Ugrás a fő tartalomra

Ez történt Novemberben

Blogolás szempontjából úgy érzem, a November volt az a hónap, amikor szinte inaktív voltam. Összesen három poszt született ez idő alatt a blogomon, ami lassan azt hiszem negatív csúcs lesz. Bár így belegondolva, olvasni sem olvastam túl sokat. És így nem nagyon volt persze miről írni. Ajaj!
 No de Decemberben talán kicsit mozgalmasabb lesz a blog is meg én is kicsit összeszedem magamat. Novemberben volt egy hét, amikor éppenséggel betegállományban voltam, elkaptam valami köhögős vírust vagy bacilust, meg kezdődő arcüreggyulladást mondott az orvos. Kaptam két bogyót, egy hét betegállományt, és hogy igyak sok teát, mézzel. Mondtam, hogy hát a méz az felejtős, mert allergiás vagyok rá. Jó akkor inhaláljak kamillát, mondtam, hogy fejtős, mert allergiás vagyok a kamillára… ezért maradt a két bogyó, meg a méz nélküli tea fogyasztás, és a szurkolás, hogy azért antibiotikum ne kelljen. Jelentem nem kellett, és túléltem, még ha az első két napban nagyon szarul is voltam, és még utána héten is köhögcséltem, bár ez már az utózengéje volt csak. Csakhogy, ha az ember szarul van, akkor olvasni sem olvas…nem olvastam. Írni sem ír, nem írtam. Sajnos se így se úgy, tehát a szerepjáték is állt, bár ez nem miattam.

2016. november 3., 13:26 → 2016. november 3.



2016. november 3., 20:30 → 2016. november 7.

2016. október 11., 22:03 →

2016. október 15., 15:50 →

2016. november 19., 10:58 →



 Igen, mint mondtam, nem nagyon olvastam. Egy képregényt sikerült kiolvasnom (amiről nem írtam) és Marie Kondo új könyvét, amiről írtam is. Ennek az volt az előnye, hogy… szellős volt mindegyik könyv, gyorsan lehetett haladni. Amúgy a képregény írtó cuki és tök meglepő, de a Könyvtár is megvette. Szerintem szeretni fogják az olvasók :D Bár kérdés lemérhető-e, hogy hányan olvassák, ha valójában leülnek ott és elolvassák ott, és nem viszik ki? :D
 A szürke rinocérosszal nem haladtam, ennek oka, hogy nem olvastam. A Varázslatos Napkelet viszont hamarosan véget ér, mert már csak az utolsó fejezet van, amit olvastam volna, ha éppen nem vagyok beteg, az Ingyen!-t kezdtem el novemberbe, és hamarosan be is fejezem, ez az a szakkönyv, amit ezer millió éve el akartam már olvasni, és végre megvette a könyvtár, de sajna amíg beteg voltam ezzel sem haladtam :( Pedig nagyon jó kis könyv.

Elizabeth Richards: Főnix                    
2016. november 25.

Jah…a könyvbeszerzésem egy egész könyvet eredményezett, az is csere útján, úgyhogy most büszke vagyok magamra. Viszont sikerült eladnom egy csomó könyvet. Úgyhogy kezd olyan normálisan rendezett lenni a könyvespolcom is. Majd fotózom, ha egyszer sikerül végeznem a könyveim átvilágításával. Életemben először adtam fel vaterafutárral csomagot, ami kiderült nem is olyan bonyolult, mint amit gondolok róla, bár azért annyira nem is egyszerű, de bele lehet jönni, hála az égnek a helyi postán nem problémáztak.
 A könyvtárban elkészültek a karácsonyfák, mármint ilyen könyvből karácsonyfák. Talán sikerül majd fotóznom is. Egyelőre mindig itthon hagytam a fényképezőmet, így nem nagyon tudtam lekapni a fákat, de az olvasóknak tetszik. Bár egyesek szerint, ha a csillag vörös lenne akkor kommunista csillag volna a fán (wtf????), a másik olvasó meg pont azt fájlalta, hogy NEM vörös :D hogy ezeknek semmi sem jó, de komolyan :D De amúgy a legtöbb visszajelzés pozitív, és szerintem is nagyon hangulatos lett. Bár ma az égősor hirtelen elkezdett villogni, amikor be volt állítva, hogy ne villogjon. Tekintve, hogy az ember egy idő után már attól ideges lesz, hogy ott villog valami a látószögében.
 Egész novemberben nem karcoltam kb. semmi értelmeset a molyra, mondtam, hogy teljesen inaktívan vegetáltam. De megváltoztattam a blogom sablonját, amin most megint gondolkodom. Nem érzem azt, hogy ez volna az igazi.

Vettem egy ilyet is, ha már Odaát :)
 Film nézésileg, hát az Odaátban haladtam a 4. évadtól eljutottam a 7. évadig. Befejeztük a Trónok harca 1. évadát. Megnéztem a  Virsliparti (2016)-t…bár ne tettem volna. Ez annyira rossz, de tényleg. Értem én, hogy mit akar, de nem az én világom, ez nekem már nagyon-nagyon-nagyon sok volt. Megnéztem a Játszma (2016)-t is, ami tetszett, de sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni, és olyan izé a vége. Tehát nincs igazán rendesen megcsinálva. A látványra mentek rá, de aztán hipp-hopp vége lett…hát nem tudom, ez sokkalta jobb is lehetett volna. És persze a Castle-t is folytatom egyelőre, azt mondjuk általában olyankor, amikor nem akarok „ijesztőt” nézni. Megjegyezném, hogy az Odaátban, ez a leviatán dolog már kicsit sokk nekem. És hát Castiel…. -.-



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é