Ann Aguirre : Menedék – Enclave

 

Fülszöveg:

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!

Külcsín és Belbecs:

Először is köszönet a Fumax kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.

Kezdjük a kinézettel, mert az sokkal egyszerűbb. Relatíve átvették a külföldi borítót, így megtartva azt a hangulatot amit az sugall. Dombornyomású (tehát tapizható!), amit én kifejezetten szeretek. Ami nem tetszett a borítóban, az a hátulján a fülszöveg egy részére kiválasztott szín. Tetszeni tetszett, csak őrülten nehéz olvasni, bizonyos szögben meg nem is látszik, úgyhogy sajnos ez egy kis negatívum, de elhanyagolható. 

 Most, hogy jött a világvége (de nem lett), úgy voltam vele, hogy jöjjön lesz ami lesz. Mostanában, nagy divat a disztópia, a posztapokalipszis (így írják?) téma. Elég sokat olvastam ilyen könyveket, úgyhogy már vártam, hogy melyik valósul meg, mert egy csomó világvégére fel vagyok készülve! Nem lett persze világvége, így megmaradt az olvasás, és merengés, a mi lett volna, ha kezdetű mondaton.

A könyv, már az elején felidegesített. Megjegyezném, ez jót jelent! Az emberek a föld alatt élnek, metró állomásokon vannak menedékek ahol kis közösségek élnek. Ha valaki megéri a 20 évet az már öregnek számít, rengeteg szabály biztosítja a túlélést. És ez volt ami felidegesített.

Kasztrendszer:

Nem abban az értelemben, mint jelenleg a világban van (ahol van), de nem kevésbé átjárható. Tehát, egyikbe bekerülsz akkor felfelé sehogyan sem mész a ranglétrán, max. lefelé tudsz.

Nemzők: Szerintem magáért beszél a megnevezés. Ők hozzák létre a jövő generációját és ők is nevelgetik, ápolgatják őket. Az egyetlen kaszt ami él nemi életet! 

Építők: Ők tartják fenn az épületek (jó ez erős túlzás) biztonságát, lakhatóságát, ők készítik a fegyvereket, a különféle dolgokat, mindent amire szüksége lehet a közösségnek.

Vadászok: Ők a felső kaszt, akik élelmet szereznek, tehát nélkülük éhen halna a közösség.

Meg vannak az öregek, a Szavak őre...akik ott hazudnak, ahol nem szégyelnek. Persze nem róható fel nekik, hogy ködösítenek, hiszen ők maguk sem tudnak semmit sem, sem a felszínről, sem arról, miért is élnek ott ahol. Hisz ők már oda születtek, ki tudja hány generáció óta.

Tehát a történet egy biztonságos helyen kezdődik, Pikk névadó rituáléjával. Érdekes amúgy,hogy hogyan kapnak nevet, elég érdekes megoldás rá. Nem csoda, hogy amikor tényleges nevet mond valaki már a felszínen, akkor nem érti, hogy az mi, hogy van-e jelentése. Hisz ő maga úgy kapott nevet, hogy tudja mit jelent, és magával cipeli a Pikk kártyát.

A történet igazándiból három helyszínre tagolódik, van ugyebár a föld alatt, ahol éldegélnek, vadásznak, menekülnek a korcsok elől, de el kell hagyni ezt a helyet, hát jön a felszín. A felszín, ami mégsem rögtön halálos, bármennyire ezt tanítják nekik, majd tovább menekülés Fakó apjának álma irányába és...

...és nem lövöm le a poénokat olvassátok el érdemes, gyorsan pergő, néha elgondolkodtató,a  vége meg...elég nyitott, úgyhogy a kérdés, hogyan tovább. Kérem a folytatást.

De előbb is egy kicsit a szereplőkről, mert ez a mániám :)

Pikk: Hülye neve ellenére, egy nagyon erős, kissé önbizalom hiányos lány, aki egész életét, amióta az eszét tudja a föld alatt élte le, vadásznő akart lenni elérte, bár eléggé bizonytalan abban, hogy alkalmas rá. Remekül tájékozódik a sötétben, jól forgatja a késeit és a husángját, de hadilábon áll a szeretet kinyilvánítással. Amit azért nem kell csodálni, a nemzőkön kívül senki nem él intim kapcsolatot, még csak meg sem ölelheti az ember a másikat, akkor meg hogy jönne, szegénynek ösztönösen a dolog. Aztán jön a felszín, és elveszetté válik, ami szintén érthető, viszont remekül próbál alkalmazkodni!

