Ugrás a fő tartalomra

A. O. Esther - Összetört Glóriák 1.

Fülszöveg:
Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért a kiadónak és az írónőnek :)

Őszinte leszek, én nem szeretem az ilyen angyalos dolgokat. Sőt körülbelül annyira vonz az angyal téma, mint a vámpírok, amik szintén nem érdekelnek, mégis 2012 egyik legnagyobb könyvélményét nyújtották. És bár nem mondom, hogy 2013-ban ez volt a legnagyobb könyvélményem, de csak azért nem mert még csak január van. És még lesz folytatása a könyvnek, és lehet az véletlenséggel jobban fog tetszeni.

Egy kicsit a borítóról, gyönyörűség. Nagyon passzol a hangulathoz, és nagyon szép. Olyan könyv amit megnézel, megtapogatsz és oda vagy érte. Nekem nagyon tetszett, olyan kis ártatlan hatást nyújt, mint úgy általában a történet során Sophiel. És nem csak a védőborító ilyen, hanem az alatta lévő kemény tábla is, úgyhogy plusz pont, hogy az is szép kivitelezést kapott. Van beépített könyvjelzője amit sikeresen észrevettem a könyv felénél :P

A történet pergő, dinamikus, csak néha van azaz érzésem, hogy Sophiel kicsit...nem is tudom, az elején, a közepén és a végén is néha annyira határozatlan. Néha meg határozott, és ezzel összezavar. Szerintem szegény maga sem tudta, hogy mi van, hogy mi lenne a helyes. Bezavarták az emberi érzések.
A történet kezdete nekem egy kicsit olyan volt, mintha hopp az események kellős közepébe zutty és találd ki mi volt előtte. Persze idővel megismertem a háttértörténetet ahogy a főhős mesél, vagy gondolkodik, vagy éppenséggel látomása van. Csak akkor is kicsit hirtelen volt az érkezés a földre és rögtön a "meghalsz mindjárt" harc.
Ennek ellenére, jól ki van dolgozva a világ, amiben játszódik a történet, és elég hihetőre sikeredett. Bár egy térképet igazán mellékelhettek volna a könyvhöz :D

Szereplők:

Sophiel: Mint már írtam, kicsit kettős személyiségnek éreztem. Persze nem egyszerű megmaradni angyallánynak, ha jelen esetben az ellenséget szereti. És kicsit szegény sokat is filozofált ezen a "jaj az ellenségbe szerettem bele" dologgal. Volt kérdés, amit legalább négyszer feltett a könyv során, és mind erre a témára összpontosult. Tehát szegény lányt emiatt egyelőre én nem tudom szeretni, remélem kikupál a többi rész során, mert van benne erő, a személyisége is jó, csak ez az őrült őrlődés és bizonytalanság.

Gabriel: Jó őt elvből szeretem, szerintem nincs olyan könyv ahol olyan formát öltene, hogy nem szeretném. Úgyhogy őt itt is kifejezetten megkedveltem, és szerintem a legnormálisabb angyal volt az egész csapatban.

Erdőlakók: Azok valami eszméletlen aranyosak. De komolyan, simán élnék én is náluk. Semmi gonoszság, semmi rossz, csúnya és hasonló dolog. Teljes harmónia a természettel, egymással a világgal. Jó ez túlzás, a világ azon apró részével ahol élnek. Tehát ők teljesen pozitívak olyan béke szigete hatás.

Elijah: Legnormálisabb "gonosz" karakter. Nem is annyira gonosz, szerintem amúgy kifejezetten aranyos a maga, elég fura módján. Belőle is még sokat ki lehet hozni, és remélem, hogy nem lesz elrontva a karaktere.

Sötét Angyalok: Így a könyv elolvasása után megvagyok győződve róla, hogy valójában ők nem is gonoszak, de nem is jók. És ugyanezt éreztem a Térítőkkel is. Nem lehet őket sem gonosz, sem jó sémába bedugni, mert igazándiból nem tettek semmi olyat ami vagy az egyik vagy a másik lenne.

Tehát tetszett, nem volt csöpögősen romantikus, nem volt túlságosan áhítatos (ha az lett volna félbehagyom), nem akart megtéríteni (ezt értékelem!), nem akart mást, mint okosan, szépen fogalmazva, szórakoztatni. Volt mondanivalója, a szerelmen kívül is, és ez manapság kell. És sokakhoz az információk és okosságok ilyen burkolt módon jutnak el. Plusz pont, hogy magyar az írónő. Én amúgy elég fenntartásokkal viseltetem a magyar kortárs írókkal szemben, bár magam sem tudom miért, hisz már bebizonyította több is, hogy tényleg tudnak írni. (pl. Gaura Ágnes is)

A könyv vége... Kedves A. O. Esther, nem mondták még neked, hogy a függő vég egy nagyon ronda húzás? Komolyan mondom, ez kiszúrás volt velem szemben! Nem szeretem amikor így van vége a könyvnek, és nincs itt a folytatás. Úgyhogy remélem, hogy hamar-hamar megjelenik, mert most itt kombinálni fogok, hogy mi fog történni. Hogy lehet így befejezniiiii!!!


És a folytatás hamarosan jön...remélem, nagyon csinos a borítója. Kicsit borúsabb ennél de olyan hmm...






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é