2016. március 29., kedd

Prince of Stride: Alternative

 Ritkán írok filmekről, animekről. Mármint hosszabban, de gondoltam, most mégis megteszem. Szeretem a japán kultúrát, és ebbe beletartozik a manga olvasás, anime nézés is. Mivel nem beszélek sem japánul, sem angolul, és ezen nyelveken olvasni sem igen tudok, így a magyar fordítókra vagyok szorulva, ha éppenséggel érteni is akarom amit látok, és nem csak gyönyörködni benne. Márpedig szeretem érteni a dolgokat.
 Úgyhogy itt is csók azoknak akik feliratozzák és felrakják indavideóra az animeket! És egészen gyorsan teszik ezt ugyanis a  Prince of Stride: Alternative (2016–) igen, pontosan jól látható idei! És már fenn van…és már belezúgtam.
 Tudni kell, hogy nem vagyok sport ember, ez meg is látszik rajtam, viszont nem mondtam egy szóval sem, hogy nem szeretem nézni. Na jó…nem szeretem nézni! Az egyetlen műfaj amiben sportot szeretek látni az anime. Meglepő mód még ez a futós csoda is teljesen belelopta magát a szívembe. A Kamigami no Asobi (2014–) óta először lettem nagy rajongója egy animnek. Közrejátszik, hogy nem végtelen résszel rendelkezik (még), hogy szép a grafikája (nekem), hogy érdekes a történet. Azon kívül persze, hogy nagyrészt futnak. De nem akárhogy! De nem ám, kifejezetten jó nézni azt a futást, ugrálást amit a srácok leművelnek.
 És szerethetőek a karakterek. Sok dolgot nem értettem az utolsó előtti részig, aztán ott megvilágosodtam, ami miatt újra elkezdtem nézni a sorozatot, pedig valójában most fejeztem be. De úgy nézve, hogy tudom, hogy mik a hátsó összefüggések más szemmel nézek emberekre, és cselekedetekre.

Kadowaki Ayumu: ő az a tipikus mellékszereplő, aki ugyan a csapatban van, de nem sok haszna van, viszont totálisan képes szurkolni, és félreállni ha úgy adja az élet. Emellett tisztában van azzal, hogy olyan marha gyorsan nem tud futni, mindezek ellenére mindent megtesz a csapatáért, amibe még csak belépni sem akart sosem, csak azért lépett, be, hogy a saját klubja is életben maradjon :D

Yagami Riku: imádatom egyik személye. Borzalmasan energikus, viszont ő drámázik a legtöbbet. Amit persze részben értettem, a tesója miatt mindig elnyomva érezte magát, amiatt utált meg futni is meg minden. Tehát értettem, miért olyan kis depis a mosolya mögött ennek ellenére eljött a pont ahol komolyan fejbe vágtam volna, hogy hagyja a p*csába az egészet és legyen saját maga és ne a tesója árnyéka.

Hasekura Heath: az eredeti csapatból maradt, az újnak meg a kapitánya. Mivel a csapatban ő a legöregebb, neki már ez az utolsó éve. Mindezek ellenére elég elhatározás volt benne, hogy nyerni szeretne. Kedveltem, bár a többiekhez képest az ő jelenléte elhanyagolható. Ő… ő futott, kicsit lelkizett, kicsit mesélt, de sokat nem tudtunk meg róla.


Fujiwara Takeru: a kedvenc lábfetisisztám. Feltehetően ha nem taparolja mindenkinek a lábát, többen mentek volna a futó klubba. Bírtam, bár ő olyan… olyan elszántan csak ment előre, és néha elfelejtette, hogy a másik embernek is van érzése, és az érzésekben nem csak a futás van benne. Ennek ellenére jófej, csak hát ez a csapatmunka annyira nem ment. A fagyis rész….az mindent vitt, szegéééééééééény :D

Kuga Kyosuke: Ex tag, aztán mégis tag…. Bonyolult. Minden esetre ő meg szél fetisiszta. Oda van a szélért, és szerintem úgy…. Tíz mondatot mond az egész sorozatban, de mindegyikben szerepel a szél. Szegény Riku sem értette amikor tanácsot adott neki metaforikusan természetesen :D Oh igen, és ez a hajat fújja a szél beállásain néha elfogott a röhöghetnék. Amúgy cuki pofa, még ha morcosnak is tűnik :D

Hozumi Kohinata: Másodéves, de… a legtörékenyebb a csapatban (nem szó szerint, csak alkatilag), nagyon édes, főleg ezzel a hátracsatozott fufruval. És igen, szegény eléggé lánynak tűnik, ebből adódóan ezt fel is használják… oké, csak fotózásra ám :P

Sakurai Nana: Az egyetlen női szereplő, mármint akinek szerepe is van. Ő indítja a versenyzőket, és hangolja össze a váltásokat. Hol jól, hol bénán.


Amúgy ami az animbe a legjobban tetszett. A csapatmunka, annak felépítése, mert hogy nem megy minden úgy hogy taps és kész. Az, hogy az ellenfelek egy része, igenis teljesen fair játékot játszik, sőt! A közös edzőtáboros rész, és az utána lévő utalások borzalmasan szimpatikussá tették, az amúgy nem túl szimpatikus celeb futókat.

 Az anime amellett, hogy a futásról szól (ami nem érdekel), gyönyörű, és kifejezetten szép mondanivalója van, emellett bővelkedik humorba. Igen, egyik szereplő sem teljesen ép, és mindenkinek van valami testi, lelki baja a világban, de ennek ellenére nagyon kerek az egész. Barátságok szövődnek, izgalmas versenyeken átívelő felkészülések, és a nemes cél persze.
Csak ajánlani tudom J ez meg az amv ami miatt egyáltalán nekiálltam futós animet nézni. :*




Vélemények:

0 megjegyzés: