2017. július 3., hétfő

Elizabeth Gilbert: Big Magic - Kreatív élet, félelem nélkül!

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak a könyvről. Hogy kinek ajánlanám, és hogy mit adott nekem a könyv. Hogy miért érdemes elolvasni, és miért lenne jó, ha az összes írópalánta beleolvasna, vagy akár el is olvasná.
 Arra jutottam, hogy nekem rengeteget adott. Pedig nem vagyok, csak hobbi író. Bennem nincs meg az, hogy nagy közönségnek publikáljam a dolgaimat. Nem mondom, hogy sosem álmodtam arról, hogy könyvet írok, hogy azt rengetegen elolvassák, és másnak is tetszik az ami nekem. Hogy az én kissé fura, furcsa képzeltemet megosszam mással. Csak ebből nem nagyon lett eddig semmi. Nem mondom, hogy most nekiállok regényt írni, de lerombolt a könyv bennem egy csomó sztereotípiát és elképzelést, amiről meg voltam győződve.
 Önbizalomhiány, relatíve ezzel szerintem a legtöbb író, hobbi író, kreatív ember rendelkezik. Én is, borzalmasan igénylem a pozitív visszajelzést arra, hogy amit csinálok jó. Ennek ellenére, nem török össze amiatt, hogy a blogom nem harsog attól, hogy „Jeffi, király vagy”. Amúgy sem hinném el. Mindegy is. megvan a magam embere, akivel a posztokat elolvastatom, hogy jók-e, hogy érthetőek-e, hogy nem gáz, amit csinálok. És ő általában megnyugtat. A blog számomra egy hobbi, amit relatíve sokan olvasnak. Egy felkapott bloghoz képest kevesen, de az az igazság, hogy nem célom felkapott blognak lenni, ha az mást várna el tőlem, mint amit most csinálok. Én ilyen vagyok, a blogom ilyen és elégedett vagyok ezzel. Az önbizalomhiány persze megvan. Ezért nem írok regényt! Oh, ötletem rengeteg van, erről AniTiger vagy Szimirza tudna éppen eleget beszélni. Imádok mesélni is, de. De meglehetősen nehezen váltok írásmódot. Egy írásmód az, amit ide a blogra írok, és innen nehéz váltanom arra, hogy könyvajánlót írjak a munkahelyemnek. Pedig az sem egy túl nagy feladat. Sokat írok, mint szerepjátékos, oldalakat, de annak megvan a maga formátuma, amit nehezen tudok átkonvertálni regényírós szöveggé. Mert a kettő teljesen más... kivéve, ha szerepjátékos írásmódban írnék regényt, de az meg mindenki másnak fura lenne :D
Forrás

A tökéletesre való kényszer: Na, Ezt nem érzem, hála a jó égnek, nem vagyok maximalista. Ha az lennék, akkor semmit sem publikálnék itt, mert félnék, hogy nem jó. Meglepő lehet, de számomra a blogbejegyzés írás, maximum egy óra, kivéve, ha rengeteg mondanivalóm van a könyvről. Nem írok jegyzeteket, mert úgyis átírnám. Nem írok meg mindent előre, papíron, kézzel, vagy írok vázlatokat. Nem menne. Megfigyeltem, hogy ha valamit kézzel megírok, akkor, amikor begépelem, hirtelen megváltozik. Tehát, kétszer nem vagyok képes ugyanazt leírni, mert addigra már máshogy gondolom. Nem azért, mert az tökéletesebb, szimplán addigra más szavak jobban tetszenek adott témában, más mondatok jobban tetszenek és így tovább.
Az írás, mint pénzkereseti lehetőség: Egyértelmű volt számomra is, amit Elizabeth írt arról, hogy az írás, mint pénzkereseti forrás, miért rossz. Mármint, ha az egész életedet arra teszed fel, hogy az írásból akarsz megélni. Bár nem mozgok könyves körökben, mint író, még én is látom azokon, akik viszont igen, hogy az írásból nagyon nehéz megélni. Elizabeth azt vallja, hogy legyen egy stabil állásod, és a szabad idődben írj. Keríts időt arra, hogy írhass, ha az írásban találod, vagy találtad meg azt az elfoglaltságot, amitől boldog vagy.
Forrás

Az írás boldoggá tesz: Engem is boldoggá tesz az írás, és azt hiszem a legtöbben akik írunk, azért írunk, mert jó érzés. A könyvben ennek ellenére fel lett vázolva, hogy sokak szerint, akkor lehetsz csak jó író, ha szenvedsz, ha mártíromkodsz. Ez meglehetősen fura felfogás számomra. Már csak azért is, mert ha valamit nem élvezel, akkor miért csinálod? Most ne feltétlen a munkát nézzük, bár az ideális világban, megtalálod a hivatásod, és szereted amit csinálsz, de azért ez nem mindenkinek sikerül. De a hobbid, miért lenne olyasmi, ami szenvedést okoz? Szeretek írni, de sosem jutott eszembe, hogy akkor üljek neki egy blogbejegyzés írásának, amikor ahhoz nincsen kedvem. (ami hamar ki szokott derülni, ha harmadszorra írom át az első bekezdést, akkor arra a napra inkább le is zárom az írását, és máskor újrakezdem, mert csak nyögvenyelősen szenvednék a monitor előtt, márpedig azt nem szeretném) – még jó, hogy nincsenek számomra szigorú dátumok, amikre ki kell jönnie egy-egy bejegyzésnek.
 A könyv meglehetősen kellemes és inspiráló volt. betekintést adott az írók, vagy más kreatív tevékenységet folytatók életében. Jó volt olvasni egy-egy ötlet útját a megvalósítás felé. Jó volt kicsit belelátni abba a világba. Kellemes olvasmány. Sajnos nem tudtam eldönteni ezek után sem, hogy Elizabeth Gilbertet kedvelem-e vagy sem. Mint ember, amúgy pozitívnak tekintem. A könyv megerősítette bennem, hogy ő sem törekszik a tökéletes munka kiadására, de legalább nem sértődik meg, ha azt pocséknak találják. A lélek botanikája számomra egy mélyrepülés volt, számára egy kósza ötlet. Amúgy molyon megfigyelve, azt jobbra értékelték összességében, mint az Ízek, imák, szerelmeket. Fura :D Minden esetre  a Big Magic, egy varázslatos könyv, teli jó tanáccsal, de mégsem érzem azt, hogy okítani akarna. Csak elmeséli, hogy ő hogy éli meg azt a varázst, hogy egy ötlet jön, és kibontakozik, vagy jön és tovaszáll, keresve mást, aki megírja. És igen jó kérdés, az írás van értünk, vagy mi az írásért, az ötlet van értünk, vagy mi az ötletért. A legideálisabb, ha az ötlet és az író is profitál belőle. Hogy mindenkinek megérje!

Forrás

 Belbecs: 5/5
Tudom, hogy a poszt kicsit összevissza, és hogy még vagy három oldalnyi dolgot tudtam volna írni a könyvről, hogy mivel értek egyet és mivel nem. De úgy érzem, ez nem az én posztom, hogy megtegyem. Olvassátok a könyvet, mert ha nem is ér katarzis élmény, ha nem is kaptok a fejetekhez stb. Akkor is egy remek olvasmányélmény.
Külcsín: 5/5
Szeretem ezt a borítót :)

Fülszöveg:
Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.

 Partvonal, Budapest, 2016, 256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155283802 · FordítottaBalázs Laura
Vélemények:

0 megjegyzés: