Pedram Shojai: A városi szerzetes

A blog olvasói, gondolom már észrevették, hogy sokszor kezdem úgy a posztot, hogy „Én ezt a könyvet szeretni, szerettem volna.” Vagy valami hasonlóval. A legtöbb könyvet ugyanis azért olvasom el, mert meggyőződésem van róla, hogy az nekem jó lesz. És vannak könyvek, amik nem hozták meg nekem, azt, amit vártam tőlük.

 Nos, ezt a könyvet, körülbelül a megjelenés környékén döntöttem el, hogy olvasni fogom, mert mennyire jó a fülszöveg, tetszik a cím, jó lesz. Gondoltam arra is, hogy majd recenzióba kérem, de aztán a hely ahol dolgozom, tényleg elég gyorsan beszerzi, amit az olvasók olvasni szeretnek, tehát nem muszáj recenzióban olvasnom semmit (az itt felhalmozott régieken kívül). Úgyhogy könyvtárból hoztam ki, és nem bántam meg. Azt sem, hogy nem vettem meg, azt sem, hogy nem kértem recenzióba, és azt sem, hogy elolvastam.

Mert jó volt olvasni. Szerintem mostanában ezzel a könyvvel haladtam a legjobban, mármint sebességileg. Rengeteg hasznos dolgot mond, még nekem is, pedig nem vagyok városi. Én jóval közelebb érezhetem magam a természethez, mint a városiak, így egy csomó dolog ténylegesen nálam nem jelentkezett, amit ő mondott, de érdekes volt. A gyakorlatok hol megszívlelendők voltak, hol elnapoltam a kipróbálását, mert szkeptikus vagyok kicsit még a dolgokkal, no meg eddig (EDDIG), a meditáció is számomra egy borzalmasan idegesítő dologként létezett, amit sosem értettem. Talán hamarosan elérem azt a „zen” állapotot, amikor meditáció címszóval, nem idegesítem magam fel. (sztorizgatás on: Egyszer voltam egy ilyen meditálós dolgon. Egészen addig élveztem, míg nem kezdtünk meditálni. Lehettem... Durván 16-18 között voltam valahol. Falusi ilyen mester-civil találkozó volt. Az előadás még teljesen oké is, a téma érdekelt – buddhizmus - csak aztán jött a „csukjuk be a szemünket, képzeljük el, hogy”. Nos, akkor addig jutottam, hogy csukott szemmel próbáltam nem röhögni. És ez az élmény elvette a kedvemet a meditáció + én gyakorlásától egy jó ideig. Most, így 12 év távlatából gondolom azt, hogy amikor hamarosan megpróbálok magam meditálni, talán nem röhögés és zsörtölődés lesz a vége. Mert amúgy rengeteget olvastam már róla, rengeteget gondoltam rá, és tetszik is az elképzelés, csak hát, ahányszor belegondolok, felvillan ez az emlék. Sztorizgatás off.)

Túl a 150.000 –en! - Nyereményjáték

2011-ben amikor a blog indult, azt hiszem nem is gondoltam bele abba, hogy elérem a 150 ezres látogató számot. Jó, lehetséges, hogy arra sem gondoltam, hogy hat év múlva még mindig blogolni fogok, de mint látható még blogolok. Terveim szerint amúgy továbbra is! Ugyan nem mindig vagyok napra kész, nem minden könyvről írok amit olvasok, és nincs mindennap poszt, de tovább megy a blog.

 Gondoltam a 150 ezer egy szép kerek szám, megérdemel egy újabb nyereményjátékot J Úgyhogy játékra fel! Remélem nektek is tetszeni fog!

A játék feltétele, hogy megválaszoljátok a három kérdést, amit felteszek, adott tárggyal elküldjétek a megadott email címre. Se több, se kevesebb. Nem kérek feliratkozást (köszi, aki mégis megteszi), nem kérek lájkokat és visit-eket (mert azokat utálom én is :D)

1.Melyik posztom az, amit a legjobban tetszett?

2.Melyik könyvhöz kaptál kedvet itt a blogon?

3.Melyik nyereménykönyvnek örülnél a legjobban?

Fontos, a harmadik kérdés nagyon. Ha a „mindegyik” a válasz, akkor mind a három sorsolásán részt veszel, ha megjelölsz egyet, vagy kettőt akkor csak azokon. Szeretném felhívni a figyelmét minden játékosnak, hogy ha valójában NEM kell neki a könyv, akkor arra ne jelentkezzen. Olvasási élményért megy a játék, nem szeretném, ha a nyereménykönyv olyan helyre kerülne, aki aztán gyorsan túlad rajta, mert nem is érdekli. Szeretném, ha aki megnyeri, az tényleg örülne neki! Köszike.

A nyeremények:

Sophie Hannah: Bántó távolság

James Frey: Endgame – Toborzás

Clint Emerson: 100 halálos technika – a túléléshez

Beküldési határidő: 2017. március 31. éjfél

Sorsolás: 2017. április 1.

A tárgy: Nyereményjáték

Emailcím: st.metatron@gmail.com

A nyereményeket, csak Magyarországi címre postázom, örülök, ha áttudsz venni automatába (MPL), de nem feltétele a játéknak ez. Tehát bátran, minden Magyarországi címmel rendelkező emberke jelentkezhet :)

Lacey Baker: Hazatérés (Sweetlandi történetek 1.)

Köszönet a könyvért a General Press kiadónak!

 Azt hiszem, hogy ha a könyv nem lett volna recenzió, akkor nem vagyok benne biztos, hogy végig is olvastam volna. A fülszöveg alapján, és a borító alapján egy roppant aranyos kis történetnek tűnt, feltehetően ezért is kértem annak idején. De sajnos az, amiért én gondoltam, hogy elolvasom (kutyák, panzió), az volt a legkevesebb benne.

Szereplőkről:

 A két főszereplőn kívül (Nikki és Quinn), igazándiból a többieket alig ismerjük meg. A gyászoló családból persze vannak még olyan szereplők, akik két-három oldalnál több ideig voltak jelen, akiknek belelátunk kicsit a múltjába, de egyikükre sem tudnám azt mondani, hogy megismertem őket. Vagy, hogy egyáltalán tudom, hogy hogy néznek ki.

 Quinn és Nikki is a könyv során végigment egy bizonyos úton, és emberileg fejlődtek is. Quinn útját amúgy sejteni lehet már a könyv elején, sőt szerintem már a fülszövegből is lehet sejteni, hogy a nagyvárosból merre halad a férfi útja.

 Az írónő, hogy kicsit feldobja Nikki életét, beledob a történetbe egy teljesen random gyilkosság-sikkasztás szálat, csak azért, hogy Nikki kicsit előtérbe kerüljön. (meg, hogy Quinn végre lefeküdhessen vele, „megnyugtatás” céljából...érdekes logika volt, de mindegy). Nikki maga, amúgy csak úgy éli a világát, szerelmes, de néha ezt nem tudja normálisan kezelni. Bár tény, hogy volt rész, amikor egyetértettem vele, de a könyv nagy hányadába annyira idegesített, mint Quinn.

Lauren Blakely: Kőkemény

Gondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger!

Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki.

Külcsín: 2/5

És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Emily Dickinson – Károlyi Amy: Emily Dickinson válogatott írásai / Károlyi Amy fordításai és tanulmányai

Nos, aki ismer az tudja, hogy nem vagyok egy költészetér rajongó ember. A verseket sosem szerettem, és ez nem nagyon változott az évek folyamán sem. A modern verseket amúgy jobban utálom a régieknél, mert a régiekben legalább van rím, a modern versben meg, csak ha a véletlen úgy szüli, akkor kerül rím.

 Hogy akkor miért olvasok verseket? Nos, általában nem olvasok ilyesmiket, viszont Emily ​Dickinson nevével folyamatosan találkoztam az olvasmányaim folyamán. És amikor a 20. író utal arra, hogy hát Dickinson mekkora költő volt, és mennyire inspirálja, akkor azt hiszem, más is azt tenné, amit én. Vers utálat ide vagy oda, de lássuk, mit tud Dickinson.

 Nos, meglehetősen Jónak találtam a jelenlegi kötetet, és azt hiszem jó döntés volt, hogy ezzel és nem a Emily Dickinson: Emily Dickinson versei –vel kezdtem. Méghozzá azért, mert itt egy úgy, ahogy életrajzot is kaptam, magyarázatokat, levéltöredékeket, és ez rengeteg dolgot megmagyaráz, amit feltehetően, ha csak a verseit olvasom nem jött volna át. Tehát jó kezdés volt, és tervezem is a verseit olvasni.

 Emily Dickinson fura fazon volt, és peches (bár feltehetően nem ezzel a jelzővel illetné más), de ismerjük be, hogy fura volt a családja, remek verseket írt, de ezt, míg élt nem adták ki, levelezet olyan emberekkel, akik felismerték a tehetségét, de ennek ellenére a nagy közönség csak akkor ismerte meg a költészetét, amikor meghal. Amúgy ez szívás. Mármint, borzalmas belegondolni abba, hogy íród-íród a verseidet, tehetségesnek gondolod magad, írsz a kiadónak, az visszaküldi, hogy jó-jó, de a jelen korban ez fura, úgyhogy ha máshogy írnál, simán kiadhatnák, de így nem. Ennek ellenére írogatod a verseidet tovább, nem foglalkozva azzal, hogy a sablonba húzd őket, megmaradsz olyan formabontónak amilyen voltál... meghalsz, és rá pár évre kiadják a verseidet, és világhíres leszel. Ez a szívás...

 Szegényt úgy sajnálom, mert azt hiszem fontos lett volna neki a nagyobb visszajelzés, és hogy tudja, amit ír az jó. És ez, amit egész életében, talán ha pár embertől megkapott, de sosem lett elismert költő.

 Tetszett, és szerettem. Ennek ellenére a versekért ezután sem rajongok. De elhiszem, hogy tényleg annyi embert képes volt inspirálni, mert inspiráló ez nem tagadható el tőle!

Fülszöveg:

Minden ​versének négy összetevője van: természet, érzelem, halál és öröklét. Tehát a van és a nincs. A halál csak annak okozhat ilyen élethossziglani problémát, aki minden ízében élvezi az életet.
Verseinek sokkal kevesebbet mond az életrajz. Emily Dickinson 1830-ban született Amherstben, Massachusetts államban. Verseit az akkor legtekintélyesebb amerikai irodalmi folyóirat szerkesztőjének küldi el. Az megsejt valamint a rendhagyó géniuszból, és bátorítja, hogy írjon formában és tartalomban is kerékvágásba illő verseket. Emily Dickinson erre nem volt hajlandó, ezért a jövőbe, érvényesülésbe vezető út bezárult előtte.
Ami nem sikerült az élőnek, sikerült a holtnak. 1886-ban halt meg, és már 1890-től kezdve gyors egymásutánban jelentek meg kis kiadásokban versei. De voltaképpen 1945-től indult el Emily Dickinson útja a világhír felé. Az értékelés ingamozgása, mely addig Poe-t és Whitmant lendítette magasba, most Emily Dickinsont repíti.
Emily Dickinson verseivel való foglalkozás élethossziglani elfoglaltságot jelent a fordítónak. A több mint 40 verssel kibővített második kiadást szeretettel adja át az olvasónak Károlyi Amy.

Könyv: Emily Dickinson – Károlyi Amy: Emily Dickinson válogatott írásai / Károlyi Amy fordításai és tanulmányai

Kiadó: Magvető

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 1978

Oldalszám: 136

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9632707435

Fordította: Károlyi Amy