Vernor Vinge - Tűz lobban a mélyben

 

Fülszöveg:

Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú intelligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.
A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül csak el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.
A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár…

Köszönet a könyvért az Ad Astra kiadónak, akik lehetővé tették, hogy olvashassam :)

Külcsín és Belbecs:

Amikor kértem a könyvet, akkor még csak egy pár soros ismertető volt fenn és a borító. Tudom, hogy nem olyan jó dolog mindig, ha az ember ránéz a borítóra és amiatt megveszi. De itt rögtön jött a hörcsög effektusom, hogy ez kell nekem! Gyönyörűséges, hangulatos, és az a pár soros ismertető elhitette velem, hogy olvasni akarom. Nem bántam meg, nagyon tetszett, és így ismét megerősítést kaptam, hogy az Ad Astra kiadó amellett, hogy igényes kiadásokat ad ki, külsőre, nagyon is ügyel, hogy a tartalom is jó legyen. Valahogy ez az a kiadó amiben még nem csalódtam. Tény, hogy egymás után nem tudnék elolvasni három Ad Astrás könyvet, de nem azért mert rosszak, hanem mert mindegyik elgondolkodtat, és szükségem van közbe iktatott egyszerű szórakoztató irodalomra is. De kellenek az ilyen könyvek, úgyhogy remélem, hogy nagyon-nagyon sokáig fog az Ad Astra még működni, és hogy felfelé ível majd a csillaguk. Bár most is, azt hiszem élmezőnyben vannak :)

Tudni kell erről a könyvről, hogy 808 oldal! Igen, nagyon szép vaskos, több mint egy kilós, így buszra, vonatra nem a legjobb, mert leszakad az ember keze miközben olvassa, de ágyban bevackolódva (vagy esetemben munka közben) kifejezetten jó. A Hossz nálam igenis számít, félek a vastag könyvektől! Tudom, hogy ezt az olvasóim nem hiszik el, hiszen manapság 500 oldal alattit nem is nagyon olvastam, de tényleg! félek tőlük, mert nem látom, hogy haladtam benne, nem könnyű tartani őket és hasonlók. És akkor miért is kértem, ha ennyire vastag...nos amikor kértem, még nem volt fenn oldalszám, nem tudtam, hogy ekkora lesz. 

 A Tűz lobban a mélyben egy nagyon jó könyv, és habár az utolsó durván harminc oldal csak Utószó, amolyan "ezt történt azután", még maradtak kérdéseim. Mert, persze leírt sok dolgot, de maradtak fehér foltok arról, kivel mi történt, tehát olvastam volna még tovább, vastagság ide vagy oda. 

Amikor olvastam, az fusztrált a legjobban, hogy olvasom-olvasom 300. oldal, és még nem látszik a könyvön hogy haladtam...Fel van amúgy minden könyvem amit olvasok postitelve, hogy Molyon nyomkodhassam lelkesen az "itt tartok" 10-es skálán, hogy éppen melyik rubrikánál tartok, tehát pontosan van vezetve, de hiába vettem ki már a sokadik lila jelölőmet, még mindig azt láttam, hogy nem haladtam. Holott a történet meg száguldott, és mindegyik fejezet után már arra gondoltam, hogy "há a következőben már odaérnek".

Belbecs:

Tetszett az elképzelés, a világ felépítés, bár sokáig nem tudtam elképzelni, hogy mi miért van.  A könyv első oldalán van egy keresztmetszetes rajz, hogy az olvasó lássa, honnan ment a hajó, merre ment. De őszintén én azt nem tudtam magam elé képzelni. Az űr nekem olyan tájék ami csak van. Van ott a nagy sötétben, csomó bolygó meg csillag, de hogy ezek milyen zónákba, hogy vannak egymás alatt, felett, mellett az annyira nem volt tiszta. A zónahatárokat is kicsit lassan tudtam hova tenni, bár nagyon jó elképzelésnek tartom. Azt is, hogy egyik zónából átlépve a másikban, a kevésbé fejlett zónában nem működik minden kütyű ami odafenn igen. Mert végülis miért működne? Tehát kellett egy kis idő míg ezt elrendeztem magamban, és főleg akkor éreztem nagyon amikor harcolnak-száguldanak és hopp a nagy sebesség hirtelen átmegy "csoszogásba" és kilépve a hullámból meg rögtön begyorsulnak, holott a hajó ugyanaz, csak más zóna volt. Érdekes minden esetre.

A másik nagy érdekességet nekem az jelentette, hogy az Utasok, konkrétan díszfák. Tudom, nyitott elmének kell lenni, ha sci-fi -t vagy fantasy-t olvas az ember, mert hát itt az író teljesen elrugaszkodhat a valóságtól, vagy jelen valós ismereteinktől. A nagy "pillangók"-on nem is lepődtem már meg, de azért a díszcserje mint fő mellékszereplő, rögtön kettő is (Kékhéj és Zöldszár) azért elsőre megdöbbentett. Azt már nem is merem elmondani, hogy vagy fél órán át nevettem az elképzelésen, mert szerintem vicces !

Ennél sokkalta egyszerűbben fogadtam el a falka tudatot, hogy értelmes kutyák vannak, akik képesek még emberi beszédre is, csak úgy lazán megtanulják és utánozzák az emberek beszédhangjait. Tehát ezt valahogy sokkal egyszerűbben képes voltam befogadni és megszokni, mint a cserepes növényeket!

A történet több szálon fut. Először is a menekülteket mutatja be, hogyan értek földet egy ismeretlen bolygón, majd itt is két felé szakad a haladás fonala, Faragó - Johanna - Kóbor az egyik szál és az ő életük, durván egy évüket követjük, a másik szál Jefri-Ambi-Acél-Nyúzó. És a teljesen más szálon lévő történet a mentőhajó, ami keresi a Métely ellenszerét, az elveszett gyerekeket, és menekül maga a Métely elől. És a szálak találkoznak nem sokkal a könyv vége előtt.

Szereplők:

Kékhéj és Zöldszár: Sokáig nem tudtam velük barátságot kötni, nem azért mert értelmes díszcserjék, hanem mert szegényeknek annyira kevés a rövidtávú memoriája, hogy néha ismétlik, elveszítik a fonalat, és ezért engem néha idegesített! De őrülten bátor nép, és hiába vannak néha "árulónak" minősítve, azért az sem annyira egyszerű dolog. Örültem a végkifejletnek, emberséges döntés volt!

Amdi: Van neki egy sokkalta bonyolultabb neve is, de azt most nem írom le. Zseniális kölyök falka, okos, sokat gondolkodó, és egy matekzseni, de ahogy Jefri is, őrülten könnyű befolyásolni és nehezen esik le neki, hogy akiről azt hitte szereti, valójában csak kihasználta, és legszívesebben megölné. Tehát szegényke kicsit naiv, ennek ellenére nagyon megkedveltem :)

Kóbor / Zarándok: Neki is van egy nagyon hülye hosszú neve, amit elejével előszeretettel le is írtak, és én már a fejemet a falba csapkodtam, hogy "de hát ki se tudom mondani, ha ki kellene" úgyhogy rövidítettem, erre szétszedték a nevét és csak pislogtam. Aztán rájöttem azért olyan hosszú az a név, mert minden falkatagjának a neve benne van és az adja meg a Falka nevét. Zarándok egy igazi túlélő és néha szarkasztikus, isteni amikor szinkrontolmácskodik és belerakja a megjegyzéseit is a szövegbe. Szerintem kifejezetten jó humorérzékkel áldották meg. Értettem, hogy Johanna miért utálta elejével, bár szerintem szegény csak rosszkor volt kezdésnek rossz helyen. Minden esetre a Falkák közül ő volt a kedvencem.

Ravna: Könyvtáros, tehát elvből szeretem. Naiv kicsit, de ez betudható annak, hogy legtöbb idejét a Jeladón vagy Iskolában töltötte, hogy rengeteg romantikus történetet olvasott, és azt hiszi, ebből kifolyólag, hogy minden olyan happy endes lesz. Részben ebből fakad az optimizmusa és a nagy bizodalma az Utasokkal szemben. Azt hiszem ő vesztette a legtöbb dolgot el a történetben :(

Pham / Vénséges Vén: Nem nagyon tudtam őket külön választani. Szerintem Ravnának sem sikerült mindig eldönteni, hogy most akivel beszél az Pham, vagy éppen egy istenszilánk, egy emlék Vénséges Véntől. Minden esetre a nagyfokú paranoiája miatt nem nagyon tudtam szimpatizálni vele. Zseniálisan tudott egy csomó mindenben dönteni, de annyira félt valamitől (a Mételytől?), hogy néha teljesen szétesett. Persze részben érthető volt, de nem tette valami bizalomgerjesztővé számomra.

Faragó: 600 éves emlékekkel rendelkezett, mégis teljesen nyitott a jövőre, a sok ismeretlen kütyűre, és annyira emberséges. Falka létére! Ő nagyon szimpatikus volt, és nagyon örültem, hogy a végén sem kellett benne csalódnom.


Összességében ez egy nagyon jó könyv volt, és elérte, hogy az író többi munkájának is utána nézzek. Úgyhogy hamarosan tervezem elolvasni tőle A szivárvány tövében című könyvet is. Szerencsére megvan a könyvtárban, úgyhogy nem ütközöm akadályba :))