Adrian Tchaikovsky: Pókfény

Köszönöm a könyvet @Fallen_Angel -nek, hogy kölcsönadta, és még nem írt rám, hogy miért van nálam ilyen sokáig! :D
Abban már biztos vagyok, hogy Adrian Tchaikovsky bármit is ír, én vevő vagyok rá. Eddig három megjelent könyvéből három ötcsillagos volt nálam, pedig...nem vagyok túl sci-fi-s, sem túl fantasy olvasó sem, és a háborús dolgok sem különösebben érdekelnek, és a pókokat se kedvelem igazán...de ő eléri, hogy érdekeljen és igenis tartsam a pókokat jófejnek.
A PÓKOK jófejek! De komolyan! Amúgy van egy olyan érzésem, hogy az írónak van egy kis pókmániája, mert azért elég sokat emlegeti őket és sokat is tud róluk.
Fallen_Angel szólt, mielőtt elkezdtem, hogy azért ez más lesz, mert ez fantasy, mondtam is neki, hogy nem baj, az író nálam már bizonyított, biztos tetszeni fog. Aztán elkezdtem, és 44 oldalnál állt a könyv...két hónapot. Nem volt hozzá hangulatom, és nem akartam, hogy elrontsam a könyvélményt azzal, hogy akkor olvasom, amikor nincs hozzá kedvem. Így aztán nyár vége lett, mire újra kézbe vettem a kötetet és igazándiból pár nap alatt ledaráltam.
Észrevételeim  a könyvvel kapcsolatban:

• eszméletlen jó humora van az egésznek, és néha már a fejedet vágod a falba attól, hogy már megint ezek mibe keveredtek
• eszméletlen trágárak amúgy a szereplők, de igazándiból valahol tök megértettem őket.
• a könyv vége kib*szott nagyot ütött és valahogy pár oldallal a vége felé sejtettem, hogy ki és kit fog megölni. Sejthető volt ott már.
• én az ember pókkal vagyok! Ő a legjobb fej az egészben, a tolvajon kívül.
• azért nagy dolog, hogy egyáltalán eljutottak a Sötét Nagyúrhoz ahhoz képest, hogy a csapat egyik tagja szerencsétlenebb vagy hülyébb, mint a másik. Vagy kanosabb...a lovag igazán meghalhatott volna, nem sírtam volna érte XD
• azért rengeteg abszurd dolog volt benne, de tök hihető abszurd dolgok!
• Igenis elgondolkodtató a kis kettős mérce, és itt is az emberpókkal értek egyet! Mérjünk mindenkit egyenlőként!
• A parancsok hülyék, és azok pláne akik néha elfelejtik, hogy időben felül kéne őket írni.
• A mágus nem jó arc, de a végén már-már megkedveltem.
• A nagy pókok parák, de tény figyelmeztetve lettek.
• A Sötét Nagyúr...nem vicces. JÓ valójában k*rva vicces volt :D

Tehát rájöttem, hogy több fantasy-t kéne olvasnom, meg több Adrian Tchaikovsky-t...de nincs több könyve magyarul ;((((( Úgyhogy kedves Fumax, hozzatok tőle még sokat-sokat soooookaaaaat!

OLVASS BELE!

Belbecs: 5/5

Adrian Tchaikovsky egy állat, nem tudom valahogy annyira tud írni, annyira az amit én szeretek, hogy írjon sokat-sokat, és jelenjen meg magyarul is!!!

Külcsín: 5/5

Tetszik a kép, mondjuk nem raknám ki a szobámba, de tök jó. Örülök, hogy átvettük a külföldi borítót :)

Fülszöveg:

A Fény és a Sötétség örök harcában mindig is egy prófécia segített legyőzni a gonosz seregeit. Egy ilyen jóslat utasításait követve próbálja hősök egy kis csapata megszabadítani a világot Darveziantól, a Sötét Úrtól. Hosszú, kalandos útjukon szembe kell nézniük szörnyekkel, óriási pókokkal, véráldozatra szomjazó őrült szektákkal, és saját gyengeségeikkel. A pókok erdejéből a Szent Városon keresztül a gonosz tornyáig szokatlan vezetőt követnek: egy óriáspókot, amit a csapat mágusa kényszerűségből emberré változtatott. 