Fakó: Helyes fiú :) Jó, tényleg könnyű szeretni a főhős fiúkat, de ő tényleg kedves...amikor pont nem jön rá a bunkózhatnék. Néha szívesen fejbe vágtam volna, mert volt pár kérdéses megmozdulása, és kissé határozatlan (de hát szintén vadász). De remekül tud olvasni, és elvitte a többieket könyvtárba! (jó tudom, ez csak nekem mint könyvtárosnak nagy szó...de nem sok disztópiában mászkálnak könyvtárba a gyerekek!)

Kósza: Vele nem tudok mit kezdeni, elképzelésem szerint csak azért lett akkora vadállat, mert erre tanította az élet, a túlélési ösztön, és a vége felé egészen szerethető lett volna, ha nem nyomul annyira...Vele még nem tudok dülőre juttni, azt hiszem minimálisan kedvelem, minimálisan meg otthagytam volna a városban!

Tegan: Hmm...hmmm....Remélem túléli! Jó ember, rengeteg szörnyűségen ment keresztül, ebből adódóan nem róható fel neki, hogy annyira élni akar, annyira gyűlöli Kószát (idővel annyira már nem gyűlöli), és ő tényleg bebizonyította, hogy nem csak Nemzőnek jó....Remélem tényleg túléli....éljenek a függő végek!

Korcsok / Mutkók: Nem tudom mik, kik ezek. Ők lennének a "zombik", de ahhoz képest gyorsak, okosak, alkalmazkodok. Valójában pont ez volt a bajuk a főhőseinknek is, hogy a kedves, ártalmas dögök, elkezdtek gondolkodni. Valaha, feltehetően emberek voltak. Gondolom valamilyen betegség, vírus pusztított keresztül kasul a világban és így lettek (nem volt teljesen tiszta)...de egyre okosabbak....lesz velük még elég baj azt hiszem...

Az író jegyzete a könyv végén kifejezetten hasznos, és szerintem jó ötlet. Leírja, hogyan képzelte el a nagy világégést, megmagyarázta, miért is van napszemüveg és konzerv még, és hogy a konzerv miért ehető még! Tetszett, hogy nem mindenki tud olvasni. Valljuk be őszintén, az apokalipszis után, nem feltétlen az olvasás az első és legfontosabb amit tovább kell adni, amikor éppenséggel minden körülötted elpusztult és zombik akarnak felfalni, csupán éhségükbe. De legalább tovább adták...nem mindenkinek...de tovább adták.

Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt Kívánok  

minden 

 Olvasómnak, és kedves családjuknak :)

Dan Wells: Partials – Részben ember

 

Fülszöveg (cselekményleírást tartalmaz):

Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

Külcsín és Belbecs:

Először is nagy-nagy köszönet a Fumax kiadónak a könyvért. És remélem az író további műveit is sorra ki fogják adni majd. Dan Wellst először a Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvből ismerhettem meg, és már ott kedvenc írómmá avanzsált. Tehát ő az egyik idei felfedezettem :) 

Külcsín: Mint látható a borítót átvette a kiadó egy az egyben (minimális a különbség) és ez is olyan kidomborodós borító, tehát lehet tapogatni. Manapság már megszoktam, hogy vannak plusz oldalak a könyv hátuljában, így kicsit fura volt, hogy az utolsó oldallal már vége is a könyvnek, tehát sem reklám, sem plusz oldal. Ami nem rossz csak fura volt :D Kényelmes a kézbe fogni, olyan "kis" aranyos a maga 456 oldalával :) Elég tartósnak tűnik így első olvasásra (nem esett szét, tehát tartós! ) és a gerinc sem tört meg, pedig volt rendesen forgatva.

