2015. június 10., szerda

Elmaradások Áprilisban / Májusban olvastam


Úgy döntöttem, hogy amihez eddig nem volt kedvem vagy időm írni azt most egy posztba rakom, röviden, tömören, tehát olyan molyos értékelés hosszúságában írok azért, hogy legyen nyoma. Úgy gondolom ugyanis, hogy már elég sok könyvről van szó, és más stresszelne, ha itt állna 10 könyv úgy, hogy semmit sem írtam róluk, de ahhoz nem érzek elég erőt és kedvet most, hogy mindegyikről hosszan értekezzek.

Tehát áprilisban / májusban olvastam:

Bradley Trevor Greive: Az élet értelme
Vannak olyan könyvek, amiket nem mindig értek, hogy miért is adták ki. Ez is olyasmi. Képek vannak benne, minden oldalon egy, és mindegyik alatt egy okos vagy kevésbé okos mondat, az élet értelméről és nagy kérdéseiről. Igazándiból körülbelül negyed óra alatt végig lehet lapozni. A képek nagyon aranyosak a szöveg is elmegy, igazándiból jó könyv, de pénzt nem adnék érte. Nincs benne az a lehetőség, hogy „hú de újraolvasnám” végignézem, végigolvasom és ennyi. Amúgy tényleg találékony az aki ezt a sorozatot „megírta”, mert túlzottan sok befektetett munkája nem volt vele.


Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban
 Régen olvastam Baricco-t, és régen nagyon-nagyon szerettem. Máig a Novacento vagy éppen a Selyem kedvenc könyvként van számon tartva. Érdekes volt ez a könyve is, de nem éreztem azt, amit a Selyem olvasásakor, azt, hogy rövid mégis sokat ad. Nyögvenyelős és kicsit kusza volt az egész. Lehet szimplán rossz hangulatban kapott el, de nem hiszem. Ennek ellenére tervben van az egész Baricco életmű, és szeretném is elolvasni a többit. Reményeim szerint majd Bariccos hangulatban kapnak el :) Ez most nem az volt.


John D. Barrow: 100 alapvető dolog, amiről nem tudtuk, hogy nem tudjuk
A könyv matematikailag képes levezetni bármit. Képlet van a részegségre is, vagy például arra, hogy miért áll az ember mindig abba a sorba, ami a leglassabban halad. Azaz igazság, hogy régen matektagozatos voltam, és szerettem is a matematikát, de most így x év után már inkább humán beállítottságú vagyok és a képletek már nem fogtak meg, vagy nem is értettem mindegyiket. Ennek ellenére maga  a könyv érdekes, teli van fura információkkal, amikről valóban nem tudtam, hogy nem tudom. Az utolsó 100. Ilyen volt a legmegrázóbb. Amikor a föld lakosságát levezette egy világfalura, amiben 100 ember lakik, és akkor hány éhezik, hány él jó módban, hány kínai, európai, amerikai van. Kiderült egy embernek lenne számítógépe, nyolcvanan éheznének stb.… úgyhogy ez elég elgondolkoztató :S Érdemes elolvasni azoknak is, akik nem annyira matekosak (mint én például) :)

Pápay Eszter: A magányos dervis tánca
A magányos dervis tánca gyönyörű borítót kapott, csak azt sajnálom, hogy a kiadónak arra már nem volt érkezése, hogy gyönyörű gerince is legyen a könyvnek (gyönyörű amúgy, csak nincs rajta a cím…). A történetek kellemesek voltak, elgondolkodtatók és tényleg, arra az időre kikapcsoltak. Nem bántam meg a választást, még úgy is, hogy ez tényleg nagyon borító alapján ment, mert semmit nem tudtam előtte róla.



Sergio Bambaren: Delfinálom
Méltatlanul elhanyagolt kötet. Néhol amúgy olyan „Coelhosan megmondós”-ra sikerült az egész, ennek ellenére jó, és tetszett is. A rajzok olyan semmilyenek a kötetben, de úgy egészében szerintem figyelemfelkeltő lett.
Ez egy teljesen spontán „leemeltem a könyvtár polcáról” típusú olvasás volt, ugyanis tegnap tényleg, csak úgy leemeltem a polcról, tetszett a borító, a kivitelezés, a cím, és láttam, hogy elég pozitív azaz egy értékelés ami született róla a molyon. Szerintem többeknek kellene kézbe venni ezt a kötet!




Marosi Katalin: Levél egy Rómeós Benvolióhoz             
Nem szeretek úgy véleményt mondani, hogy nem olvasom el a levelet/novellát/akármicsodát, amiről szó van. Gondoltam, fogom az egyik írását Marosi Katalinnak, teljesen mindegy is melyik az, az állítások szerint ugyanis pocsék és borzalmas mindegyik.
A jótól messze van! Az a baj, hogy nem szedi össze a gondolatait, hogy folyamatosan cikázik ide-oda. A mondatok ebből adódóan kuszák lesznek, ami az olvasót megakassza. Jelzem ez egy 8 oldalas írás volt, és a végére nem tudtam, miről is van szó. Az esőről, arról többször is és kitartóan is.
Sok fiatalt (10-15) évest tanítottam szerepjátékozni. Körülbelül ők is így indultak. Megvolt, hogy mit akarnak írni, megvolt, hogy mit szeretnének közölni, de képtelenek voltak 5-10 mondatnál többet leírni egymás után, úgy hogy értelme is legyen. Ami amúgy elég hervasztó, ha jön a másfél oldalas írásodra egy 10 mondatos reagálás. De mindenkit meg lehet tanítani az írásra, csak idő kell, egy jó tanár, és kitartás, mind a két féltől.
Tanácsok: amit leírsz, olvasd el hangosan utána, általában akkor az ember rájön, mekkora katyvasz az, amit leírt! Ne akarj semmit túlbonyolítani! Látom, hogy a fejedben ez sokkalta jobban hangzó levél (?), és sokkalta több értelme van, de sajna az olvasóknak nem jön át.
Legyen története. Jelenleg 8 oldalon át… esett az eső. Komolyan az esőesés maradt meg bennem, mert azt folyamatosan ismételted. Érzésem szerint nem túlzottan sok levelet írtál életedben, talán kellene. Ha gondolod, levelezhetünk, és próbaanyagnak csak próbálj mindenre reagálni. Feltételezem, a fejedben van egy esemény, egy történet, egy szerelmes (?) pár (tippelek, nem volt teljesen tiszta), ahol egyik fél ír a másiknak. A levélből annyi volt csupán teljesen egyértelmű, az esőesésen kívül, hogy nem viszonzott szeremről van szó, de nem tudtam meg, hogy elküldte-e a levelet egyáltalán, vagy egyáltalán megírta, vagy csak a fejében pörgette a gondolatait.
Olvass sokat! Rengeteget, nagyon-nagyon sokat, mert borzalmasan lekorlátozott a szókincsed, és máshogy ezt nem fogod tudni fejleszteni, csak sok olvasással. Írj sokat! De ne publikáld mindet. Felesleges mindent publikálni, mert a publikált dolgok alapján ítélnek meg. ha most, felszínesen ítélnék, akkor azt mondom, egy pocsék író vagy, aki nem tud fogalmazni. Ez jön le ebből a levélből. De. Nem szokásom az embereket megítélni Egy írásukból, viszont jó ideig nem akarok semmit olvasni tőled, pláne nem egy 8 oldalas akármicsodát. Gondolkozz nagyba, gondolkozza abba, hogy megfogd az embereket. Nem lehet kéthetente kiadni egy novellát / regényt, mert még egy jó író sem képes arra, hogy ilyen gyorsan termeljen értéket. Értéktelen dolgokat, meg felesleges kiadni, pláne ha pénzbe is kerül. Értem, e-bookban ingyen le lehet tölteni, de ez neked sem jó, és senkinek sem. Dolgozz meg azért, hogy olvassanak, de ne úgy hogy minden klaviatúraütögetésedet kiadod. És ezt nem bántásból mondom.
Nem vagyok író, és nem adták ki semmimet sem, pedig naponta több oldalnyi dolgot fogalmazok és írok le (szerepjáték előnye, hogy lekorlátozott emberek olvashatják csak az agymenésemet). Lehet neked is hasonló platformon kellene próbálkoznod. Elfogadnod a kritikákat és fejlődni. 18 éves vagy, még rengeteg időd van a fejlődésre. Semmi esetre se add fel az írást, csak ne publikáld mindet. Főleg a te védelmedbe mondom, mert amíg nem azt látják, hogy fejlődsz, addig újra és újra elő fogsz kerülni, és bántani fognak.


Jennifer L. Holm: A tizennegyedik aranyhal
Cseppet sem bántam meg, hogy könyvfesztiválon, hirtelen felindulásból megvettem. Ifjúsági regény, arról, hogy mi lenne, ha megtalálnánk az örök fiatalság receptjét. A főhős nagypapája, 70x évesen megtalálja a receptet, és újra 14 éves lesz. Felmerülnek bizonyos problémák, és felmerülnek morális kérdések. Érdemes-e, jó-e, ha a recept közkézre kerül. Mi lesz, ha mindenki visszafiatalodik, ki lesz a felnőtt, ha újra fiatalok lesznek a szüleid. Te leszel a felnőtt, vagy ők? Hisz a tudásuk megmarad, de kinézetre alig többek mint kamaszok. Tehát rengeteg kérdést felvetett a könyv, emellett szórakoztatóan ösztönzött arra, hogy kicsit te is, ahogy a főhősnő is beleásd magad a tudomány berkeibe. Tudományos, irodalmi, filmes utalások szépen adagolva.

Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak
Nem szeretem túlzottan a verseket. Sosem szerettem őket, mégis egyszer-egyszer rám tör a versolvasási kedv. A modern verseket még annyira sem szeretem, mint a régieket, mert minden olyasmit, ami egy verset versé tesz nélkülöz. Nekem egy vers rímekből és ritmusból áll, vagy legalábbis az egyikből.
Ezek modern versek. Ha versnek számítom őket, akkor ez egy pocsék verseskötet. Ha nem tekintem verseknek, amiket tartalmaz, hanem rövid történeteknek, amikbe random nyomott entert, hogy úgy nézzen ki mintha vers volna akkor minden rendben van vele. Ha nem keresek rímeket és hasonló verses elemeket. A mondanivaló tetszett, a megfogalmazás szó-szó, olvastam jobbat már, de sokkal rosszabbat is. A pontlevonás azért van, mert azt mondják versek…
Vélemények:

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Turi Timeának azóta van új kötete: "A dolgok, amikről nem beszélünk"....