Legalábbis… nagyjából.

Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei és a Hadállat szerzője ebben az első látásra klasszikus alapokra épülő, mégis modern, sötét humorral átszőtt fantasy regényében ugyanazokat a témákat dolgozza fel merőben más fényben, mint amelyekért a magyar olvasók is annyira megkedvelték. Emberség és emberiesség, empátia és gyűlölet, felelősség és álnokság – minderre egy nem ember szereplő látószögén át tart görbe tükröt.

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Pókfény

Kiadó: Fumax

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 312

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634700715

Fordította: Habony Gábor

Megjelenés időpontja: 2019. április 25.

Gabriella Eld: Játékok ​unatkozó felnőtteknek (Legendák a Bagolyvárosból 2.)

Köszönöm a könyvet @AniTiger-nek! Mert olyan rendi, hogy kölcsönad könyveket ;)
Nos, részben jobb ez a másik résznél, részben meg rosszabb, mint a másik rész. Az elgépelések száma amúgy kicsit kevesebb lett, nem olyan idegesítő a dolog, mint az előzőbe, pedig a hossza ugyanolyan. Vagy a szerző figyelt itt már jobban oda, vagy kapott egy szerkesztőt, aki átnézi, bár ahhoz képest még mindig elég sok elütés volt.
Értékelem, hogy a fantáziájának egy nagy hányadát beledobta a könyvbe, de ennek az eredménye csak valami kavarc lett, ami nem volt mindenhol végtelenül logikus. Sőt! Értem én, hogy függő vég és amúgy majd egyszer megmagyaráz mindent, de most kb. minden lóg a levegőben. Alaska, Igor, a német, Cadie, meg a beszélő könyve.
Az előző értékelésnél is írtam, hogy az a baj, hogy váltott szemszögben van és ez a váltott szemszög rögtön 4-5 amit egy ilyen rövid történetnél még úgy ahogy tud koordinálni, de mondjuk, egy hosszabbnál nem. És itt is voltak vakfoltok, amikor igazándiból semmit sem tudunk meg, vagy egyáltalán nem vezetnek sehova sem a szálak. A nézőpontok meg irreleváns relatíve, hogy ki beszél, mert összefolynak a dolgok éppen ezért kellett volna megmaradni 2-nél mondjuk.. mondjuk Igor meg Cadie és ezzel lefedte a történet szereplőit, úgyis egy helyen van mindenki.
Ennek ellenére nem volt rossz, csak túlzsúfolt, túl sok mindent történt és kiszámítható volt. Az is, hogy ami történik az nem annak a műve, akire először gondoltak. Legalábbis nekem egyértelmű volt.
Egy nyári olvasmánynak jó, hogy a sorozat, ha folytatódik folytatom-e én is? Nem vagyok benne biztos. Cadie szála tök nem érdekel, Alaskáék meg sokat nem fejlődtek az előző rész alatt, bár az a gyanúm, sok idő sem telt el a két kötet között, mármint történetileg sem. Tehát olyan nagy karakterfejlődés sajna nem volt, bár azért Alaskán látszik a könyv végére, hogy kicsit élőbb lett, mint az előző kötetben, de ehhez kellett egy kiadós rémálom. Ami amúgy a tükörképét illeti, az az egyetlen olyan karakter Igoron kívül akit kedvelek. Mert egy bunkó, de legalább nem titkolja, hogy taj paraszt.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5
Tetszik a borító és a cím is, csak nem tudom a könyvhöz kötni. Egyiket sem, jó a cigis kezet tudom Cadie-hez kötni, de a cím akkor is így lóg a levegőben...mint ezzel a történettel oly sok minden :( Pedig szeretni akartam!

Fülszöveg:
Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon.
Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.
Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?
Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták.
Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.

Könyv: Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás helye: Hajdúböszörmény
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155999062
Megjelenés időpontja: 2019. június 12.

Gabriella Eld: Talpig feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.)

Köszönet a könyvért @AniTiger - nek! Látod milyen gyors vagyok? :) Ez kivételesen nincs meg a könyvtárnak, pedig amúgy nem lenne rossz ez.
 Még AniTigernél láttam a könyvet és akkor kezdett érni bennem a gondolat, hogy akkor ezt én is szeretném olvasni. Aztán kölcsön is kaptam, és most valami rövidet akartam olvasni, hát gondoltam, akkor ez jó lesz. Nem mondom, hogy rossz, de azt sem, hogy életem legjobb könyve.
Először is, borzalmasan elkélt volna egy szerkesztő, mert gyönyörű elgépelések, hiányzó és plusz betűk és ragok vannak a történetben, amik nem oda valók. Ami roppant mód kitudja az embert dobni a történetből. De komolyan, már éppen beleéled magad és dáing kidob, megint a szobádban találod magad és azon gondolkodsz, hogy ez a szó akkor most mi is? Hogy kerül egy mondat fele a mondat végére vissza ugyanúgy? Őrülten zavaró!
Ami viszont az ötletet és kivitelezést illeti. Borzalmasan tisztelem a szerzőt, hogy belevág egy váltott szemszögű 4 karakterrel húzott-vonott történetbe, amikor kettő is roppant nehéz. És mindegyiket idegesítő módon képes használni. Nem szeretem, amikor "én vagyok a főhős és látom a dolgokat" típusú könyveket, jobban szeretem, ha elmesélik, én is így szoktam írni, és mindig irritált szerepjátékban, ha egy énes társam van, mert idegen. Nem mondom, hogy nem jó ez, de nekem nem jött be. Ezt a történetet nem váltott, vagy két váltott szemszöggel és nem E/1-ben sokkal jobban meglehetett volna írni, véleményem szerint. Ennek ellenére amúgy nem volt rossz.
Hogy eredeti volt-e? Hát...hát nem tudom. Túl ismerős nekem a történet, olyan mintha már olvastam volna valahol. Ezt nem úgy értem, hogy ezt konkrétan, hanem az elemeit. És igen, tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb könyv manapság már nem eredeti, hisz a legtöbb dolgot már ellőtték.
Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy olvastam a kötetet, és úgy hiszem, talán a második jobb lesz, bár annak már a fülszövege elvan gépelve, vagy csak őrülten fura.
A szereplőkről:
Igor: Őt imádom, mert jó fej és amúgy jó gyerek, és tényleg nem nagyon látom értelmét szegény Adottságának. Hát...nem jobb, hogy egy perccel előbb tudom, hogy pofon vágnak, mintha nem tudnám. Viszont aranyos pólói és tetkói vannak, és igazándiból ő volt az egyetlen épkézláb karakter akiről elhiszem, hogy megtudja magát védeni.
Alaska: Őt kedvelem, de félek, hogy nem lesz annyira kihasználva ez a fura képessége, mint amennyire lehetne. Amúgy az elején azt hittem, hogy csak egy flúgos. Tartom, hogy ő amúgy a legnagyobb klisé háttértörténet amit csak olvashattam ebben a könyvbe. Mert hát az elnök asszony fia, és hát ő is Adottsággal bír, amit persze titkolnak...erről amúgy a Sötét Elmék film ugrott be....
Mindenki más meg úgy volt. Megismertük őket, az adottságukat, és a kinézetüket, néha meglehetősen idegesítő hasonlatokkal és leírásokkal. Mindenkinek megvolt a maga szerepe és helye, kaptunk szerethető karaktereket és sok fura karaktert. Igoron és Alaskán kívül viszont senkit sem ismertünk meg igazán. Tudjuk az alapokat, de csak a merénylő az akinek tudjuk azt miért is tette amit tett. Mindenki más amúgy csak éli a rejtőzködő életmódját és bujkál, mert Adottsága van.

Belbecs: 3/5
Lehetett volna jobb, de nem volt annyira rossz. Szórakoztató, de nem eredeti. De így nyáron egynek elment, nem lesz a kedvenc szerzőm, sorozatom és könyvem az biztos. A második részben még bízom, bár mint mondtam, ott már a fülszöveg eléggé zsúfolt így félek, hogy a következő 140 oldalban aztán a világ elpusztul és meg is menekül egy nap leforgása alatt...

Külcsín: 3/5
Ha a borítót nézzük a kiadóhoz mérten elég jó lett. Ha a szerkesztést nézzük, akkor most lenullázhatnám a pontozást. Komolyan ennyire...nem tisztelni az írót, hogy nincs egy normális lektor aki átnézné, és kijavítaná a hibákat, hogy ne égjen a feje, hogy az ő neve alatt ment ki az, ami teli van elütéssel, helyesírási hibával és néha fura mondatokkal.

Fülszöveg:
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Könyv: Gabriella Eld: Talpig feketében
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás helye: Hajdúböszörmény
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 140
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155632679
Megjelenés időpontja: 2018. április 18.

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Köszönet a könyvért @AniTiger - nek! No nem mintha, amúgy a könyvtárnak nem lett volna meg, de így gyorsabb volt, és nem lopom az olvasási lehetőséget addig sem az ifjú olvasóktól ;) Bár megjegyezném, magamhoz képeset extra gyorsan sorra került ez a könyv!
 Örülök, hogy Ecsédi Orsolya megírta ezt a kötetet és várom a folytatásait is. Remek szereplőket kaptunk egy modern, 21. századi mesében!
 Minden karakter, az is, aki annyira nem sokat szerepelt élő és lélegző volt, háttértörténettel. Nem kell senkiről sem sokat tudnunk, de azt hiszem mindenkiről eleget tudtunk meg. Persze itt még bőven maradtak elvarratlan szálak és meglehetősen jó lesz olvasni, mikbe keverednek ezek hárman.
Mesterien ötvözte a 21. századot és a mágiát, és a való világot. Az a durva, hogy teljesen hihető, hogy boszorkányok, gonosz varázslók és tacskóvá váló sárkányok léteznek. Mert miért is ne?
Féltem, hogy majd zavarni fognak az instagram és társai a könyvben, de egyrészt nem zavartak, másrészt el kell ismerni, hogy a jelenlegi gyerekek már instán és facebookon nőnek fel, így nekik jóval természetesebb közeg lesz így a könyvben is, mint pl nekem, akinek bár van insta profilja, de már letörölte a telefonról, mert egy időrablónak tartja :D. Tehát itt még az sem zavart, hogy nagyon modernek vagyunk, és a vers idézetek sem, mert tökéletesen el lett mindegyik találva. Bár Adél néni, a boszi, meglehetősen idegesítő személyiség lett számomra, és biztos, ha lenne ismerősöm, aki főleg versidézetekben, vagy bármilyen idézetben is beszél, annak megmondanám, hogy utálom. Mert írtó irritáló, olyan "fitogtatom, hogy feletted állok, mert ismerek minden verset". De mivel Adél néni eleve boszorkány és irodalomtanár egy személyben, így hozzá nagyon illett ez az idegesítő attitűd :)

Belbecs: 5/5
Bátran ajánlom a modern kor gyermekeinek és a múlt század fiataljainak is. Nekünk is van benne éppen elég izgalom, és főleg humor ;) Akkor is, az a tacskó nagyon-nagyon vicces!!

Külcsín: 4/5
Tetszik a borító, de olyan semleges számomra. Nem az a "hú, gyorsan elakarom olvasni" kategória, hanem az a "beleolvadok a könyvespolcba és nem veszel észre", ami kár, mert tök jó. Az illusztrációk meg nagyon aranyosak és kedvesek és még szerethetőbbé teszik a karaktereket ;)

BELEOLVASÓ!

Fülszöveg:

Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.
Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!
Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.
Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.
De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.
A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?
Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Könyv: Ecsédi Orsolya: Banyavész
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 152
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634575306
Illusztrálta: László Maya
Ár: 2.499 Ft
Kiadói ár: 2090 Ft

Stan Lee – Peter David: Fantasztikus életem

Nem tekintem magamat keményvonalas Marvel rajongónak. Már csak azért sem, mert nem láttam minden Marvel filmet és sorozatot és a képregényekből is igen kevés olyan van amit ismerek/olvastam.
Úgy hiszem, hogy a legtökéletesebb önéletrajz egy képregény világában ügyködő számára, ha képregényben mesélheti el az életét. Így az a közönség, aki mindig is rajongott a munkáiért jóval közelebb érzi magához ezt az "életrajzot" is, mint akkor, ha könyv formájában jelent volna meg.
 Stan Lee meglehetősen produktív ember volt, rengeteg ötlete volt, és borzalmasan lelkesedni tudott mindenért. Irigylem az élénk fantáziáját, bár amikor azok a képsorok jöttek, ahol elmeséli, a legújabb és legmerészebb ötletét belegondoltam, hogy kb. így szoktam mesélni a hülye ötleteimet én is a barátaimnak :D Csak én nem kapok érte pénzt...hmm...
 Mindenesetre számomra Stan Lee most kifejezetten érdekes, kedves és jó embernek tűnik. Nem csoda, hogy annyian szerették, és nem csoda, hogy a képregények ennyire mentek akkor és mennek most is. Ő szerette volna, ha a karaktereik nem laposak, hogy gondjaik vannak, hogy tinik, hogy szerelmesek, és nem egysíkúak. És azt hiszem pont ezért lett a Marvel az ami most. Rengeteg rajongóval, akik tudják szeretni a karaktereket és tudják őket megsiratni amikor végleg elmennek/kiíródnak.
 Szerettem a filmekben megjelenő Stan Lee-t is, mert valahogy olyan kellemes felüdülés volt, hogy mindig ott van. Nem nagy szerepre, nem világmegváltóként, de ott van. És jó volt olvasni, hogy ezt ő borzalmasan élvezte.
 És ismerjük be, hogy borzalmasan szép kort megélt, és irigylésreméltóan tartalmas élete volt. Azt csinálta amit szeretett, no nem mindig, de általában igen. Aktív volt és megvolt minden amit szeretett volna. Hosszú utat tett meg a szegénységből a hírnév felé, de meg is dolgozott érte. Igazi sikertörténet ;)

Belbecs: 5/5

Hozzá remekül illik ez az életrajzi megoldás. Örülök, hogy így íródott meg, és így került a rajongók és laikusok elé. Stan Lee nagy ember volt, örülök, hogy hallhattam róla, hogy ennyi mindent alkotott az élete során.

Külcsín: 5/5

Képregényként, életrajzként teljesen oké. A rajzolás néha vicces, de azt hiszem ez így egy kerek egész ;)


Fülszöveg:

Stan ​Lee a képregény műfajának legendás alakja, a Pókember, az X-Men, a Bosszúállók, a Hihetetlen Hulk és egy seregnyi más Marvel-szuperhős megálmodója és társalkotója, aki ebben a rendhagyó képregényben megosztja velünk életének és a modern képregény létrejöttének történetét.

A Marvel Comics szerkesztőségében Stan Lee jelentette a fő kreatív hajtóerőt. Karrierje során ő keltette életre és emelte be köztudatba a világ legismertebb képregényhőseinek és leghírhedtebb gonosztevőinek nagy részét. Történetei – melyek tele vannak gátlásokal küzdő szuperhősökkel és összetett lelkivilágú rosszfiúkkal – ragyogó szellemességgel és lélektani finomsággal egészítették ki azt a műfajt, amely azelőtt főként a jó és a rossz örök küzdelmének lapos és közhelyes ábrázolásaira szorítkozott.

A kötetben végigkísérhetjük Stan Lee életét, valamint a műfaj és egy nagyívű karrier történetét a jelenlegi, mozifilmekben való újjászületésig.

A Colleen Doran által gyönyörűen illusztrált emlékiratban Lee ugyanazzal az utánozhatatlan szellemességgel, elevenséggel és mesélőkedvvel beszéli el élettörténetét, mint a képregényeiben.

Az őszinte memoár a képregnyek és képregényalbumok gyűjtőinek és rajongóinak minden korosztálya számára élvezetes olvasmány.

Könyv: Stan Lee – Peter David: Fantasztikus életem
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 192
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789630995795
Fordította: Sámi László
Illusztrálta: Colleen Doran
Megjelenés időpontja: 2019. május 9.

