Ugrás a fő tartalomra

Szvetelszky Zsuzsanna: Rejtett szervezetek

A könyvre, egy internetes cikk hívta fel a figyelmemet, amit (itt) el is olvashattok ti is. Úgy gondoltam, hogy remek kis könyv lesz, és megtudok belőle rengeteg dolgot, ami segíthet megérteni a munkahelyek felépítését, és az amolyan belső információs útvonalakat is.
 A könyv, egyrészt remek kis áttekintés a témában. Szerintem a legtöbb ember, bizonyos részeknél, egyetértően bólogat, hogy „bizony ez nálunk is így van”. Ugyanis eléggé általános dolgokat vesz alapul. Olyasmiket, hogy egy átlagos munkahelyen, miként terjed az információ, ha amúgy a hivatalos források nem adnak eleget. Hogy igenis, ha nincs felsőbb információ áramlás, akkor a belső informális vonal, majd kreál hírt, amit tovább mondhat. Fontosnak találja azt, hogy kik mondanak el dolgokat, és kiknek. Kikkel kapcsolatban, és ebből mit akarnak profitálni. A legtöbben, ugyanis a hír továbbadásából profitálni szeretnének. Vagy azért, mert tényleges hasznuk származik belőle, vagy azért, mert akkor esetleg más hírekhez is hozzá juthatnak.
 Bemutatja, hogy egy adott hír, mire A-ból elindulva eljut H-ig, mennyire megváltozhat, függően, hogy kiken ment keresztül, és azok hogy viszonyulnak magához a hírhez. Hogy mennyire képesek átértelmezni az emberek egy-egy hírt, és attól függően, hogy mit találnak benne fontosnak, és megosztandónak, úgy változhat a súlya is a dolognak.
 Hogy a főnökök, ha nem látják el elég információval a dolgozókat, akkor egyrészt ő maguk válnak témává, illetve születnek rémhírek, és hírek úgy, hogy erről nem is tudnak a vezetésben. A könyv kitér arra is, miként kell ezt egy vezetőnek kezelni, és hogyan nem. Hogy miként legyen kellően szociális a munkatársaival (érdeklődjön felőlük, de ne engedje magához túl közel őket. Pl. ne meséljen végbemenően a nyaralásról, erre ne is buzdítsa a munkavállalóját sem, de azért érdeklődjön róla, hogy „jó, volt-e”).
 A könyv tehát rengeteg dolgot felvet, és elemez. Ez egyrészről nagyon jó volt, mert tényleg érdekes témák. Másrészről, tartom, hogy a könyv nem halandóknak íródott. Mármint nem átlagos emberkéknek, akik szeretnének megtudni a rejtett szervezetekről dolgokat. Olyan szinten hemzseg a szakzsargontól, hogy nehéz néha mondatokat és oldalakat értelmeznem. Pedig tartom, hogy egy általános műveltségi szintem megvan. Tehát rengeteg az idegen szó, és éppen ezért az egész néha átmegy egy érthetetlen masszába. Vannak fejezetek, amiből annyit jegyeztem meg, hogy információk blabla, blabla... blabla....sok idegen szó, sok hivatkozás, blabla. Holott bizton állíthatom, hogy ezt feltehetően úgy is meg lehetett volna fogalmazni, hogy egy átlagos olvasó, ha megfogja a könyvtárba ezt a könyvet, és nem szociológiát tanul, csak úgy érdekességképpen érdekli a munkahelyek informális kapcsolati rendszere, akkor meg is értse.

Belbecs: 3/5

 Tehát sajnálom, hogy sok olyasmi volt benne, amihez idegen szavak szótára kellett volna, és sajna nem nagyon kutakodtam utána a szavaknak, túl sok volt, túl töményen. És igen, ez lehet csak az én lustaságom, de kb. ugyanennyi ideig tartott volna egy lábjegyzet. Csak feltehetően, akik szerkesztették, és akik írták a könyvet, azoknak minden tiszta volt vele kapcsolatban! Ennek ellenére értékes könyv és örülök, hogy elolvastam. Egy csomó „aha” élményt szerzett nekem!

Külcsín: 4/5

Igazándiból nekem tetszik a borító. A mínusz egy pont levonás az a lábjegyzet hiánya miatt van. Nekem hiányzott, no!

Fülszöveg:

„A ​hírnevet számtalan jó cselekedettel lehet csak felépíteni, de egyetlen rossz mozdulattal le lehet rombolni” – mondta Benjamin Franklin a 18. században. Ez a rossz mozdulat a 21. században egy gombnyomás is lehet: már nemcsak a munkahelyi büfében vagy az irodaház emeleti teakonyhájában terjednek a vállalati hírek, hanem az „online folyosókon” is.
A könyv célja, hogy a munkahelyi szóbeszéd működését, a szervezetek rejtett kommunikációs folyamatait vizsgálva bemutassa az informális vállalati kommunikáció tipikus vonásait. Minél több beosztott elégedetlen a vállalat hivatalos információival, vagyis minél kevésbé megfelelő a formális kommunikáció, annál kiterjedtebb és intenzívebb lesz a cégen belüli informális eszmecsere. Minél kevesebb energiát fektet abba a vezetés, hogy maga uralja ezt a területet, annál nagyobb hitele lesz a beosztottak pozitív, negatív vagy éppen ellentmondásos véleményének, s így a vállalaton belül – a formális mellett – létrejöhet a rejtett szervezet.
Az informális kommunikáció megismerése, a formális kommunikációtól való eltéréseinek feltárása, a belső hálózatok feltérképezése és irányítása nem a hatalom vagy a manipuláció eszköze, hanem az egészséges és hatékony szervezeti működés lényeges aspektusa, tehát minden vezető számára fontos feladat.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Kiadó: Typotex
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632799346

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é