Köszönet a könyvért a
Kulcslyuk kiadónak!
Ezt a könyvet úgy hússzor biztosan fogtam már a kezemben. Roppant felkapott könyv a könyvtárban ahol dolgozom, már másod példányt is rendeltek belőle, és még így is úgy negyed év alatt 16 előjegyzés volt rá. Jelenleg két példány mellett 4-en még mindig várják, hogy elolvashassák. Nos ezek alapján jogosan és megalapozottan kijelenthetem, hogy ez 2019 egyik bestseller könyve. Még úgy is, hogy amúgy szakirodalom, és azt nem nagyon szokták felkapni Ennyire. Nos, mindezek után kellően kíváncsi lettem arra, hogy mi is ez, miért rajonganak ennyire érte, és mit tud Orvos-Tóth Noémi, hogy ennyien szeretik.
Az első amire rájöttem, hogy nagyon közvetlenül ír, ebből adódóan a teljes laikusoknak is könnyen, vagy legalábbis könnyebben befogadható az, amiről ő írt. Feltehetően a népszerűségének ez az egyik kulcsa. Nem használ borzalmasan nehéz és ismeretlen szakszavakat, vagy amikor nagy ritkán mégis bekerül egy-egy szakszó a szövegbe, akkor gyorsan elmagyarázza azt, hogy ez mit jelent és miért használja. Ebből adódóan igen tág közönségnek szól az írása, mert elég nyitott, hogy Mindenkihez szóljon. Nem beszél rébuszokba, és nem önellentmondásos. Nagyon könnyű olvasni, ebből adódóan gyorsan is lehet olvasni.
A második amire rájöttem, hogy eléggé emberközpontú. Minden, amiről ír, minden seb és örökölt trauma úgy jelenik meg a történetei során, hogy kapunk egy rövid felvezetést, hogy értsük miről is akar beszélni, akár kis kutatási anyagokból hozott információk, majd egy esettanulmány, hol páciensének, hol a saját életéből vett történetekkel. Ezzel relatíve közel hozza az olvasót önmagához és a dolgokhoz, hagyja, hogy szép lassan elgondolkodjon az olvasó, hogy vajon ő is hozott-e ilyen traumákat, hogy ismerős-e a helyzet számára is, hogy az életében vannak-e momentumok, amikre ráillik mindaz amit olvasott a fejezetben, vagy részben ráillik-e. És ezután kapunk a fejezet lezárásaként egy csokor kérdést, amin roppant mód ellehet gondolkodni, és kicsit tisztábbá teszi, könnyebbé, ha úgy jobban tetszik, hogy felfedjük saját kis életünk rejtett örökölt dolgait. És amúgy ez zseniális. Őszinte leszek, rég olvastam ennyire jó szakirodalmat. Pedig olvastam egy csomó tudományos könyvet.
Amúgy arra is rájöttem olvasás közben, hogy persze önismeret és pszichológia a könyv témája, de emellett mennyi embert elgondolkoztat majd, hányan kezdenek majd el kutatni a családjuk múltjában. Hányan lesznek képesek arra, hogy tényleg elgondolkodjanak azon, hogy nem biztos, hogy ennyire szar az életük, csak van pár borzalmas titok vagy trauma ami feloldásra vár. Őszintén, nekem kedvem szottyant a múltba vájkálni, úgyhogy jövőre feltehetően kicsit mélyebbre megyek a családom sorstörténetének megismerésében. Idén ezt már nem bolygatom, de majd jövőre!
Gondolkodtam azon, hogy mit írjak még, kinek ajánljam a könyvet, de ezt írtó nehéz megmondani. Olyanoknak ajánlom, akik már gondolkodtak az önismeret témakörben, akiket érdekel, hogy miért olyan az életük amilyen, akik megakarják érteni a családjuk történetét, hogy ki, mit és miért tett. Azoknak akik kicsit tágítani akarják az ismereteiket, és szeretnék kicsit jobban megismerni magukat és családjukat. Igazándiból arra jutottam, hogy nem ártana mindenkinek elolvasni ezt a könyvet, mert semmi ártó dolog nincs benne, viszont rengeteg dologban segíthet. És ha nem is segít, mert semmi nyűgünk, nos akkor is érdekes belelátni, hogy embereknek mennyi problémájuk adódhat a családi háttér, a szeretethiány, vagy egy trauma miatt, akár olyan trauma miatt is, amiről ők csak hallottak, de generációkkal azelőtt történt.
Belbecs: 5 / 5
Benne van a top 5 legjobb könyvben idén nálam, ami nagy szó! Főleg, mert így belegondolva az egyetlen szakirodalom a top 5-ben :) És igen, már értem, miért akarja mindenki ezt olvasni. Az én példányomat most kölcsön fogom adni anyukámnak, mert neki is szerintem tetszene :)
Külcsín: 4/5
Az van, hogy egyrészt jó a borító, másrészt olyan...hát olyan semmilyen. Tudom, szakirodalomhoz roppant nehéz olyan borítót találni, amire a népek ugranak, de ez a könyv szegény kinézetileg nem lett kiemelkedően figyelemfelkeltő. Tetszik a borító, csak félek, hogy ha lefut a felkapottság, akkor beleolvad csak úgy a szakirodalomba, és azért nem ártott volna kicsit figyelemfelkeltőbb borító. De ne kérdezze senki milyenre gondolok, mert fogalmam sincs, csak az érzés van bennem meg, hogy nem 5 pontos borító.
Fülszöveg:
Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.