Belbecs: 

A történet: A távoli jövőben játszódik (2076), amikor az emberiség durván 99%-a már meghalt, bár ez nem teljesen világos, mert ugyebár mi Amerikát látjuk, ott is csak egy kis részt, tehát benne van a lehetőség, hogy lehet, hogy más kontinenseken is maradtak túlélők. Az újszülöttek meghalnak az RM vírus miatt, ennek következtében szép lassan fogyatkozik az emberiség. Bevezetik a Remény törvényt, aminek valójában csak a neve jó, mert konkrétan tenyészállatoknak nézi a nőket, előbb 18 éves korhatárral majd 16 éves korhatárral megszabják, hogy teherbe Kell esnie a nőnek (lánynak), és szülni. Mondván, hogy "hátha egyszer lesz majd egy túlélő, immúnis gyerek". Folyamatosan kutatják, lejegyzik a tüneteket, de gyógymódot nem találnak. A szenátusnak érzésem szerint nem a gyógymód volt az elsődleges, inkább a hatalom megszilárdítása. Persze nem mellékesen mindenki örülne a gyógymódnak, de azért akkora rizikófaktort nem vállalnak be ami a kis látszólagos békét már megbolygatná.

A világleírás tetszett, a Részleges története is, hogy miért találták ki őket, miért alkották meg őket, és mire vannak programozva, hogy hogyan kommunikálnak egymással, vagy, hogy mennyire befolyásolják akaratuk ellenére is egymást. Durva dolog ez a Kapcsolódás, mert ha rangban feletted áll a "részleges" akkor nagy önuralom kell, hogy mégis ellent mondj a parancsának. 

Akkor ott van az emberiség, akik relatíve diktatúrában élnek (szenátus, demokráciának tűnő, majdhogynem teljes diktatúra), és szép lassan kihalnak. 11 éve nem harcoltak részlegesek ellen, de a Remény törvény kiszakította a kis társaságukból a Hangot mint ellenzék és tolvajbanda. És mindenki mindenki ellen van Részleges az ember ellen, bár nem támadják őket, Ember a Hang ellen, bár nem tud velük mit kezdeni, Ember a részleges ellen. Holott mindenki a Békét hangsúlyozza.

Szereplők:

Hosszan írhatnék mindegyik szereplőről, mert mindegyik külön egyéniség volt, de csak kettőt fogok kiemelni. Mert ugyan nagy jelentősége volt Jaydennek, vagy Marcusnak, vagy Harunak, mégis annyira nem fogtak meg. Bár be kell vallanom, hogy Jayden nekem is a top férfi szereplők között volt. És bár női szereplő is volt, akik sokat szerepeltek a könyvbe, mégsem annyira jelentősek számomra, hogy bővebben kifejtsem róluk a véleményem. Nandita-t kifejteném, de ő meg alig volt a könyvben, feltehetően majd  a következő részben még látjuk.
 Sokszor lett szegény Kira fejéhez vágva, hogy Pestisbébi, hogy ezért nem érti a világot. Azért nem, mert ő már ebbe nőtt fel, és amikor sorra haltak az emberek még csak 4 éves volt, hogy nem érthet semmit sem. Pedig inkább a szenátus volt az aki elég maradian viselkedett, nem fogták fel, hogy megváltozott a világ, hogy már nem ugyanaz, mint amikor ők voltak fiatalok. Haladni kell a korral, és képesnek kell lenni arra, hogy alkalmazkodjon az ember az adott világ  körülményeihez.

Tehát akkor a nagy favoritjaim:

Kira: Természetes, hogy a főhőst szereti az ember. Tetszett, hogy annyira ambiciózus. Orvos, aki arra tette fel az életét, hogy megtalálja az RM gyógymódját. De ezt komolyan is gondolta! Elment a Részlegesekhez, elrabolt egyet, elfogták, megvizsgálta, összebarátkozott vele. Többször majdnem meghalt miközben kereste az ellenszert. Tehát nála nem üres frázis, hogy "életemet az ellenszerért" hanem tényleg, szó szerint. És mindent megtesz a testvéreiért (még ha nem is vér szerintiek), az emberiségért. Az elejétől amúgy lehet sejteni, hogy valami nem stimmel Kirával, de még a végén sem teljesen biztos, hogy amit a Részlegesek mondanak az igaz. De igen, lehet sejteni, hogy Kira ki, mi is valójában.

Samm: Bárki bármit mond, szerintem ő jófiú. Jó tény, hogy az elején elég mogorva és egy szót sem szól, de hát mit várnak tőle? Őszintén, ha az embert (részlegest, teljesen mindegy kit), elfognak, lekötöznek, megvernek és kísérleteznek rajta, akkor még dumcsizni is legyen kedved? Tehát teljesen érthető, hogy nem igazán akart beszélni senkivel sem. Aztán sokminden kiderül, és sokszor azt lehetett hinni, hogy gonosz. Én azt mondom ő nem gonosz, de részleges, és vannak parancsok amik ellen nem tud mit tenni, próbál, igyekszik, de nem mindig sikerül. Így nekem ő akkor is marad a jó oldalon. :)



Ja igen, és ami mindenki felett áll, a Tröszt. Amiről sajnos ebben a részben elég keveset tudtunk meg, valószínű ők azok akik irányítják a Részlegeseket, akik kifejlesztették őket, akik az RM-et ráuszították a világra, és akik valójában az ellenfelek. Mert önmagában a részlegesek nem fenyegetésként vannak jelen, csak mint egy régi ellenség.


Összességében egy pergő könyvet kaptunk, gyorsan haladós, jól megírt és jól lefordított :) Várom a folytatást!

Kapcsolódó könyvek:

Eleanor Moran - Reggeli az ágyban

Fülszöveg:
Recept: végy egy összetört szívű hősnőt, keverd össze egy nagyképű celeb séffel, gyújts alá, főzd puhára, és kész is egy újabb női regény. Van benne minden, ami kell: csalódás, főzés, a profi konyha kulisszatitkai, humor és természetesen szerelem.
Egy ilyen intelligensen megírt romantikus lektűr után a desszert már nem is hiányzik!

Külcsín és Belbecs:

Először is köszönöm szépen a könyvet a Tericum Kiadónak, nélkülük nem is tudom mikor sikerült volna elolvasnom :)


Külcsín: Mindig egyszerűbb ezzel kezdeni, mert az ember ránéz a borítóra és látja, hogy milyen. Azaz igazság a könyv elolvasása után nem nagyon értem miért van rajta Tea, mert, hogy emlékeim szerint azt nem nagyon ittak benne. Minden esetre nagyon szép a magyar borító. Ebben a hideg időben folyton kedvet adott hozzá, hogy egy jó nagy bögre tea mellett olvassam. A cím ugyanez angolul is, tehát nem lett átfordítva olyasmire ami teljesen más, ennek ellenére a címet sem értettem sokáig(most sem). Vagy csak vártam mikor lesz reggeli és ágy?  Volt benne úgy majdnem a közepétől, akkor fel is sikítottam, hogy na végre :) Az angol borító kicsit nekem rózsaszín és "jujderomantikusvagyok" beütésű, na olyan borítóval még azon sem gondolkodtam volna el, hogy recenziót kérek belőle...az nekem már túl romantikus, úgyhogy örülök, hogy ilyen guszta borítót kapott inkább :)

Belbecs: Amber szemszögéből olvashatjuk a történetet. Rögtön a közepébe vágva, és így egy kis idő kell míg minden a helyére kerül. Hogy miért lakik a barátnőjénél, miért válik el, miért utálja a volt férjét, miért megy új állásba és, hogy miért oda ahova akar. Ambernek nagy szíve van ez már az elején látható, csak teljesen össze van zavarodva. Az Oscarral való kapcsolata teljesen kiszámítható volt, csak azt vártam mikor kerülnek végre ágyba. Csak, hogy a címnek legyen igazság tartalma.
A történet nagy része a konyhán játszódik. Olvasva, hogy micsoda hajtás, és rivalizálás van, azt hiszem boldogan jelenthetem ki, hogy NEM akarok szakács lenni (jó főzni sem tudok, de ha tudnék sem akarnék). Mert engem frusztrálna az ami Ambert viszont energiával töltötte el. Folyamatos lótás-futás, meg sem állás, és egy perc nyugodalmad sincsen. Joe-t mondjuk én Amber helyében kirúgtam volna, most nem azért mert "hatalmában állt", hanem mert tényleg olyan kis mocsok volt, hogy mindig keresztbe tett a lánynak. Jó rivalizálás, na de akkor is!

Szereplők:

Oscar: Arrogáns, idegesítő, egoista dög. Most komolyan, tudom, hogy sármos és elájulnak a lányok ha ránéznek, de akkor is. Emberileg hiányzott belőle valami nagyon fontos dolog. Nem kérdőjelezem meg, hogy valóban szerette Ambert, ahogy állítja, de pl. a családjával sem tudott teljesen úgy viselkedni mint egy normális ember. Valószínű neki mindene a konyha, ami nem gond....csak akkor elég nehéz mást is a szívébe zárni. Tehát, őt nem szerettem, mert folyton morgott, és alig mosolygott (igenis mosolyogjanak az emberek néha), és azzal sem tudott meggyőzni érzelmei megléte felöl, hogy az operában sírt...

Dom: Na, őt nem tudtam sokáig hova tenni, bár Amber kissé kavarodott gondoltaiból, ki lehetett hámozni, hogy szereti ő a feleségét, szerette mindig, csak kicsit unta (?) ezért lépett félre. Ami amúgy nem a legmegbocsáthatatlanabb dolog, bár tény, ne csináljon ilyet. Viszont nagyon emberséges, és nagyon nagy szíve van, amit a vége felé megtesz, ahhoz jó nagy békát kellett lenyelnie, és mosolyogva segíteni a volt feleségednek (akit szeretsz) és a pasijának. Azért valljuk be nem mindenki segített volna a helyében. Úgyhogy nagyon szimpatikus lett :)

Milly: Gazdag, elkényeztetett lány. Az volt az érzésem, hogy kissé naiv. Ennek ellenére elhiszem, hogy nagyon rossz lehet, ha azt érzed nem vagy hasznos, ha dolgozni is csak azért mész mert nem akarsz otthon unatkozni, hisz pénzre nem vagy rászorulva. Ő tényleg hasznos akart lenni, és ezt értékelem benne. A könyv végén, hát ööö, ő tudja. Kíváncsi vagyok meddig maradt együtt azzal akivel az esküvőre ment.

Marsha: Kicsit elvont a lány. Mármint szó szerint elvont, furán öltözködik, fura dolgokat mond, és fura a pasija. Minden esetre imádja Ambert, és ezt a lánybúcsúztatón ki is fejti. Igazi barát, még ha kissé különc is.

Amber szülei: Kedvesek és aranyosak, bár kezdeti stádiumban az a benyomásunk, hogy az anya nem szereti Ambert, vagy inkább fordítva. Amberben ugyanis elég nagy törést okozott, hogy az anyja megcsalta az apját, és pont neki kellett meglátnia (nem durvát látott ), és titokban tartani, majd ezt a titkot amikor már nem bírta rázúdítani az apjára, akit ezzel elkeserített. Tehát ők megadták az alap elképzelést a lánynak az életről, és talán ezért fájt neki jobban az, hogy megcsalták. De a vége felé rendeződnek a viszonyok, és minden magyarázatot nyer. Azért nem irigylem őket sem.

Amber: Ambiciózus lány, aki meg van kavarodva a válását illetően, az érzéseit illetően és a kapcsolatait illetően. A könyvben van pár visszaemlékezős rész, hogy tisztábban lássuk a dolgokat, de még így is néha elég ködös, hogy miért dönt úgy ahogy. Nagy szíve van, ezt lehet látni, belefolyik olyan dolgokba is, ami nem tartozna rá Oscar családja, lánya ügye. Ennek ellenére amúgy csupán emberségből teszi és Oscar meg egy bunkó amikor azt mondja, hogy "nincs gyereked ne szólj bele". Mert, hát attól még, hogy nincs gyereke szerintem még mindig szintekkel jobban nevelné a lányt mint az apja -.-"
Amber jó szakács, jó séf ez már az elején kiderül, de igaza van Domnak, abban, hogy nincs Élete. Komolyan nincs, napi 12 órát is lenyom vagy többet, és csak aludni jár haza, szabadnapja alig van. Mégis mikor élne? Aztán rájön, hogy neki csak egy élete van, és abban kellene ÉLNI és Boldogulni, lehetőleg nem csak a konyhában.


Összességében tetszett a könyv, nem szoktam romantikus könyveket olvasni, mert eddig amivel találkoztam, úgy a könyvtár polcain. Azok mind csöpögtek a sziruptól. Ez nem, romantikus, elgondolkodtató de nem nyálas, úgyhogy kedvet adott arra, hogy néha ilyeneket is olvassak. Csak majd jól meg kell válogatni, hogy mik legyenek a következők :)

Nick James : Éghajó Akadémia 1. - A gyöngyháború

Fülszöveg:
A felperzselt Föld utolsó reménységét a gyöngyök jelentik: apró, rejtélyes rögök a világűrből, amelyek egész városokat képesek ellátni energiával. Az értük folyó harc résztvevői az Éghajó Közösség – politikai disszidensek, akik hatalmas hajókon élnek a sztratoszférában – és az Egyesült Párt által vezetett korrupt felszíni kormány. Jesse Fisher, az Éghajó Akadémia legkevésbé ígéretes tanonca és Cassius Stevenson, egy fiatal felszíni ügynök útjai keresztezik egymást, amikor mindketten tiltott területre tévednek a gyöngyök utáni hajszában. Véletlen találkozásuk váratlan reakciót indít be bennük, és mindkét fiút elképesztő és veszélyes képességekkel ruház fel. Miközben a szemben álló hatalmak bármit megtennének,
hogy kihasználják ezeket az új erőket, Jesse és Cassius, mint üldözött és üldöző, az egykori Seattle romjaihoz tart, hogy megtudják az igazságot újonnan szerzett erejükről, múltjukról és a gyöngyök megdöbbentő titkáról.

Külcsín és Belbecs, meg mindenféle:

Köszönet a Főnix Könyvműhelynek, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet!


Külcsín: Nekem jobban tetszik a magyar borító. Már nem először amúgy, mostanában egy csomó könyvnél előjön, hogy de hát a magyar jobb. Persze megvan annak is az előnye, hogyha nem változtat a kiadó borítót, és marad az eredeti, már jól bevált borítónál. Mondjuk sok esetben sikerül a kiadóknak rondábbat, nem illőbbet alkotni mint az eredeti. De ez itt máshogy van, mert nagyon jó lett a magyar borító. Amúgy az amerikai sem ronda, csak, nem tudom,  máshogy szép.

Történet: Nos a történet gyorsan pergő, alig egy hétnyi időt ölel fel 260 oldalon át, egy jó kis függő véggel, úgyhogy remélem, hogy a kiadó hamarosan megjelenteti a második részt is (úgy tudom angolul már van). Mert ez olyan, nem is tudom. Már más könyvnél is volt, a "rátaláltak, le akarják győzni, és elindulnak" és el vannak indulva és nem tudom mi lesz a vége, hogy mire megy ki a játék, és hogy végül is a Gyöngyök és annak tartalmai jók, rosszak, semlegesek? És mit akarnak pontosan, és Alkine véleményén vagyok ami körülbelül olyasmi, hogy "de hát ennél rosszabb őszintén szólva nem lehet, rontani már nem tudnak a világon". Fő az optimizmus emberek! Tehát gyorsan peregtek az események, enyhe kiszámíthatósággal a végkifejletet tekintve, de meglepetést okozott, hogy kik is a főhősök, és hogy mik is a gyöngyök. A világfelépítés nagyon tetszett, annak ellenére, hogy relatíve az egész földből nem sok maradt.  A Kiválasztottak városain és az Éghajókon kívül, akik meg "háborúban" vagy háború közeli állapotban állnak egymással. Tetszett az is, hogy akik egyiken sem vannak, még mindig túlélők és még mindig nagyon emberségesek (jó a bunkókat ne számoljuk, azok mindenhol vannak :D)

Szereplők:

Jesse: Hát, bárki bármit mond, ennyire béna embert sem látott még a világ. Ennek ellenére nagyon megszerettem, mert annyira szerencsétlen az elején...a közepén...a végén. De legalább beismerte, hogy tényleg jobban rá kell feküdni az edzésre, mert hiába a szuperbiztos "mindent túlélek" képessége, azért nem halhatatlan és nem legyőzhetetlen. Fura gyerek, fura képességgel, amit már a nyitó jelenetben  láthatunk, ahogy lóg 12 emeletnyi magasban és reménykedik benne, hogy nem esik le. És még akkor is képes volt optimistán viselkedni! Tehát nekem ő a favorit karakterem, tudom, nem nehéz főhőst szeretni :)

Cassius: Top másik karakter, bár ő egy arrogáns fiú. Olyan tipikusan "mindenben én vagyok a jó" mentalitású, aki meg akarja mutatni, hogy ő aztán mindenre képes. Ja mindenre, ha az öngyulladást és a fél világ felperzselését nem vesszük amit képtelen kordában tartani. Aranyos volt, ahogy minden áron megakarta találni Jesse-t, persze meg találta, meg elvesztette, meg megtalálta...meg elvesztette...Tehát egy nagyon elszánt kamaszfiú, akinek nagyon felnőttes a gondolkodásmódja, pláne a vége felé. Szerettem benne ezt a határozottságot, és határozottan nem annyira szerencsétlen mint Jesse :)

Eva és Skandar: A két jó barát. Akik végig képesek voltak kitartani Jesse mellett, még akkor is amikor az életüket kellett kockáztatni a szerencsétlen fiúért. Igazi barátok és ezt becsülöm is bennük.

Alkine: Sokáig gondolkodtam, hogy ő most mit is akar, kinek a pártján áll egyáltalán. Mert a titkolózás sosem megoldás, és mégis ezt művelték éveken át. De ugyanakkor érthető is a félelme, mert mit kezdene egy kisgyerek azzal az információval amivel a végére már rendelkezik? Megijedne, bepánikolna, és Jesse-ből kiindulva kiugrana az akadémiáról, hátha akkor nem kell szembenézni a tényekkel. A végső lépés amit megtett (nem mondom meg mi), egy kicsit kiszámítható volt, de nem gondoltam volna, hogy erre is képes. Ő a kedvenc Felnőtt karakterem.

Madame: Ez egy hülye nő. Haragszom rá, mert mindent tudott, de mindent komolyan, a gyöngyökről, meg mindenről és csak folytatta, és folytatta, és úgy gondolta, hogy ez így jó is. Elborult elme. Minden esetre, bármi is történt vele a végén (nem tudom, nem volt egyértelmű), megérdemelte, és a legrosszabbakat kívánom neki. Annyira de annyira gerinctelen. Ő a Gonosz, pedig csak egy halandó a sok közül, mégis...talán pont ezért rossz. Egy szimpla halandó, hatalommal a kezében :S

Várom a folytatást, remélem hamar jön majd. A könyv 12 éves kortól ajánlott, ez van a borítón és szerintem is nyugodtan lehet akkortól már, de persze a nagyobb korosztály is olvashatja. 26 évesen is élvezet volt olvasni :)

Mats Strandberg · Sara B. Elfgren: A kör

Fülszöveg:
Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…

Külcsín és belbecs:

Először is köszönet a Geopen kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.

Külcsín: Ezzel kezdem, mert ez sokkal egyszerűbb dolog. Gyönyörű borítója van a könyvnek, most, hogy a posztot írtam, végignéztem, hogy milyen a többi borító, de nagy átlagban ezt találtam, tehát maradt a kiadó az eredetinél (gondolom én). Remek választás amúgy, jelen esetben ez a borító sokkalta többet elmond a történettől mint gondolná az ember. Vannak álommotívumok beleépítve Minoo álmából, meg ott a kör,a  könyv meg minden. A másik borító amit találtam, az elég tömegborítónak tűnik. Úgyhogy szerintem nagyon szép. Tetszik, hogy kemény táblás, és tartósnak tűnik, tehát nem esik szét a kezemben, mint manapság minden harmadik könyv. Tehát ez egy igényes és szép kiadás, jól mutat az ember polcán.

 

Belbecs:

Nem igazán szoktam svéd könyveket olvasni. Így időbe telt, hogy megszokjam a stílust, és főleg  a neveket. Tudom, általában nekem gondom van a nevekkel, és itt is. Őszintén szegény Elias-t nagyon nem szerettem, csupán a neve miatt, és amikor meghalt, fellélegeztem, hogy végre ezt a nevet nem kell többet olvasnom. És most meg ez lett a kedvenc nevem...Kiszámíthatatlan vagyok. Minden esetre tényleg időbe telt, míg a fura neveket megjegyeztem, és csak remélni tudom, hogy magamban kiejtve a nevek tényleg úgy vannak, ahogy kell.

Történet: Nem túl bonyolult a történet, és van benne kellő izgalom és meglepetés is. Heten indultak, és lassan fogyatkoztak a kiválasztottak. Egy kísérővel, akit végül lecserél egy másik személy, de megmarad a másik is. Egy ellenséggel akit nem tudnak beazonosítani sokáig. És jesszus, én is azt hittem, hogy az a kézenfekvő megoldás lesz most is, hogy akit az elején gondolunk gyilkosnak az...és nem. Ahogy haladt előre a történet, úgy egyre több lelki fejlődés, vívódás jött elő, és lassan megismertük a kiválasztottakat. Nem teljesen, de szerintem a trilógia alatt, mindenkiről (akik életben maradnak), megtudunk mindent. Ez egy nagyon jól megírt könyv, és bár ifjúságinak mondják, annyira nem fiataloknak való. (vagy én vagyok az ifjúság 26 évesen :D)

A kiválasztottak:

Elias: Róla tudunk a legkevesebbet, mert ő halt meg rögtön majdhogynem a prológusban. Remek különleges képessége volt. (amit nem írok le, mert akkor lelőném a könyv izgalmát, úgyhogy olvassátok és rájöttök mi az), tehát szerintem ő rendelkezett a legnagyobb tehetséggel, ami sajna sosem bontakozott ki.

Rebecka: Képes volt tüzet gyújtani, tárgyakat mozgatni, szerintem nagyon tuti képesség, ha boszorkány volnék feltehetően egy ilyen tulajdonságnak örülnék a legjobban. Mert látható, mert érezhetően hasznos. Bár mint kiderült nem mindenre jó.

Minoo: Őt nagyon sajnáltam, mert annyira akart hinni abban, hogy van ereje,és annyira átéreztem a bánatát amikor az jött le, hogy ja hát igazándiból neki nem igen van. Persze van (amit szintén nem írok le mi), és ami rengeteget segített a többieknek a végén. Minden esetre az ő vívódása borzalmas, egyrészt sem szerelem, sem erő, persze, hogy nem a legvidámabb ember.

Anna-Karin: Mások befolyásolása. Ez a képessége, képes manipulálni az embert, képes elhitetni velük, hogy bizony azt szeretnék amit ő akar. Namármost, amikor egy ilyen hatalom találkozik, egy önértékelési zavarokkal küzdő, nagy testsúlyú, folyton megszégyenített lánnyal, akkor az van ami itt is történt. Visszaélt vele, hogy elégtételt kapjon a sok szenvedésért. Én megértettem őt, bár én sem pártoltam a döntését, hogy ennyire befolyásolja az embereket, hogy ennyire elüssön minden dolog  a normálistól. Néha úgy éreztem, fogalma sincs mit csinál, mert csak és kizárólag a haszonszerzés (jelen esetben a népszerűség) hajszolása volt a cél. De még így is megszerettem Anna-Karint.

Vanessa: Láthatatlanná képes válni! Na ilyen tulajdonságot nem szeretnék, nem azért mert nem jó móka, hanem azért, amit mondanak neki egyik tanításkor. Lehet egy nap, ha nem gyakorol eleget, akkor hopp úgy marad, láthatatlanul. Vanessa inkább az életével volt rám nagy hatással, olyan jó akar lenni, de nem megy neki, és örök lázadó marad, egy ideig.

Linnéa: Mivel a könyv is a végén fogja elárulni a képességét, így én sem írom le. Ő egy egyéniség. Jó tudom, mindegyik lány az. Maga varja a ruháit, különcül is öltözködik, és néha érthetetlen módon önfejű. Elias egyik legjobb barátja volt.

Ida: Na ő egy idegesítő nőszemély. Nem tudtam megszeretni, bármennyire is próbálták megszeretettni velem, bemutatva, hogy azért van neki emberi, empatikus oldala is, csak hát, ezaz oldal nem igazán nagy...sőt szinte láthatatlan. Tehát valami miatt ő nekem nagyon nem. Nem tudom, mennyire fog változni a többi rész alatt, de egyelőre én is úgy vagyok vele, mint Minoo amikor ideges volt és azt mondta neki, hogy "neked kellett volna meghalnod" ...


Összességében, majdnem mindenkiről van ilyen-olyan véleményem, az igazgatónőről, Nicholausról, a famulusokról, a Tanácsról, a gonoszról. Még mindig nem tudom, pontosan mi ellen harcolnak, legyőztek egy ellenfelet, de ki a Nagy ellenség, és sikerül-e azt is legyőzni. Minden esetre biztos elolvasom a folytatásokat, remélem hamar-hamar megjelennek :)