2012. október 29., hétfő

Gayle Forman - Hová tűntél?






Fülszöveg:

HÁROM ÉV MÚLVA
Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?

Vélemény és egyéb nyalánkságok:
Először is köszönet a Ciceró Kiadónak, hogy esélyt kaptam arra, hogy olvassam :)




Külcsín: Ezzel kezdem mert ezt sokkal egyszerűbb leírni. Sokan, sok helyen írták, hogy ez a borító nem illik a könyvhöz, hogy mégis miért van rajta ez, meg hogy ronda. Én nem tudom, nekem kifejezetten tetszik, és azért a gitárt elég sokszor emlegetik a könyvben, és van jelentősége bőven. Tehát szerintem sokkal jobb választás mint az angol borítók bármelyike, amiken vagy egy csaj van, vagy egy csaj és csávó és bámulnak egymásra...Jó annak is meglenne a maga varázsa, és jelentése, de most kivételesen azt kell mondanom, hogy a magyar borító jobb.

Belbecs: Na ezt már bonyolultabb megfogalmazni. Nem azért mert rossz lett volna, hanem mert így elolvasás után egy éjszakával (kb. 6 órával), még elég eleven az emléke. Nem emlékszem mostanában olyan könyvre ami miatt én képes lettem volna fél egyig fenn maradni, csak hogy befejezem. De itt ez volt a helyzet, mert olvastam, olvastam és odaértem, hogy Adam és Mia elalszik, gondoltam, na akkor itt el lehet nekem is, hát mindjárt fél tizenkettő, de felsejlett bennem, hogy "na jó, de mi lesz ha felkelnek, nekem tudnom kell mi lesz velük", tehát ők aludtak én meg tovább olvastam, és olvastam és daing vége lett a könyvnek. Tehát maximálisan a jó könyv kategória nálam.

A történet, szerint eltelt három év, Adam totál padlón, Mia a csúcs felé halad, teljesen külön utakon. Amúgy kb. 50 oldal kellett, hogy rájöjjek, hogy ki a fene az a Bryn és mi a fenét keres ott, és hogy mi a baja szegény fiúnak. Mert hirtelen nem volt teljesen tiszta. Aztán szép lassan tisztult a kép, hogy Mia miért hagyta csak úgy ott, hogy miért szakított vele meg minden kapcsolatot, mert hát szót fogadott, haragudott Adamre és kellett valaki akit gyűlölhet. Persze...csak hogy pont őt szereti, úgyhogy volt egy rész ahol úgy szívem szerint megráztam volna Miát, hogy "te szerencsétlen, hát nem látod, hogy Ő miatta élsz". Most nem azért amit tett, vagy ami történt, hanem mert tényleg Adam kérte, hogy maradjon, és hát...maradt.
Mind a ketten, egy részt hülyék, de nagyon. Persze én könnyen beszélek, mert nem éltem át amit ők és külső szemlélő számára nagyon egyszerű kritizálni, de konkrétan generáltak maguknak három évnyi szenvedést, hogy aztán a kozmikus véletlen miatt újra találkozzanak, és újra elbúcsúzzanak, hogy aztán mégse búcsúzzanak el...(tudom ez most kicsit bonyolult eszmefuttatás,de ez van). Másrészt azért van bennük sok közös, és lehet nagyon haragudtam volna, ha nem az a vége ami.

Mia: Sajnálom őt, tényleg bár elmondása szerint már az volt sok, hogy mindenki, de mindenki sajnálta őt, amiért a szüleit és testvéreit elveszítette. Tény, amúgy hogy roppant zavaró lehet, hogy nem elég a veszteség, de még óvnak és pátyolgatnak is, mintha nem lennél száz százalékos ember, csak mert majdnem mindent elvesztettél. Kicsit kattant zenész lány amúgy, bár a kattantságát én nem abba mérem, hogy beszélget a halott családjával (ez normális...relatíve), hanem mert tényleg nem mindig láttam a rációt a tetteibe. Az látszódott rajta, hogy "le akarja zárni Adam témát", aztán meg a "jaj, ne hagyj itt, szeretlek", tehát nagyon ellentétes érzései voltak, vagy egyszerűen elejével képtelen volt beismerni, hogy Adam mégis csak hozzá tartozik.

Adam: Tudom, gonosz dolog, ha azt írom valakiről, hogy úgy, de úgy felképeltem volna, de őt nagyon-nagyon. Mert átment önmarcangolóba, hogy jaj a világot túl kell élni, jaj nyugtató, ital stb. Persze jogos, hogy az ember elárulva érzi magát amikor a barátnője hopp elmegy New Yorkba és hopp egyik napról a másikra nem beszél vele. Tehát értem, én a kiborulás okát, meg hogy Mia az egyetlen akit szeretni képes, csak azért...megtett ő mindent azért, hogy ne veszítse el? A válasz...NEM.
Úgyhogy végtére is benne volt, hogy generáljon magának egy csomó szorongást, amit aztán majd most lehet kezelni, hogy végre helyreállt a lelke. Nem nagyon értettem az okokat, hogy miért veszekedett pl. az együttes tagjaival. Persze írtak okokat, de ha emberien viselkedett volna akkor azért meg lehetett volna beszélni, ahelyett, hogy inkább másik városba száll meg meg ilyesmi.

Azt kell mondanom, hogy megérdemlik egymást, meg azt, hogy szenvedtek három évet, majd egy napot, mire rájöttek arra amire a baleset előtt már rég rájöttek.

Kapcsolódó bejegyzés: Ha maradnék

Vélemények:

0 megjegyzés: