Már vagy két éve nem voltam könyvhéten, szimplán azért, mert
nem nagyon volt olyan könyv, amit szerettem volna megvenni, dedikáltatni meg
pláne nem akarok semmit sem, pláne sorba állni órákat. (akiknél meg nem kell
sorba állni, azokhoz még annyira se szerettem volna oda menni, amúgy kicsit sajnáltam
azokat az írókat, akiket nem is ismerek, mert feltehetően nem zsánerembe
vágókat írnak. Nos, őket sajnáltam, mert tényleg ott vannak, kimennek, és kb.
senki nem megy hozzájuk. Csak ott üldögélnek, és várják, hátha egy-egy embernek
mégis kedve lesz dedikáltatni velük IS).
De idén úgy esett,
hogy bár terveim szerint Nem mentem volna fel, a könyvhétre, mégis felmentem,
méghozzá csütörtökön. Úgyhogy kipipálhatom, hogy életemben először voltam, ott
a nyitó napon, életemben először közelítettem meg a Népligetből a Vörösmarty
teret és buszoztam AniTigerrel, és még sok mást is.
Nos, tehát
csütörtökön reggel – délelőtt felszálltunk a buszra, mert éppenséggel az az
egyszerűbb, mert a Máv éppen vonatpótlózik meg mindenféle, és amúgy is
feltehetően a Déli messzebb van a Vörösmarty Tértől, mint a Népliget. Szerintem
amúgy életemben először voltam a Népligetben, vagy legalábbis nem emlékszem,
hogy valaha voltam ott. De nem kizárt! Az utazás zökkenőmentes volt, egy
ellenőrrel, és én tisztességgel végigmondtam, hogy közalkalmazottit kérek, és
hazafelé még írtak is a papíromra!
Mivel amúgy is olyan
köröző típus vagyok, amikor kiértük és AniTiger azt kérdezte merre, mondtam,
hogy amerre akar :D Igazándiból a lényeg az, hogy mindent lássunk és amúgy is
mindenki tudja, hogy egy kör megtételével nem feded le úgysem azt, hogy „láttam
mindent”. A terv amúgy az volt, hogy első körben semmit sem veszünk, csak
felmérjük a készleteket. Ez egészen az Elte standjáig ki is tartott, amikor a
megnézzük átcsapott az „AniTiger, ez megvan nekem?” kérdéskőrbe, mert, hogy ha
már nekem nincs okos telefonom (bár kezdeményezik több oldalról, hogy legyen), akkor,
legalább akinek van, az nézze már meg nekem. Természetesen, ha már eddig üres
volt a táskám (A Flexet cipeltem hátha olvasok), akkor rögtön vegyünk egy
kemény kötetes 640 oldalas könyvet, hogy végig húzza majd a hátam :D Farkas
Ildikó – Szerdahelyi István – Umemura Yuko – Wintermantel Péter (szerk.):
Tanulmányok a magyar-japán kapcsolatok történetéből igen, ő jött
velem, egy ezresért. Amúgy borzalmasan nagy visszatartó erő, hogy idén el kell
olvasnom, és az is, hogy végtére is, ha nem most akarom olvasni, majd megveszi
a könyvtár. Ez a legtöbb könyvnél működött, ennél nem. Mert sejtésem szerint
nem veszi meg a könyvtár (pláne ilyen olcsóért), mert vehet ezer másikat, amit
mások is olvasnának, nem csak én. Tehát őt bezsebeltem, és keringtünk tovább.
Első körben, a General
Pressnél nézelődve jöttünk rá arra, hogy gyorsan menjünk arrébb. Amikor is egy
fura fazon elkezdett bámulni és magában beszélni, és fura dolgokat motyogott,
hogy Jeffi nézi a könyvet meg ilyenek. A Jeffit a pólómról nézte le, mert ez
volt ráírva (ex libris és a molyos nevem). Úgyhogy aztán feltehetően így
maradtunk le a zsákbabálnáról meg mindenféle ilyesmiről, ami abban a körben ott
a környéken volt.
Rengeteg könyvet
tapiztunk meg, mondván más nem legalább nézegessük. Az Agave standjánál ott
voltam legalább háromszor és gondolkodtam, hogy megvegyem, vagy ne vegyem, meg
amit szeretnék. De végül nem vettem meg, mert úgyis megveszi a könyvtár(Ezekiel Boone: Kirajzás,
Veres
Attila: Odakint sötétebb könyvét
néztem amúgy).
A Geopen
szépirodalmi zsákbamacskáját viszont kipróbáltam, nos kíváncsi leszek, mert
fülszöveg alapján ez nem az én zsánerem :D Benedict
Wells: Beck utolsó nyara
Az Animushoz viszont
ténylegesen visszamentünk legalább hatszor. Amikor is AniTiger volt olyan kis mocsok
aranyos, hogy lazán kivette a Hp 8-at és a Hp 5 legújabb kiadását az
1+1=1.000 Ft-s dobozból. Úgyhogy addig jártunk oda, míg nem szerváltam magamnak
is egy Hp8-at, úgy vagyok vele, hogy 500 forintot mindenképpen megért, ha meg
mégsem, akkor majd keresek új gazdát neki.
Amúgy egész nap a Delta Vision fb és molyos
profilját bámultuk, hogy tudjuk, hogy vajon megnyertük-e a Túlontúlt vagy sem. Mert,
hogy hamarosan születésnapom lesz, és hát a csajok úgy döntöttek ott jó akció
van, hát megveszik, ha nem nyerem meg. Este ötkor még mindig nem volt sorsolás,
úgyhogy megvette AniTiger, meg vett magának is egy Túlontúlt meg egy
Papírtigrist, és pluszba jött ugyebár a szülinapi Túlontúl. Én beálltam a sorba
egy Peter
F. Hamilton: Eltékozolt ifjúság –gal, mert egyrészt a borítója jó, és
szép és a fülszöveg is nagyon tetszik, úgyhogy várom, hogy olvashassam, és így
választhattunk még egy könyvet Brandon Sanderson:
Tűzlény –nyel gazdagodott. A sztorit csak azért mesélem el, mert
aztán hazaérve, lefeküdtem aludni, és arra ébredtem, hogy írt AniTiger, hogy
nem hiszi el, hogy megnyertem a Túlontúlt, és aztán alatta ott volt a Delta Vision
levele, hogy nyertem :D Úgyhogy most feltehetően lesz két Túlontúlom is :D
A könyvhéten
találkoztam @Vegazussal, meg még pár emberrel, akiknek nem tudom a nevüket,
mert pocsék a névmemóriám. Vegazus előnye, hogy több ideig együtt voltunk és
könnyen megjegyezhető a neve, és hogy online is sokszor látom leírva :D
Összességében:
élmény volt, jó volt, és valahogy hiányzott az, hogy így ketten keringjünk
összevissza cél nélkül :D Kellemes volt, no!!
1 megjegyzés:
Ami nem volt kinn a Könyvhéten, de olvasásra érdemes, az A Föld védelmében című, 2017-ben játszódó háborús, politikai sci-fi. www.afoldvedelmeben.hu
Üdvözlettel
Nagy Károly
a könyv szerzője
Megjegyzés küldése