Ugrás a fő tartalomra

Michael Acton Smith: Belső ​csend

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről a könyvről a blogomra is, vagy elég csak a molyos kifakadás róla. Végül úgy döntöttem, hogy leírom ide is a véleményemet, kicsit talán jobban kifejtve.

Az év első felében vettem ezt a könyvet, részben mert a téma érdekelt volna, a mindfulness mostanában kellően érdekel, így szerettem volna többet megtudni róla. A molyon relatíve pozitív értékelések voltak, így gondoltam, hogy bár rohadt drága könyv (3.900), megéri a befektetést és majd rengeteg pozitív és érdekes dolgot fogok megtudni.

Hát, első csalódásom akkor ért, amikor kézbe vettem és kinyitottam. Értem, hogy a 21. század embere nem szeret annyira olvasni és a dizájn nagyon fontos, de úgy érzem van egy arany középútja a dolognak. Itt elbillent a dizájn felé, és kimaradt a tartalom relatíve. A könyv ugyanis 224 oldalas, a szöveg amit tartalmaz, jó ha 50 oldalt kitenne. Amúgy a végén rájöttem, hogy miért 224 oldal és miért kellett széthúzni ennyire (azon túl, hogy könnyebb eladni, ha azt hiszik van is benne valami). A könyv végén ugyanis megmagyarázzák, miért van minden oldalon pontozás a lapszéleken. Dobpergés...nos azért, hogy behajtogasd és akkor egy újabb reklámfelületet adsz az applikáció embereinek, mert kihajtogathatod, hogy Calm ...és nézheted a polcodon. Azok után, hogy  a beépített könyvjelzőt kivágtad és a csuklódra kötötted! Igazándiból, ha nem utáltam volna a könyvet már az elején, akkor ITT lett volna az a pont amikor elhangzik valami nagyon csúnya a számból.

Amellett, hogy miután elolvastad, hajtogass és vágj ki a könyvből dolgokat, a borító anyaga valami borzalmasan béna. Nem igazán puha táblás, de nem is kemény. Megjegyezném, hogy könyv hajtogatáshoz a kemény táblásak jobbak! Pár napi hurcolás után ugyanis meggyűrődött az egész, pedig védve volt és nem úgy olvastam, mint egy állat. Tehát tartósnak sem mondható, bár ugye egy olvasás után úgy is reklámot hajtogatsz belőle.

Igen, a reklám! Zseniális amúgy, 4.000 forintot fizet az ember, hogy megvegyen egy reklám könyvet, ami egy applikációt reklámoz, tudatos jelenlétbe csomagolva. Nagy ötlet volt, aki ezt így megcsinálta, pláne, hogy lefordították magyarra is, bár az app meg angol, tehát pl. ha véletlen érdekelne is az app akkor sem tudnám használni, de ennyi pénzért olvashattam róla, hogy milyen szuper. Bár, amit olvastam, az alapján nem jutott eszembe, hogy egyáltalán próbálkozzak a letöltésével, mert nem hozott lázba.

 A könyv a tudatos jelenlétre fókuszálna, ezért minden klisét amit csak lehetett ők is bedobtak róla. Sok színes kép, sok idézet, és sok olyan dolog, amit ha beírsz a google-ba, hogy tudatos jelenlét, az első oldalon két oldalba összefoglalnak neked! Tehát igazándiból semmi újat nem olvastam. Ja de, hogy van egy ilyen applikáció!

 A másik amit én rühellek, hogy kitöltős  oldalakat raknak bele. Nem annyit, hogy naplónak használd a könyvet, csak annyit, hogyha véletlen azt hiszed, ez remek dolog ide kitölteni (bár ugye, utána hajtogatod a könyvet, így ha írtál bele, sem fogod azt sosem visszaolvasni), akkor sem viszed túlzásba. Talán 10 kitöltős oldal volt, mármint ugyanaz az oldal, csak tízszer....


Belbecs: Nem pontozom, mert nincs mit. Aki soha az életben nem olvasott a témában, annak lehet, hogy tetszik. Főleg, ha oda van az idézetekért, és imádja, hogy két oldalt kitölt egy darab idézet, mert akkora nagy betűvel írták, hogy teljenek a lapok. Mert ugye a hajtogatáshoz kellett a 224 oldal! De aki például a neten már keresgélt a témába, annak ez egy idegesítő dolog lesz, és tudatos jelenlétben húzhatja fel magát a könyvön, és azon, hogy ezért fákat vágtak ki. Arról nem is beszélve, hogy ezért pénzt adott, nem is keveset.


Külcsín:   .... Hagyjuk ...


 HVG Könyvek, Budapest, 2018
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633045923 · FordítottaMoharos Éva

Fülszöveg:
A rendszeres meditáció bizonyítottan jót tesz: fejleszti a kreativitást, az összpontosítást és a hatékonyságot, segít megőrizni testi-lelki egészségünket. A mindennapokban azonban
nehéz időt szakítani arra, hogy behunyt szemmel, nyugodt környezetben meditáljunk akár csak fél órát is.
A Belső csend erre kínál megoldást: a hétköznapi élethelyzetekben alkalmazható tudatosságot. A mindfulness gyakorlása nem igényel különleges felkészülést, a bennünk rejlő kreativitást, spontaneitást hívja elő. A gyönyörűen illusztrált kötet inspiráló gyakorlatokkal, bárki számára elérhető ötletekkel vezet rá, hogyan észleljük a minket körülvevő világot.

Sétálj egyet úgy, hogy nincs úti célod!
Próbáld ki a csokievéstmindfulness-módra!
Ültess növényeket és figyeld a fejlődésüket!
Kapcsold ki a telefonod egy rövid időre!

Mosolyogj, lélegezz és lassulj le!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é