2016. december 23., péntek

Gary Chapman – Harold Myra – Paul White: Mérgező munkahelyek

 Olvastam már könyvet a szerzőpárostól (Gary Chapman – Paul White: A munkahelyi elismerés 5 nyelve erről itt írtam), már az sem volt tökéletesen megírva, de annak láttam még pozitív oldalát. Feltételeztem, hogy ez a kötet amolyan negatív társa az általam olvasottnak. Hiszen abban az volt leírva, hogyha főnök vagy, vagy ha éppen beosztott, hogy támogasd a másikat, hogy jöhetsz rá, hogy mi az ő elismerésnyelve, és hát ismerd fel ezt és használd, és akkor remek lesz a munkahelyed.  A mérgező munkahelyek, meg amolyan „na, itt nem jött be, amit kértünk” helyek. Vagy azért, mert a munkahely, munkáltató, főnök nem akarta, hogy jó legyen a dolgozóknak, vagy azért mert akarta, de egyáltalán nem ért hozzá.
 A mérgező munkahely, nem foglalkozás függő. Ez az egy, amivel egyetértek az írókkal. Bár ezt sem mondták el, csak példákat hoztak arról, hogy ha adott szakmád van, és ott elhelyezkedsz, akkor lehet, hogy jó lesz neked, de lehet, hogy nem. Ez függ, a vezetőség hajlandóságáról, hogy megértse a dolgozóit, és /vagy arról, hogy egyáltalán meg akarja érteni őket.
 Nos, gondoltam, hogy akkor ezt a témát most kifejtik nekem, ha már hárman írták a könyvet, akkor biztosan nagyon részletesen, sok szemszögből hallhatom, milyen egy mérgező munkahely, hogy ismerem fel (ha éppenséggel nem egyértelműek a jelek), és hogy hogyan tudok küzdeni a mérgező munkahely ellen. Nos, én ezt a könyvet kíváncsiságból olvastam el, de be kell látnom, ha mérgező munkahelyen dolgoznék, és ebben a könyvben keresném a megoldást a problémáimra, akkor… ööö, nos, akkor kidobtam volna 3.000 forintot körülbelül arra, hogy egy csomó szerencsétlen ember, szerencsétlen életéről olvassak, rosszul szerkesztve, ugrálva, és semmivel sem volnék okosabb.
 Szeretem én a történeteket, komolyan rengeteg szakkönyvet olvastam, már amiben élethelyzetekkel, sztorikkal mutatják be a dolgokat, vagy egy-egy esetben két komolyabb téma közé beraknak egy ilyet, amolyan tanulságos meseként. A kulcs a mértékletesség. Egy-egy sztori, az okos szöveg között. Ez az ideális. Jelen könyvben… sztori, sztori, sztori...nemtommi….sztori, sztori….és így tovább. Van olyan oldal, amikor a két „interjú” vagy „esettanulmány” konkrétan egymás után van és nincs egy áthidaló, amiből tudnád, hogy „b+ ez már másik sztori”, és csak pillogsz, hogy most, mégis mi a fene van.

