Ugrás a fő tartalomra

Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái (Stuart Horten 1.)

 Idén elég sok mesét olvastam már, és nem is olyan rég írtam, hogy most egy időre leteszem a nagyon ifjúsági irodalmat. Szimplán abból a megfontolásból, hogy úgy az egész olvasást ne utáljam meg, csak mert csömört kapok a jó vagy éppenséggel a rossz ifjúsági, és gyermekirodalomtól.
Stuart Horten története még a válság előtt került a kezem közé. Borzalmasan régóta el akartam olvasni (pontosan, 2015. novembere óta, amikor felvittem a Moly adatbázisba). Meg is lett a könyvtárnak, de nem hoztam rögtön ki, mondván van mit olvasni. De valami miatt senki más sem vitte ki, ami viszont borzalmasan lehangoló tény! Mert jelentheti azt, hogy az emberek, és a gyerekek (tudom, hogy a gyerekek is emberek :P), nem olvasnak! Vagy jelentheti azt, hogy ők nem hallottak róla annyi jót, amennyit én! Ami fura, merthogy szimplán borító alapján és cím alapján zúgtam bele a könyvbe, tehát nekem sem volt háttér információm, hogy ez jó. Hogy ez ennyire jó!
 Olvastam már gyerekeknek szóló, nyomozós könyvet, de ez valami fantasztikus volt. Messze jobb a többi hasonló sémára épülő kötetektől. Méghozzá azért, mert nem butítja le a nyomozást, csak mert gyerek a főhős, és csak azért, mert gyerekeknek íródott. Tényleg van benne izgalom, tényleg van benne misztikum, és ami fontos, ami nagyon fontos, hogy borzalmasan szépen megírva. Nem lebutított mondatokkal, és cselekményszállal, hogy rögtön a legkisebb olvasó is tudja, hogy na mi lesz a vége. Nem mondom, hogy meglepődtem a nyomozás alatt, de a vége az nagyot üt. Persze sorozat, tehát igazándiból ott függ a vége a semmibe.
 A történetben nekem ami a legkevésbé tetszett az Stuart szülei voltak. Tudom, hogy kellenek, hogy legyenek, különben borzalmasan nehezített lenne a pálya, de ennyire látványosan semmitmondóan lévő karakterek ritka vendégek az olvasmányaimban. Bár mondjuk a random beszólásokkal segítés vicces volt. Ennek ellenére a szülőket nem tudtam igazán megkedvelni, az anyukát teljes mértékben kiírták, mert hát mindig dolgozott, az apuka meg furán beszélt. (ami kicsit idegesített, de nem nagyon).
 A szomszéd lányokat imádtam, a nevüket viszont nem. Nem túl kreatív a April, May és Juninak hívni egy hármasikres lány tesós különítményt. Feltehetően amúgy azért harapok még erre a bugyuta elnevezésre, mert mély nyomott hagyott bennem a Hó mint hamu hülye településneveivel. Tehát a lányokat, már amelyik szerepelt normálisan, azt kedveltem, bár tény, hogy megértettem Stuartot, hogy igen nevetségesen és idegesítően hat, ha egy lány követ téged. Csak mert unatkozik és újságírónak képzeli magát!
Maga a nyomozás nagyon tetszett és az is, hogy Stuart fiatal kora ellenére, és kis termete miatt, borzalmasan nagy küzdeni akarással van megáldva. Néha ez mondjuk rohadtul veszélybe sodorja, és borzalmasan vicces dolgok is kisülnek belőle, de oda se neki! A könyv vége meg na… nem szeretem a függő véget, de tetszik a megoldás!

Belbecs: 5/5

Igazándiból mindenkinek ajánlom, 8-12 éves kortól már biztosan. Jóval összetettebb, mint a Sherlock, Lupin és én, millió szinttel feljebb van, az Agatha nyomoznál. És ami fontos, szép mondatok vannak benne és értelmes, izgalmas a cselekmény.

Külcsín: 5/5

Szerelmes vagyok a borítóba! Meg úgy az egészbe. Adtak a megjelenésre, és szerintem hangulatos az egész. Csókolom a kezét annak, aki rábólintott, hogy maradjon minden az eredetiben!

Fülszöveg:
Stuart Horten meglehetősen alacsony tízéves, aki egy sivár kisvárosba költözik, távol minden barátjától. A szomszédban sajnos az elviselhetetlen Kingley testvérek laknak, és a nyár kilátástalanul unalmasnak ígérkezik… Ám egyszer csak megkezdődik élete legnagyobb kalandja! Meg kell találnia nagy-nagybátyja elveszett műhelyét, ami telis-tele van trükkös és varázslatos tárgyakkal. Nyomkövetés, rejtélyek – ám ami elsőre izgalmas és mulatságos feladatnak látszik, hamar veszélyes küldetéssé válik.
Ezt a könyvet 8-12 éves gyerekek számára ajánljuk

Eredeti megjelenés éve: 2011
Kiadó: Pagony
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 280
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634100928
Fordította: Wertheimer Gábor
Illusztrálta: Temujin Doran

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é