Ugrás a fő tartalomra

Az élet szép, akkor is, ha mások mást mondanak

 Éppen a sokadik önsegítő könyvemet olvasom (ez éppen a munkakedvet növelné vagy micsoda), és elgondolkoztam azon, hogy jó-jó az élet szép, a munka szép, de mi van akkor ha az ember nem éppen a legjobb formájában van. Mit tegyen akkor, amikor kicsúszik alóla a talaj és nem mantrázhatja, hogy a világ márpedig szép és jó és Happy minden?
 Alapjáraton olyan köztes ember vagyok. Nem az a nagyon rózsaszínban világlátó és nem vagyok a bús panda típus sem. Hiszem, hogy az életnek értelme van, és hiszem, hogy az, hogy boldogok legyünk. Teljesen mindegy, hogy boldogságunk miben mérhető. Példának okáért sok mindentől boldog vagyok.
Boldogságom alap dolgai, tehát ami ha megvan szép a világ:
*Egy kis napsütés
*Egy mosoly a szüleimtől
*Egy dicséret bárkitől. Tényleg mindegy kitől, jól esik.
*Ha valaki megismer, pedig vagy sosem láttuk egymást, vagy nem emlékszem rá, hogy valaha is láttuk egymást. Vagy ha egy olvasó felismer könyvtáron kívül és tudja, hogy honnan ismer. Kész felüdülés.
*Ha a munkahelyemen minden klappol, ha kedvesek az olvasók és lehetőleg sokan vannak, ha lehet velük beszélgetni és tanácsot adni, vagy együtt nevetni valami kis személyes történeten, mindegy, hogy valójában az életükhöz nem sok közöm van. Szeretem éppen ezért a munkámat, a sok kedves olvasó miatt főleg.
*Boldog vagyok, ha itthon minden rendben, ha sikerül mindent megcsinálni, ha nem marad függő feladat, ha azt látom, hogy a szüleimmel minden oké, hogy boldogok és hasonló. Vannak persze nehéz napok, vannak nem vidám napok, de azt hiszem, ilyenkor is mindig abban reménykedem, hogy hamarosan este lesz, lefekszünk és egy normálisabb és szebb napra ébredünk.

 Tehát igazán nem kell sok ahhoz, hogy boldog legyek, és igazándiból kibillenjek az átlagos hangulatomból. Vannak persze negatív perceim, óráim és napjaim is. Amikor nem minden klappol, amikor vagy én nem úgy szólok a szüleimhez ahogy illene, vagy úgy érzem ők nem értenek meg. amikor legszívesebben ordítanék, de nincs meg bennem az erő ahhoz, hogy kiadjam magamból a feszültséget, és a racionális énem úgy van vele, hogy nem oldana meg vele semmit sem, ha ordít, csak még nagyobb feszültséget szítana, azt meg nem akarok.

29 éves leszek és rengeteg dolgon elgondolkoztam,hogy mit miért csinálhattam fiatalon (muhahaha mintha most marha öreg lennék). Arra jutottam, hogy annak idején a szerepjáték volt az, ami kikapcsolt, és a rossz napjaimon adott egy kis vidámságot. Aztán ugyanerre jött az olvasás, a blogolás, egy csomó minden. Reményeim szerint nem lesz túl sok rossz nap az életemben, bár akkor tudom hova meneküljek a valóság elől, csak ugyebár a menekülés nem a legjobb megoldás. Mindegy is, most egy mély levegő, fel a fejjel és holnap új nap virrad, egy sokkal szebb és jobb nap. Ma meg feltehetően front van vagy fáradtság, vagy passz….

Megjegyzések

György Tekla üzenete…
A címre reagálva: biztos így van, csak baromi nehéz elhinni, ha az átlagosba csak a rossz társul, és egyre ritkul a szimplán jó. De ezt lehet csak az mondatja velem, hogy megint sikerült a gödör aljára kerülnöm.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é