Az Icsigo-icsie, a vissza nem térő pillanat, a jelen teljes színtű átélése - tudatos jelenlét, mindfullness. Ennyi és nem több. Nem egy új életszemlélet amit nem ismernek az emberek és furán és idegen hangzik. Igen, valóban, ha mindig icsigo-icsie-re hivatkozol, roppant fura leszel.
Nagyon jó, hogy tudok most már a tudatos jelenlét és a pillanat visszahozhatatlanságának japán szóösszetételéről, de maga a könyv nem adott túl sokat hozzá az amúgy is meglévő ismereteimhez.
Lehet, hogy sokkal nagyobbat ütött volna, ha nem vagyok éppen beteg, és mondjuk amikor az illatos részhez értem, éreztem volna illatokat...igen, menő lett volna, de jelenleg sem érzek minden illatot. Lehet, hogy sokkal jobban átjött volna a könyv, ha nem olvastam volna ennyi mindfullness könyvet az elmúlt fél évbe, és nem csalódtam volna amúgy mindegyikbe. Ebbe is csalódtam, úgyhogy egyszer, csak lesz egy olyan könyv ami a témában nekem íródott. Vagy szimplán el kéne engednem a témát, mert nem köt annyira le.
Próbálom az életemet megszervezni, próbálom a jelenben élni. Próbálok úgy viszonyulni, minden egyes naphoz, hogy azt mondhassam, hogy éltem. Még ha jelenleg az életem nem is túl izgalmas és nem is túl változatos. Szeretem, ha nyugodt az életem, szeretem, ha a munkám is nyugodt. Szeretem megélni a napjaimat, és elfogadni a jelent. De igen, sokszor fordul elő, hogy nem csak a jelent nézem. Nézem a múltat és rosszul érzem magam. Olyan dolgok miatt, amiken már nem lehet változtatni. És igen, aggódom a jövő miatt, ami meg még itt sincs. Úgy hiszem, hogy évek alatt azért ezt az aggódást sikerült visszaszorítanom. Sokkal több a Jelen az életemben mint a Múlt vagy a jövő, bár tartom, elkélne egy kicsit több jövő tervezés az életemben.
Nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, mert érdekes volt, csak éppen kevés. Az Ikiai - A boldogság japán titka viszont a szerzőpáros legjobb könyve. Ha valaki, még nem olvasott tőlük, csak az Icsigo-icsie jött szembe vele, akkor ezt ajánlom. A másik Ikigais könyvük is jó, viszont az ami tényleg sokat adott az életemhez és azt hiszem, hogy jövőre újra is fogom olvasni. Ha tetszett az Icsigo-icsie azért olvass az ikigia-ról, ha nem tetszett annyira, akkor is olvasd el az ikigait mert az mélyebb, jobb és az, hogy az egyik nem tetszett, még nem jelenti azt, hogy egyik sem tetszene. Lehet te is az ikigai-ban találod meg az életcélkeresési stratégiádat.
Belbecs: 3/5
Biztosan jó, valakinek. Nekem ez a "húzzunk le még egy bőrt a japán kultúrkörről" könyvnek tűnik. Imádom a japánokat, imádom ezt a szerzőpárost, de ezt a könyvet, egy tökéletesen felesleges könyvnek érzem. Sajnálom!
Külcsín: 5/5
Viszont be kell ismernem, hogy maga a kivitelezés még mindig nagyon tetszik. Szeretem, hogy a szerzők összes könyvének kb. ugyanaz a dizájnja, csak más színekkel. Hangulatos és nagyon jól tud kinézni. Ha gyűjteném a könyveket, akkor tök jól mutatna a polcomon.
Életünknek minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen.
A japán icsigo-icsie annak művészete, hogyan hozhatjuk ki minden pillanatból a legtöbbet.
A japán teaszertartáshoz kapcsolódó icsige-icsie a jelen pillanat teljes átélését szolgálja. Segít értékelni a mulandó szépséget; megtanít, hogy mind az öt érzékszervünk segítségével miként horgonyozhatunk le a jelenben, s miként zárhatjuk ki a félelmet, a bánatot, a haragot és más negatív érzelmeket, amelyeket a múltra vagy a jövőre figyelés táplál. Az icsigo-icsiét gyakorolva észrevehetjük a véletlenek varázsát, s ezáltal értelmet adhatunk életünk egymástól független eseményeinek.
Mindenkinek a kezében ott lehet a kulcs, amely kinyithatja a kaput a mások iránti figyelem, a harmónia és az élet szeretete előtt. Ez a kulcs az icsigo-icsie.
Bookline Könyvek, 2020
Megjegyzések