Roger J. Davies – Osamu Ikeno: A japán észjárás

Ha nem érdeklődnék annyira a Japán kultúra iránt, mint amennyire érdeklődőm, feltehetően a Pallas Athéné Books kiadó se került volna a  látókörömbe.
 A molyon jött szembe velem A japán észjárás című könyv, és próba szerencse alapon megkerestem a kiadót recenziós példány kérése miatt. Kicsit döcögős velük a kapcsolatfelvétel, de amúgy igen kedvesek.
 Amikor megjött a könyv már bele is vágtam, aztán jött a szobafelújítás és lámpanélküliség ami erősen rontja az olvasási gyorsaságomat. De most már minden a helyén, így ez is gyorsabban megy. Ennél a könyvnél volt amúgy az, hogy nem is akart sietni vele. A fogalmak magyarázata könnyen érthetőek, átlagosan 2-5 oldal egy-egy fogalomhoz. Ebben már benne van a kérdések feltevése is a végén, ami kifejezetten diákoknak szól, gondolom magyarországi japán szakosoknak, és japán bármilyen szakosoknak, tekintve a saját kultúrájukra vonatkoznak a kérdések.
Szerettem olvasni, és szerettem volna, ha a lehető legtöbb dologra időt hagyok, hogy bevésődjön a tudatomba, és ne csak az legyen, hogy olvastam, de másnap már nem sokra emlékszem belőle. A fogalmak szerintem remekül lettek kiválasztva, egymásra épülők is vannak benne és hát vannak olyan témák is (temetés, ajándékozás, gyereknevelés) ami szerintem sokakat érdekel.
Nekem is voltak elképzeléseim, hogy miként és hogyan temetnek Japánban, és nagyjából el is találtam, de sose gondoltam, hogy ennyi formális szokás köthető hozzá, és hogy 49 évvel a halál után is van még évforduló amit meg kell ünnepelni...bár tény, az írás alapján, azért már ez is reformálódik. Azt mondjuk nem tudom, hogy jó dolog-e, vagy rossz dolog-e, hogy Japán meglehetősen gyorsan fejlődik és veszíti el a hagyományait, vagy a hagyományok meglehetősen felszínessé válnak.
 A másik nagyon érdekes téma a temetésen kívül az ajándékozási rendszer volt, hogy ki kinek és miért, és mikor ad, és ha te kapsz akkor annak az értéknek a háromnegyedének értékében, vagy fele értékében, de viszonoznod kell az ajándékot, akár akarod, akár nem, mert ez amolyan elvárás. Ilyen pl. a Valentin - nap amikor a lányok csokit adnak a fiúknak, majd egy hónap múlva a Fehér napon a fiúk azoknak a lányoknak akiktől kaptak viszontcsokit adnak (mondjuk elgondolkodtam azon, hogy van-e olyan aki ugyanazt adja vissza, vagy itt egy hónapig mindenki csokin él :D)
De a kötetben szó volt a családrendszerekről, régen és ma, az anyák szerepéről, régen és ma. Pl. ez az Ie rendszer nekem kifejezetten fura volt. Mármint a tény, hogy az apa megmondja mindenkinek, hogy kihez mész hozzá, mit csinálsz, és amúgy csak a legidősebb fiú örököl mindent, de neki elvárás is, hogy ott telepedik le a családdal...ami amúgy egy jó családban még jó is lehet, hogy több generációs családok vannak, de azért ha kiállhatatlan az apa akkor egy egész család életét képes megkeseríteni. Mondjuk, ha azt nézzük Magyarországon is voltak többgenerációs háztartások...
Nem akarom kirészletezni minden egyes fogalmat, mert nagyon-nagyon hosszú lenne a poszt. A könyvet olyanoknak ajánlom, akik nagyon érdeklődnek Japán iránt, és bár ismernek fogalmakat, hallottak dolgokat, de kicsit mélyebben szeretnének a témába elmélyedni. Igazán felüdítő olvasmány volt, sose éreztem azt, hogy érthetetlen lenne. Bár az elején megijedtem, amikor vázolta, hogy ez amúgy tankönyvnek készült, de laikusok is olvashatják. A tankönyvnél kb. o.O így néztem a könyvre, hogy atyám jól beválasztottam. Nos, ha ilyen lenne minden tankönyv, akkor többen tanulnának az biztos :)

Belbecs: 5/5
Szerintem korrekt és jó válogatás, érthető magyarázatokkal, és befogadható mennyiségű és mélységű információkkal. Csak ajánlani tudom! És most elgondolkodtam azon, hogy mennyi jó könyvet kiad ez a kiadó, lehet kicsit jobban kéne nekik reklámozni magukat, mert biztosan lenne akik olvasnák a könyveiket, csak nem találkoznak velük. Oké, facebookon fenn vannak.

Külcsín: 4/5
Kicsit olyan egyhangú a borító, ennek ellenére nagyon tetszik. Talán kicsit jobban fellehetett volna dobni. De értékelem a letisztultságát :)

Tartalomjegyzék:
A japán történelem kronológiája
Bevezetés
Köszönetnyilvánítás
Aimai: a homályos kifejezésmód és a japánok
Amae: a függő viszony japán felfogása
Amakudari: alászállás a mennyekből
Bigaku: a japán szépérzék
Busidó: a harcosok útja
Chinmoku: a csend szerepe a japán kommunikációban
Danjo kankei: a férfi-nő kapcsolatok Japánban
A dó szelleme a japán kultúrában
Ganbari: a jellegzetes japán kitartás és elszántság
Giri: társadalmi kötelezettségek Japánban
Haragei: implicit kommunikáció
A hedatarutól a najimuig: a személyes tér szerepe Japánban
Honne és tatemae: magántermészetű és közösségi kommunikáció Japánban
A japán ie rendszer
Iitoko-dori: idegen kultúrák elemeinek átvétele
Ikuji: gyermeknevelés Japánban
Kenkyo: a szerénység japán erénye
Kisetsu: a japánok viszonya az évszakokhoz
Nemawashi: az „alapok lefektetése” Japánban
Omiai: elrendezett házasságok Japánban
Otogibanashi: a japán népmesék
Ryousaikenbo: „jó feleségek és bölcs anyák”
Senpai-kouhai: alá- és fölérendeltségi viszonyok Japánban
Shuudan ishiki: a japán csoporttudat
Soushiki: temetések Japánban
Uchi és soto: az emberi kapcsolatok dualizmusa Japánban
Wabi-sabi: az egyszerűség és elegancia mint japán szépségeszmény
Zoutou: ajándékozási szokások Japánban
Bibliográfia
Szószedet
A szerzőkről
Könyvismertető

Fülszöveg:
Kevés ​ország kultúráját övezi akkora érdeklődés, mint Japánét. Az érdeklődők elsősorban a popkultúrán, a kultúra buddhizmusból és konfucianizmusból eredeztethető tradicionális elemein, valamint a nyelven keresztül ismerkednek meg Japánnal.

A jelen kötet is ezt a törekvést szolgálja: olvasmányos, ugyanakkor tudományos igényességű esszéken keresztül megismerhetjük a szigetország kultúrájának és társadalmi működésének kulcskoncepcióit az olyan ismertebbektől, mint a csoporttudatosság, az olyan kevésbé ismertekig, mint például a Japánban jellemző ajándékozási szokások.

Ezek az ismeretek egyaránt hasznosak lehetnek üzletemberek, az országot alaposabban tanulmányozó, illetve az országba látogató, valamint a Japán iránt általánosan érdeklődő olvasók számára is.

A könyv segítségével átfogó képet kaphatunk a modern Japánban még mindig erősen jelen lévő, ugyanakkor egyre halványuló hagyományos értékekről, attitűdökről, viselkedési mintázatokról és kommunikációs stílusokról, amelyek alapján egy, a földrajzi adottságai által erősen meghatározott, egyszerre tradicionális és modern kultúra és társadalom képe rajzolódik ki.

Könyv: Roger J. Davies – Osamu Ikeno: A japán észjárás
Kiadó: Pallas Athéné Books
Kiadás helye: Budapest, Magyarország
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 284
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155884320
Fordította: Dr. Rohonyi András
Megjelenés időpontja: 2019. május 15.

Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

Féltem, hogy nem sikerül időre elolvasnom, a könyvtárközi kölcsönzés ugyanis holnapig szólt csak. Ugyan hosszabbítottunk, úgyhogy feltehetően maradhatott volna még, de mivel holnap dolgozom és utána csak augusztus 26-án, nem akartam, hogy nálam heteljen. Így tegnap kellően belendültem, hogy ma már csak pár oldalam maradjon a könyvből!
 Meglehetősen érdekes olvasmány amúgy, azt hittem, hogy kicsit buddhistább és "zenebb" lesz, hogy többet tudok meg magáról a kolostorban élésről, de nem csalódtam így sem a könyvben. Ez amolyan régimódi élménybeszámoló a "hogy próbáltam zen koanon gondolkodni, és buddhistává válni, egy japán kolostorban" típusú.
Hála az égnek a nyelvezete nagyon könnyen befogadható, a szerző meglehetősen nyíltan beszélt mindenről, amit ott tapasztalt. Főleg a nehézségekről, arról mennyire nehéz egy nyugatinak, a keleti kolostori élethez alkalmazkodni, és hogy hogyan próbálták mégis áthidalni a nézetkülönbségeket.
 Szerettem azt, hogy mindent kimondott, hogy milyen bajai voltak, hogy a lótuszülés remek dolog, de hogy ő a magassága, és nem túl rugalmas izomzata miatt, nem is tudott eljutni odáig több év alatt, hogy egyáltalán megpróbáljon teljes lótuszülésbe ülni. Örült, hogy fél/egy év alatt a féllótuszülés szerűségig eljutott. Mesélt a zártabb hetekről, amikor semmit nem tudtak a külvilágról és borzalmasan sokat meditáltak, és hogy  ez azontúl, hogy lábfájást okozott, azért még aranyere is lett, amin a többi szerzetes jól mulatott.
 Hogy a meditációk nem mentek elejével...meg közepével és a végén sem úgy ahogy kellett volna, hogy igazándiból az első sétáló meditációja röhögésbe fulladt, mert mindig is utálta a szabálykövetést, aztán rájött, hogy Ő aki utálja a szabálykövetést...elment egy zen kolostorba, hogy tök idegen kultúra szabályait kövesse, ez a felismerés elég volt arra, hogy félreálljon és kiröhögje magát. Tartom, hogy Jan-szan meglehetősen vicces ember. De legalább tisztában van önön gyarlóságával és gyengeségeivel.
 Örülök, hogy végül könyvtárközivel sikerült elolvasnom, mert saját példányra nem vágyom. Viszont nagyon rossz lett volna, ha kimarad az életemből ez a könyv. Mert a hangulata, a mondanivalója, a szerző maga, olyan akit érdemes meghallgatni.
Aki teheti olvassa, mert szerintem megéri. Amúgy a Győri példány elég megviselt volt, úgyhogy ezek szerint ott sokan olvasták. (valaki mondjuk leette valami pörköltszerűvel, nem tudom elképzelni, hogy pörköltevés közben ezt a könyvet olvassam...főleg, ha könyvtári...semmilyen könyvet nem olvasunk kaja közben, amivel kárt tehetünk a könyvben!!! :D)

Belbecs: 5/5
Külcsín: 4/5
Nekem tetszik a borító, bár még mindig tartom, hogy a cím, és a borító együtt jóval több szakirányú dolgot sugall, mintsem azt, hogy élménybeszámoló volna ez a könyv. De ennek ellenére a címre pl. fény derül a könyv....vége felé amikor történetet olvashatunk az üres tükrökről :)

Fülszöveg:
A ​zenkolostorok hétköznapjairól ad a könyv hiteles beszámolót. A történet során kibontakozik a bölcseleti háttér, az ősi meditatív módszer, amely intuitív felismeréshez vezeti a gyakorlót.

Janwillem van de Weteering 26 évesen, felhasználva egy örökség által kapott anyagi lehetőséget, elhatározta, hogy Japánba, Kiotóba utazik. “Hallottam, hogy Kiotó a templomok városa. Szentélyek és kolostorok, titokzatos helyek rejtélyes tartalommal; épületek, amelyekben a bölcsesség ütött tanyát. Én pedig épp ezt kerestem, a bölcsességet, nyugalmat, letisztultságot.”

Sikerül egy zenmestert találnia, aki elfogadja tanítványnak, és a nagy kérdésre, van-e az életnek értelme vagy nincs, ezt feleli: “– Tudnék válaszolni arra, amit kérdeztél. Mégsem válaszolok, mert nem értenéd meg. Figyelj ide. Képzeld el, hogy szomjas vagy, és szeretnél egy csésze teát. Nekem van teám, és öntenék is szívesen, de nincs csészéd. Nem önthetem a teát a markodba, mert megégetlek vele. A földre sem önthetem, mert csak a szőnyeg lesz foltos. Kell, hogy legyen csészéd! Ezt a csészét magad formálod ki önmagadban az itt megtanultak által.”

Eredeti cím: De lege Spiegel
Eredeti megjelenés éve: 1972
Könyv: Janwillem van de Wetering: Az üres tükör
Kiadó: Editio M
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1999
Oldalszám: 228
ISBN: 9638587814