 Őszintén ez a könyv több mérgezést ad, mint egy mérgező munkahely. De komolyan, elolvassa az ember és rögtön rémeket lát, vagy éppen bólogat (Amerikában tuti csomóan bólogatnak), hogy „jaj, én is milyen rossz helyen dolgozok”. Nem hiszem, hogy jó dolog arról olvasni, hogy szívta meg több tíz, száz ember, mert rossz a főnöke. Azaz jó lenne erről olvasni, ha a következő oldalon azt olvashatná az ember, hogy és akkor ezt tette és akkor minden rendben lett. De ilyet nem olvasunk. Megtudjuk persze, hogy a legtöbb ember a mérgező munkahely esetén két dolgot tehet. 1. tűri és belebetegszik. 2. felmond. Nincs 3. eset, amikor a szar munkahelyből lehet jó is. Az elv az, ha valami szar akkor halj bele, vagy menj el. Milyen „szakkönyv” ami ezt mondja? Életemben nem olvastam még olyan könyvet, ami arra buzdított volna, hogy vagy tűrjek, mert nincs értelme harcolni, vagy lépjek le, mert a világ megváltoztathatatlan.
 Amúgy édes, ahogy a vallási, és nonprofit szervezeteket először felvázolja, hogy vannak olyanok, amik nem működnek jól, aztán rögtön szabadkozik, hogy de azért a legtöbb jól működik és nem mérgező hely. Wtf? Komolyan????
 Kinek ajánlom: senkinek. Bár gyorsan olvasható, mert az a 190 oldal eléggé szét van húzva meg vannak benne nagy üres oldalak is, esetenként három idézet/oldal. Tehát ha tényleg nincs mit olvasni az embernek és akar egy kis agyi mérgezést, akkor hajrá! Jó lenne, ha a témában születne normális könyv is. Az egyetlen pozitívuma a könyvnek, hogy ajánl pár Másik könyvet. Azokba még majd belenézek.
Belbecs: -
Inkább nem pontozom. Nem nagyon van rajta mit pontozni, azaz igazság. Én elhiszem, hogy egy híres embernek is évente meg kell jelentetnie pár könyvet, de azért nem kéne ennyire színvonaltalant kiadni a kezéből a nevével fémjelezve. Egyszerűen ez egy interjú kötet, nem más. Az is gagyin megírva. Az, amit az alcím mond meg… ööö hahaha (Hogyan óvjuk meg testi-lelki épségünket a negatív környezetben) – menekülj, vagy halj meg… hmm… Ez lehetne inkább a mottó.
Külcsín: -
Inkább ezt sem pontozom. Nem azért mert nem szép, de nem nagyon van mit pontozni rajta. A borító illik a könyvhöz, erre adhatnék 5 pontot, de nem kreatív, így lehetne 2, de nem érzem azt, hogy maga a kiadvány pontozható lenne.

Fülszöveg:
Brutális ​​főnökök. Mérgező kollégák. Lélekölő vállalati kultúrák.
„A legtöbben életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, ám sokak számára ez állandó stresszel jár. Könyvünkkel szeretnénk segítséget nyújtani mindazoknak, akik mérgező szervezetek csapdájában érzik magukat, vagy mérgező főnök irányítása alatt dolgoznak.” – szól a szerzők ajánlása.
Hogyan óvhatjuk meg testi-lelki épségünket, ha a munkahelyünkön konfliktusokkal, rosszindulattal, cinizmussal, elérhetetlen elvárásokkal találkozunk akár beosztottként, akár vezetőként? Milyen megküzdési módok és túlélési stratégiák lehetnek segítségünkre, és honnan tudhatjuk, hogy mikor jobb felmondani és másik állás után nézni?
A szerzők saját tanácsadói praxisukból vett, esetenként hajmeresztő történeteken keresztül mutatják be:
– hogyan válik mérgezővé egy munkahely, és miként kerülhetjük el, hogy sérüljünk az egészségtelen környezetben,
– hogyan érhetünk el változást, és mikor nem érdemes tovább próbálkoznunk,
– milyen szempontokat és tanulságokat érdemes megszívlelniük a vezetőknek a pozitív és motiváló munkahelyi légkör kialakítása érdekében.

Eredeti cím: Rising Above a Toxic Workplace
Eredeti megjelenés éve: 2014
Kiadó: Harmat
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 188
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632883410
Fordította: Tóth Zsuzsanna
Bevezetés 
Mérgező munkahelyek a színen
A mérgező főnök ezer arca
Nézzük a tényeket: ahol jó dolgozni
Az egyházi és a nonprofit szervezetek rejtett mérgei
Kis munkahelyi gyilkosságok
Nyulak az autópálya mellett
Alászállás a sötétségbe
A cinizmus ellenszere
Függelék: Túlélőkalauz és eszköztár
Záró megjegyzések
Köszönetnyilvánítás
A szerzőkről
Vélemények:

0 megjegyzés: