Örülnék, ha azt írhatnám, hogy ez a könyv felesleges és senkinek nincs rá szüksége, de ahogy körbenézek akár csak az ismerőseim, munkatársaim, olvasóink körében azt látom, hogy igenis szükség van erre a könyvre, és kicsit többen olvashatnák.
Bár maga a könyv nem életmentő, mert sajnos annyi és olyan mélységbe nem megy bele, hogy egy segíteni akaró olyan információt kapjon, hogy segíteni tudjon magában, de megadja talán a kellő löketet arra, hogy szakszerű segítséget kérjen.
Igazándiból úgy érzem ez a könyv csupán egy ismeretterjesztő könyv arról, hogy most már van egy új módszer is, ami segíthet a leszokásban a rehabilitációban az embereknek, és megmondja mit és hogy csinálj, kit keress és az a valaki majd segít nektek. Felhívja a figyelmedet arra, hogy változnak az idők, és már nem feltétlen vagy magadra utalva, vannak alternatívák amikkel élhetsz és élned is kell, ha már erre a szintre jutott szeretted, akit megakarsz menteni.
A függőség egy rossz dolog, egy betegség, ami így körbenézve körülbelül 5 családból 3-nál biztosan megvan. Nem kell itt kemény drogosokra és alkoholistákra gondolni, de vannak akik kicsit többet isznak, mint amit bírnak, és ez idővel csak rosszabb lesz.
Hála az égnek drogos ismerősöm nincs, tapasztalatom csak a kissé fura olvasóink köréből lehet, de ott is csak néha tippeljük szerfogyasztónak, hisz csak a dezorientáltságot látjuk, meg hogy kb. nincs is ott lélekben csak testben és úgy elvan magában. Örülök, hogy az életem során legalább a droghasználatról ennél többet nem kellett sosem megtanulnom.
Az ital már más és van egy olyan érzésem, hogy a legtöbben az italt nem számítják problémának. Én nem iszom, egyáltalán egy kortyot sem. Van egy negatív példa előttem, és úgy gondolom, ha innék feltehetően a hozott, örökölt függőségbe belekerülhetek én is, így jobb nem is elkezdeni. Plusz van annyi egyéb bajom, hogy az ital már tényleg púp lenne a hátamon. Kaptam egy olyan családmintát ami megtanított arra, hogy próbáljunk segíteni egymáson, de bennem van néha a kérdés, hogy meddig próbáljunk segíteni? Mikor érjük el azt a határt, hogy választanunk kell a saját és a szenvedélybeteg élete között? Meddig menjünk el? Áldozzuk az életünk és egészségünk érte, vagy ha nem akar lépni, ha minden amit tudunk nem segít akkor lépjünk hátra és lépjünk ki ebből? Egyenlőre most a könyv olvasása után is ott tartok, hogy persze szeretem, segítenék, de ...meddig?
A könyvben szereplő szerhasználók durvábbak, relatíve a személyes tapasztalatommal, így nekem csak arra volt jó a könyv hogy rájöjjek, sokkal szarabb helyzetből is van kiút és hogy próbálkozni kell, segítséget kérni kell, mert van ember aki tud segíteni.
Úgyhogy úgy gondolom ez a könyv, nekem nem volt életmentő, viszont biztosan vannak családok akiknek sokat segíthet, hogy az életük jobbra forduljon azelőtt, hogy elérnék a lejtő alját és a poklok poklát. Örülök, hogy megíródott a könyv, még ha számomra szimpla ismeretterjesztés is volt. Jobban örülnék, ha semmi ismeretem nem lenne és laikusként olvashattam volna ezt a könyvet, csak azért, hogy megismerkedjek a dolgokkal.
Pontozni nem szeretném a könyvet, mert nem igazán lehet. Vannak akiknek sokat fog segíteni, és lesznek akik csak megrántják a vállukat olvasás után, hogy "Oh ilyen is van, nem is tudtam.", nehéz behatárolni mennyi pontot kapna.
Fülszöveg:
Ha az a célod, hogy megmentsd az életét valakinek, akit szeretsz, akkor ezt a könyv neked szól. Ez a szeretted most is éppen azon munkálkodik, hogy módszeresen tönkretegye önmagát, droggal, alkohollal vagy gyógyszerekkel. Te azonban vissza akarod rántani a szakadék széléről, és én azt állítom, hogy ez sikerülhet is.
Persze jelenleg úgy tűnhet, hogy őt az égvilágon semmi sem érdekli, csak a szer és a kábulat az élet helyett egyfajta életpótlék. Még azzal sincs tisztában, hogy milyen nagy szüksége lenne segítségre, miközben Te azt hallod a szakemberektől: egy szenvedélybeteget csak akkor lehet megmenteni, ha az illető maga akarja és kéri ezt.
Én azonban azt állítom: nem igaz, hogy csak azon a szerfüggőn lehet segíteni, aki magától felismeri, hogy mekkora bajban van, és önszántából szakemberhez fordul. Valójában már akkor közbe lehet lépni, amikor az illetőnek még nincs betegségtudata, és tapasztalatom szerint vissza lehet hozni akár a gödör fenekéről is.
Gondolj erre a könyvre úgy, mint egy mentőkötélre, amellyel közösen elhúzzuk a fuldoklót a mentőcsónakig, hogy aztán a szakemberek segíthessenek rajta úgy, ahogy kell. Ez egy olyan mentőexpedíció lesz, amelyben rajtad és rajtam kívül az érintett többi hozzátartozója is részt vesz majd. Csak együtt tudunk valóban célt érni, ráadásul ez az összefogás a függőn kívül a többi családtagnak is segíteni fog. Abban a családban ugyanis, amelyben egy szenvedélybeteg él, nem kizárólag a függő van bajban, hanem egytől egyig mindenki.
Vágjunk hát bele! Ismerd meg azt a módszert, amely a szenvedélybetegség árnyékában élő családok ezreinek adta már vissza a reményt szerte a világon: az intervenciót.
- Könyv: Dudits Dénes: Életmentő könyv
- Kiadó: Kulcslyuk
- Kiadás helye: Budapest
- Kiadás éve: 2019
- Oldalszám: 176
- Kötés: Puhatáblás
- ISBN: 9786155932076
- Megjelenés időpontja: 2019. augusztus 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése