Köszönet a könyvért
Andrunak, aki elindította a molyos utazókönyvet.
A könyv felénél, már
sejtettem, hogy nem lesz a kedvenc könyvem, AniTigernek talán mondtam is, hogy
csodálom, ha a könyv túllendül a három csillagon az ötből. És sajnos nem
lendült át, sőt a vége felé erősen gondolkodtam azon, hogy akkor az a három,
legyen csak kettő és fél. És meg is mondom, hogy miért.
Az alap ötlet és
koncepcióval nincsen baj. Egy egyedi mágikus rendszert kapunk, ami amúgy
meglehetősen tetszetős is. Erre simán megadtam volna az öt csillagot is. A
mágia kialakulásáról viszont a sorozat első részében relatíve semmit sem tudunk,
csak elejtett elméleteket arról, hogy hamarosan várható a varázslók új
nemzedéke, melyet az internet, a fókuszált életvitel, és a pocsék lét fog
kitermelni. Kapunk ízelítőt, de relatíve nem tudjuk pontosan, hogyan lesz
valakiből varázsló. Csak azt, hogy bárki azzá válhat. Tudom, hogy ez egy
sorozat, bár amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még nem tudtam. Fura, hogy a
kiadó nem vette a fáradtságot, hogy jelezze, hogy „ez egy trilógia”, vagy
odaírta volna a végére, hogy „Folytatás következik”. Azt, hogy trilógia akkor
tudtam meg, amikor a bejegyzéshez kerestem képet, és az angol adatlapján már
sorozatosítva volt...meg, hogy úgy lett vége, hogy relatíve, most kezdődik el.
A mágia rendszerhez
visszatérve. Paul szemszögéből látjuk, ahogy fokozatosan ismeri meg, hogy miként
működik az ereje. Ami a végére sajnos szerintem a nagy „fordulattal”,
elvesztette a hitelességét. Paul, aki amúgy látszatra a legbénább mágiát „kapta
az égtől”, tehát a bürokráciamágiát, valójában a természet törvényeit, az időt,
a világ működését is képes totálisan átírni. És nekem az az utolsó talán két
fejezet, emiatt teljesen átment a „gyorsan zárjuk le ezt az egész részt,
csapjunk össze egy csomó dolgot, fordítsuk fel, majd fordítsuk ki, változtassuk
meg az univerzumot, változtassunk meg mindent” körbe. Amit amúgy még el is
fogadtam volna, ha aztán nem tért volna vissza a gonosz és nem úgy zárja el az
író a könyvet, ahogy lezárta. Ebből is látszik, hogy nem egy kötetre tervezett
történet.
 |
| 2. rész A borítón Valentine |
A flex és fluxus
szintén öt csillagot ért volna! Csak aztán ráment az egész, egy drogos szálra,
és Paul is végigszenvedte az egész kötetet egyik drogdílertől a másikig, egyik
rossz döntéstől a másikig. Egyszerűen olyan főhőst kaptunk, aki körülbelül
isten lehetne, de amúgy meg életképtelen döntéseket hoz, mindig a lányára, vagy
a fluxusra hivatkozva. Ebben fejlődött a végére, de sejtésem szerint a
következő két részben is ő fogja a legtöbb ballépést elkövetni. (ha valaki
olvasta angolul, akkor az, majd mesélje el!). De maga a flex gyártás nagyon tetszett,
és maga a tény, hogy a flex egy olyan drog, amitől relatíve te leszel a
legszerencsésebb ember a világon. Olyan kis pozitív drog, egészen addig, amíg
nem használod rosszra, vagy nem rossz minőségűt eszegetsz. Paul drogja relatíve
tényleg csak a szerencse eszencia, a mágia jó oldala, mert hiányzik belőle a
fluxus. De pl. Anathema drogja kis flex és sok fluxus. Tehát átéled a mámort, a
szerencsét, és elérsz mindent, amit csak akarsz, legalábbis, míg hat a szer. De
amint vége a hatásának, nem másnapos leszel, nem elvonási tünetek jelentkeznek,
hanem meghalsz valami végtelen nagy véletlen szerencsétlenségbe, mert a
szerencse forgandó, meg kell fizetned a szerencse árát. Általában halállal,
általában nem csak a tiéddel. Tehát maga a flex és fluxus is megérdemelne öt
csillagot.
De Anathema pl.
önmagában egy csillag. Nem éreztem őt kifejezetten kidolgozottnak. Valahogy nem
állt össze, hogy miért húzza az időt, miért nem egyszerre ereszti el a
balszerencse áradását. Aztán nem értettem, hogy bár betekintést kapunk a
múltjába, Paul mindent tud róla, de ha már olyan remekül tud visszadátumozni
dolgokat, miért nem jut eszébe, hogy Anathema-t már akkor megállítsa, amikor
még mondjuk Senki nem halt meg, vagy akkor, amikor a lányát még nem égette meg
a tűz. Miért „csak” azt a napot forgatja vissza, és változtatja meg az
univerzum folyását? De oké, kellett a dolog, hogy abból is varázsló legyen, aki
utálja a varázslókat, ennek ellenére, valahogy erőltetettnek tűnt az egész
befejezés.
 |
| 3. rész A borítón Paul |
Az egyetlen karakter,
akit ténylegesen szerettem, az Valentine volt. Menő képességgel, videó játék
mágiával, és meglehetősen látványos világot rengető, és átalakító mágiával. Ő látványosan
nyomta és emberileg is fejlődött a könyv során. Ő volt az, akibe persze simán
bele lehet kötni, de legalább fejlődött. Aki többször is felhozta, mit nem kéne
csinálni, aztán Paul sosem azt csinálta, amit mond neki. Aki varázsló létére
amúgy elég jól eltengette magát, és annak ellenére, hogy gyakorlatban nem
nagyon tudott flexet csinálni, de az elméleti tudása jóval nagyobb volt-e
téren, mint Paulnak. Ő a furaságai ellenére is talán az egész kötet
legszerethetőbb és legfejlődőképesebb karaktere lett.
Sajnálom, hogy a
történet nem fért bele egy kötetbe, és hogy sorozatot kellett belőle csinálni.
el tudom képzelni amúgy a történetet egy tv sorozatként, mert látványosnak,
nagyon látványos elemek vannak benne. Remek alapanyag lenne!
De ami miatt mégsem
ment túl a három csillagon, az az, hogy az írásmód, fogalmazásmód valahogy fura
volt, sosem engedte azt, hogy teljesen belesimuljak a történetbe, mindig
csinált valami olyat, ami kirángatott. És ott van az a fejezet is, ami előre „jósolja”
a három-négy fejezettel odébbi történéseket. Aminek így magának volt is meg
nincs is értelme. Egyrészt emiatt nem aggódtam Paul miatt, mert tudtam, hogy mi
lesz vele... másrészt persze kaptunk egy háttértörténetet, hogy ki az, aki
lövöldözik, de kb. ennyi.
Amúgy viccesek az
elnevezések a mágusoknál, ez a paleo mágia meg hasonló dolgok, valahogy nem
éreztem azt, hogy teljesen át van gondolva, meg azt is, hogy egy tök random
ember, csak úgy hasra ütésre elnevez egy varázslótípust. Persze ebben a világban
nincsenek konkrét mágia ágak. Minden varázsló a maga degenerált és fókuszált
pontjából születik. De akkor is vicces elnevezések vannak.
Szintén hihetetlen
nekem, hogy egész Európa elpusztult, és egy feljegyzés sincs. Azaz van, de
Paul, aki amúgy minden feljegyzést bárhol is legyen meg tud szerezni, mégsem
szerzi meg, és olvas bele. Nem értettem, hogy miért nem? Amikor a fluxust is
simán képes már átirányítani.
 |
| A cím alapján mindig ez jutott eszembe :D |
Belbecs: 3/5
Az alap sztori tetszik, a megvalósítás annyira nem. A fogalmazásmód
annyira nem. A befejezés borzalmas, hogy sorozat készült belőle borzalmas. Az egész
vége egy nagy káosz.
Külcsín: 5/5
A borító tetszik, és a könyv olvasása után spoileresnek is
mondható. Helyesírással és hasonlókkal nem volt gondom. Igazándiból meglehetősen
szép kiadás. Csak a sorozat megjelölést hiányoltam. Valahogy úgy gondolom,
annak valahol szerepelnie kellene a könyvön, vagy könyvben, hogy ez egy sorozat
része.
Fülszöveg:
Flex: a világ legveszélyesebb kábítószere. Ha
felszippantod, hihetetlen szerencsés leszel, és így a legmerészebb álmaidat is
megélheted. Nincs többé lehetetlen: felszedheted a buli legjobb nőjét,
megnyerheted a lottót… és karcolás nélkül megúszhatod a legdurvább tűzharcokat
is.
Fluxus: balszerencse-többlet, a flex használatának
következménye. Az univerzum a mágia minden formáját gyűlöli, s az
egyenlőtlenségeket újra egyensúlyba próbálja hozni. Ha sikerül elvezetned
valahova a flex által kiváltott borzalmas szerencsétlenségeket, túlélheted a
tripet. Ha nem, akkor valószínűleg meghalsz.
Egy terroristamágus halálos mennyiségű flexszel lövi be az
embereket, majd szabadjára ereszti őket. Az egyik merénylete során szinte
menthetetlenül összeég egy hatéves kislány.
Édesapja, Paul Tsabo mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a
lányát, és elkapja a terroristát. Paul megszállott büromágus, mágikus fenevaddá
változtatta az adminisztrációs munkát. A segítségével bérleti szerződéseket tud
átírni, a semmiből bérelt autót varázsol elő, és bárkinek a nyomára akad, aki
valaha is kitöltött egy űrlapot. Most kénytelen belépni a flex-dílerek
veszedelmes világába, ahol nem elég, hogy életveszélyes bűnözőkkel kell
szembenéznie, de még arra is ügyelnie kell, hogy a szerencse mindig az ő oldalán
álljon…
Kiadások:
Agave
Könyvek, Budapest, 2016 Ebook
372 oldal · ISBN: 9789634191162 · Fordította: Kerekes Éva
Agave
Könyvek, Budapest, 2016
372 oldal · puhatáblás · ISBN:
9789634191155 · Fordította: Kerekes Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése