenetet hordoznak, amely tartós szemléletváltásra ösztönöz, és az önfejlesztést a mindennapi rutin részévé teszi.

Holly Matthews (1984) angol színésznő, elismert gyásztanácsadó és coach, utóbbi két minőségében a BBC rendszeres vendégszakértője. Férje 2017-ben hunyt el agydaganatban, ő pedig egyedül maradt két kislányukkal. Addigi szakmája mellett tanácsadói képzettséget szerzett, majd tudását személyes tapasztalatain átszűrve hozta létre Happy Me Project nevű weboldalát és írta meg ezt a könyvet, amelyet az Egyesült Királyságban 2022-ben az év önsegítő könyvének választottak.

Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

 

Könyv: Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

Kiadó: Good Life Books

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 216

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636300050

Fordította: Angi Emese

Megjelenés időpontja: 2023. április 13.

Ár: 5.790,-

Kiadói ár: 4.632,-

Köszönet a könyvért a Good Life Books kiadónak!

(plusz a türelmükért, hogy ez a poszt úgy már két hónapja megíródhatott volna, ...)

De ami késik nem múlik, egyszer mindennek (is) eljön az ideje. Az ilyen naplós dolgokkal kapcsolatban, mindig két dolog jut eszembe:

1. Ez tök jó lesz, kitöltöm, és lekövetek mindent. Mindent úgy fogok csinálni ahogy kér, és végre megtudom, mi történik, ha valaki lelkiismeretesen kitölt egy ilyet. Pozitív gondolatok, csak jó lehet.
2. Nem szeretek beleírni könyvekbe, nem szeretek kitölteni dolgokat, de mindig azt hiszem, hogy majd ezt kitöltöm.

Tehát két teljesen ellentétes gondolat motoszkál mindig bennem. Főleg, mert valahogy a kitartáson kellene még dolgoznom, hogy egy ilyen naplót képes legyek MINDEN nap kitölteni, és visszaolvasva boldogság töltsön el, hogy sikerült. 

Feltehetően, ha a vége felé nem 38 fokos lázam lett volna és fetrengtem volna az ágyba, akkor kivételesen tényleg sikerült volna kitölteni. Megnéztem, az utolsó 1 héten bukott ez csak nálam.

Én elhiszem, hogy az embereknek segít az, ha van egy rutinjuk a reggelre és az estére is, és, hogy megválaszolják a kötetben lévő kérdéseket is. Bizton állítom, hogy meglehet őket, de.

 De a legnagyobb gondom a célokkal voltak. Mert persze vannak céljaim a napra (túlélni a munkát, nem megölni senkit, nem beszólni senkinek, boldognak lenni), de egyrészt mindennap ezt leírni frusztráló lenne, és ha őszinték vagyunk, feltehetően a normális embereknek, ennél sokkal kidolgozottabb terveik vannak a napra, vagy napokra. Vagy vannak nagy terveik, amiket napokig odaírhatnak mindig, és egyszer majd teljesül akkor lecserélik.

 A hála adás volt a legkönnyebb, mert bár nem gyakorlom azóta mindennap, de minden önsegítő, boldogságkutató, utat mutató könyv/napló/blogbejegyzés emlegeti és volt idő míg írtam is. Ez könnyen ment, bár a behatárolt 3 dolog hol sok, hol kevés volt...bár tény általában ugyanazokért a dolgokért vagyok hálás (egészség, család, munka) vagy esetleg az időért (hogy esett, hogy nem esett....stb.). Tehát ez könnyű volt.

A megerősítések...sok önsegítő könyv után SEM érzem még a dolgot magaménak, és feltehetően addig nem is fog működni, de próbálkozom ezzel is. 

 A nap végső összefoglalása, hogy hogy éreztem magam, hogy mennyit ittam, hány lépést tettem nagyjából könnyen ment. Itt is inkább a terveim summázása volt, ami néha zavart, vagy szimplán úgy éreztem, hogy semmi értelmeset nem tudok írni oda, holott nem kér lehetetlent.

A Napló igazándiból tetszett, a bevezető korrekt mód leír mindent, példákat is hoz (amiket, az olyanok, mint én előszeretettel másolgatnak a megerősítés sorba :P), és maga a napi oldalpár is teljesen jó. Szerintem jó kötet, de tény, rávilágított, hogy nekem ezek a napló dolog nem való. Zavar, hogy könyvbe írok, sosem arra akarok válaszolni amit ő akar, sosem azt akarom amit ő szeretne és hiányzik hozzá a kitartásom, hogy végig vigyem :D Ugyanígy nem való nekem amúgy a naptár dolog sem. Van...év közben párszor megtalálom...de mivel olyan marha sok dolgom és programom nincs, tökéletesen felesleges számomra a léte :)

Viszont amíg töltöttem a "naplót" tetszett, ha nem lettem volna  a végénél totál beteg, akkor feltehetően sikerült volna végig kitöltenem, és most azt írhatnám, hogy "Végre volt elég kitartásom, hogy kitöltsek egy ilyen könyvet"...talán majd, valamikor még próbálkozom ilyennel....de lehet elengedem a dolgot, és fogok egy sima füzetet...