2013. január 28., hétfő

A. O. Esther - Összetört Glóriák 1.

Fülszöveg:
Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért a kiadónak és az írónőnek :)

Őszinte leszek, én nem szeretem az ilyen angyalos dolgokat. Sőt körülbelül annyira vonz az angyal téma, mint a vámpírok, amik szintén nem érdekelnek, mégis 2012 egyik legnagyobb könyvélményét nyújtották. És bár nem mondom, hogy 2013-ban ez volt a legnagyobb könyvélményem, de csak azért nem mert még csak január van. És még lesz folytatása a könyvnek, és lehet az véletlenséggel jobban fog tetszeni.

Egy kicsit a borítóról, gyönyörűség. Nagyon passzol a hangulathoz, és nagyon szép. Olyan könyv amit megnézel, megtapogatsz és oda vagy érte. Nekem nagyon tetszett, olyan kis ártatlan hatást nyújt, mint úgy általában a történet során Sophiel. És nem csak a védőborító ilyen, hanem az alatta lévő kemény tábla is, úgyhogy plusz pont, hogy az is szép kivitelezést kapott. Van beépített könyvjelzője amit sikeresen észrevettem a könyv felénél :P

A történet pergő, dinamikus, csak néha van azaz érzésem, hogy Sophiel kicsit...nem is tudom, az elején, a közepén és a végén is néha annyira határozatlan. Néha meg határozott, és ezzel összezavar. Szerintem szegény maga sem tudta, hogy mi van, hogy mi lenne a helyes. Bezavarták az emberi érzések.
A történet kezdete nekem egy kicsit olyan volt, mintha hopp az események kellős közepébe zutty és találd ki mi volt előtte. Persze idővel megismertem a háttértörténetet ahogy a főhős mesél, vagy gondolkodik, vagy éppenséggel látomása van. Csak akkor is kicsit hirtelen volt az érkezés a földre és rögtön a "meghalsz mindjárt" harc.
Ennek ellenére, jól ki van dolgozva a világ, amiben játszódik a történet, és elég hihetőre sikeredett. Bár egy térképet igazán mellékelhettek volna a könyvhöz :D

Szereplők:

Sophiel: Mint már írtam, kicsit kettős személyiségnek éreztem. Persze nem egyszerű megmaradni angyallánynak, ha jelen esetben az ellenséget szereti. És kicsit szegény sokat is filozofált ezen a "jaj az ellenségbe szerettem bele" dologgal. Volt kérdés, amit legalább négyszer feltett a könyv során, és mind erre a témára összpontosult. Tehát szegény lányt emiatt egyelőre én nem tudom szeretni, remélem kikupál a többi rész során, mert van benne erő, a személyisége is jó, csak ez az őrült őrlődés és bizonytalanság.

Gabriel: Jó őt elvből szeretem, szerintem nincs olyan könyv ahol olyan formát öltene, hogy nem szeretném. Úgyhogy őt itt is kifejezetten megkedveltem, és szerintem a legnormálisabb angyal volt az egész csapatban.

Erdőlakók: Azok valami eszméletlen aranyosak. De komolyan, simán élnék én is náluk. Semmi gonoszság, semmi rossz, csúnya és hasonló dolog. Teljes harmónia a természettel, egymással a világgal. Jó ez túlzás, a világ azon apró részével ahol élnek. Tehát ők teljesen pozitívak olyan béke szigete hatás.

Elijah: Legnormálisabb "gonosz" karakter. Nem is annyira gonosz, szerintem amúgy kifejezetten aranyos a maga, elég fura módján. Belőle is még sokat ki lehet hozni, és remélem, hogy nem lesz elrontva a karaktere.

Sötét Angyalok: Így a könyv elolvasása után megvagyok győződve róla, hogy valójában ők nem is gonoszak, de nem is jók. És ugyanezt éreztem a Térítőkkel is. Nem lehet őket sem gonosz, sem jó sémába bedugni, mert igazándiból nem tettek semmi olyat ami vagy az egyik vagy a másik lenne.

Tehát tetszett, nem volt csöpögősen romantikus, nem volt túlságosan áhítatos (ha az lett volna félbehagyom), nem akart megtéríteni (ezt értékelem!), nem akart mást, mint okosan, szépen fogalmazva, szórakoztatni. Volt mondanivalója, a szerelmen kívül is, és ez manapság kell. És sokakhoz az információk és okosságok ilyen burkolt módon jutnak el. Plusz pont, hogy magyar az írónő. Én amúgy elég fenntartásokkal viseltetem a magyar kortárs írókkal szemben, bár magam sem tudom miért, hisz már bebizonyította több is, hogy tényleg tudnak írni. (pl. Gaura Ágnes is)

A könyv vége... Kedves A. O. Esther, nem mondták még neked, hogy a függő vég egy nagyon ronda húzás? Komolyan mondom, ez kiszúrás volt velem szemben! Nem szeretem amikor így van vége a könyvnek, és nincs itt a folytatás. Úgyhogy remélem, hogy hamar-hamar megjelenik, mert most itt kombinálni fogok, hogy mi fog történni. Hogy lehet így befejezniiiii!!!


És a folytatás hamarosan jön...remélem, nagyon csinos a borítója. Kicsit borúsabb ennél de olyan hmm...






Nincsenek megjegyzések: